Zöld jelzés a sárga taxiknak - Alkotmánybírósági döntések áprilisban

2014.05. 6. Jogi Fórum / Munkatársunktól

Az Alkotmánybíróság szerint az nem alkotmányjogi kérdés, hogy a budapesti taxiknak egységesen sárga színűnek kell lenniük. Önmagában pedig az, hogy a gépkocsi színe utal a tulajdonos foglalkozására, egyáltalán nem korlátozza a jármű használatát.

Az Alkotmánybíróság teljes ülésének főbb döntései

● AB határozat bírói döntés alaptörvény-ellenességéről és megsemmisítéséről (IV/123/2014.)
Az Alkotmánybíróság április 14-én hozott határozatában megállapította, hogy a Pécsi Törvényszék 4.Bf.276/2013/7. számú végzésének, valamint a Siklósi Járásbíróság 4.B.85/2012/16. számú ítéletének az indítványozóra vonatkozó döntése sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében elismert véleménynyilvánítás szabadságát, ezért a határozatokban foglalt bírói döntéseket megsemmisítette. Az indítványozó, aki egy helyi közéleti újságban, 2011 januárjában megjelent publicisztikában bírálta a polgármester vagyongazdálkodását, alkotmányjogi panaszában előadta, azzal, hogy az ügyben eljáró bíróságok a polgármester munkáját illető kritikát a büntetőjog eszközével szankcionálták, megsértették a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő jogát. A határozat indokolása szerint a közügyek szabad vitatása szükségszerűen együtt jár a közszereplők ebbéli tevékenységének adott esetben akár éles hangú vagy túlzó kritikájával, illetve nézeteik hitelességének megkérdőjelezésével, szabad cáfolatával és bírálatával. Az Alkotmánybíróság következetes felfogása szerint a közügyekre vonatkozó és a közéletben szerepet vállaló személyek és szervezetek tevékenységét érintő véleménynyilvánítás erősebb alkotmányos védelmet élvez, és így korlátozhatósága szűkebb körben nyerhet alkotmányos igazolást. A közügyeket érintő véleménynyilvánítás szabadsága a valónak bizonyult tények tekintetében korlátlanul, míg a hamis tény állításával vagy híresztelésével szemben már csak akkor véd, ha a híresztelő nem tudott a hamisságról és a foglalkozása által megkívánt körültekintést sem mulasztotta el. Az ilyen becsületsértésre alkalmas tényállítások a rágalmazás bűncselekményének törvényi tényállási elemei közé illeszkednek, így büntetendőek. Az Alkotmánybíróság szerint a büntetőügyben eljáró bíróságoknak a kérdés megítélésekor először arról szükséges dönteniük, hogy a vád tárgyát jelentő publicisztikára kiterjed-e a közügyek vitatását megillető magas szintű alkotmányos védelem. Ennek során figyelemmel kell lenniük a közlés tárgyára és kontextusára, megjelenésének módjára, körülményeire és aktualitására, vagyis arra, hogy az inkriminált publicisztika egy helyi közéleti lapban jelent meg, és a közhatalmat gyakorló polgármester vagyongazdálkodási tevékenységét, a város költségvetésével összefüggő döntéseit bírálta. Az alkotmánybírók szerint a bűnügyben eljáró bíróságok a közéleti kérdéseket érintő véleményszabadság gyakorolhatóságának releváns szempontjait döntéseikben nem értékelték, így az indítványozó büntetőjogi felelősségre vonása sérti a véleménynyilvánítás szabadságát. Az alkotmányjogi panasszal támadott büntetőügyben a bíróságok a rágalmazás bűncselekményének törvényi tényállásában szereplő „tényt állít” fogalmat olyan kiterjesztően értelmezték, ami nincs összhangban az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében elismert véleményszabadságból fakadó követelményekkel. A határozathoz Dienes-Oehm Egon alkotmánybíró különvéleményt csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Balsai István)

AB határozat a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 37/B. § (3) bekezdés b) pontjának alaptörvény-ellenességéről és alkalmazhatóságának kizárásáról (III/1921/2013.)
Az Alkotmánybíróság április 7-én hozott határozatában megállapította, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 2011. április 2-től 2011. december 31-ig hatályban volt 37/B. § (3) bekezdés b) pontjának „és felmentésére a 30. § (1) bekezdés f) pontja alapján kerül sor” szövegrésze alaptörvény-ellenes, ezért az a Veszprémi Törvényszék 3.Mf.20.427/2013. szám alatt folyamatban lévő, továbbá valamennyi, bármely bíróság előtt folyamatban lévő ugyanilyen ügyben nem alkalmazható. Az indítványozó bíró álláspontja szerint alaptörvény-ellenes a támadott rendelkezés, mert a jubileumi jutalomra való jogosultságot csak azoknak a legalább harmincöt év közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező közalkalmazott nőknek biztosította, akik a negyven éves szolgálati idővel igénybe vehető öregségi teljes nyugdíjjogosultságot megszerezték, és a közalkalmazotti jogviszonyukat írásbeli kérelmük alapján felmentéssel szüntették meg. Azok a közalkalmazott nők viszont, akiknek a munkáltatója nem járult hozzá közalkalmazotti jogviszonyuk felmentéssel történő megszüntetéséhez, hátrányos helyzetben voltak, mert felmentés hiányában csak közös megegyezéssel tudták megszüntetni a közalkalmazotti jogviszonyukat, azonban így jubileumi jutalomra nem voltak jogosultak. Az Alkotmánybíróság szerint az indítvány nagyrészt megalapozott. A határozat indokolása rámutat arra, hogy a támadott rendelkezés önkényesen, ésszerű indok nélkül különböztette meg azokat a közalkalmazott nőket, akiknek a munkáltatójuk hozzájárulása hiányában nem felmentéssel, hanem más jogcímen, például közös megegyezéssel, lemondással kellett közalkalmazotti jogviszonyukat megszüntetni. Az önkényesség abban állt, hogy a közalkalmazottól teljesen független, általa nem befolyásolható feltételtől, a munkáltató döntésétől tette függővé a jogalkotó a jubileumi jutalomra való jogosultságot, mivel a közalkalmazott nő felmentési kérelme ellenére közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetése teljes egészében a munkáltató döntésén múlt, amely ellen a munkavállaló nem élhetett jogorvoslattal. Ráadásul a munkáltató a hozzájárulás megadásában ellenérdekelt volt, mivel a közalkalmazotti jogviszony említett jogcímen történő felmentése számára jelentős pénzügyi terhet jelentett. (Előadó alkotmánybíró: Bragyova András)

● AB határozat jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítvány elutasításáról (II/1096/2013.)
Az Alkotmánybíróság április 1-jén elutasította a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:22. § (1) és (2) bekezdései alaptörvény-ellenessége és nemzetközi szerződésbe ütközése megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. Az alapvető jogok biztosa indítványban kifejtette, hogy a gondnokság alá helyező eljárás során nincs alkotmányos garancia arra, hogy az eljáró bíróság a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság jogkövetkezményeit illetően mérlegelhessen, és ne automatikusan, hanem az egyedi szempontok figyelembevételével állapítsa meg azokat. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az indítványt. A határozat indokolása szerint a Ptk. cselekvőképességre, és annak korlátozására vonatkozó szabályai jelentős garanciákat fogalmaznak meg: a cselekvőképesség korlátozására – legyen az részleges vagy teljes – csak bírói ítélet alapján kerülhet sor, amelyben az igazságügyi elmeorvos szakértő véleményén túl vizsgálnia kell a bíróságnak az érintett személy összes ügycsoportját, személyes- és családi körülményeit. A határozathoz Lenkovics Barnabás, Salamon László és Szívós Mária alkotmánybírók párhuzamos indokolást csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Bragyova András)

● AB határozat az elektronikus hírközlésről szóló 2013. évi C. törvény 163/F. §-ának megsemmisítéséről és alkalmazhatóságának kizárásáról (III/140/2014.)
Az Alkotmánybíróság április 1-jén hozott határozatában megállapította, hogy az elektronikus hírközlésről szóló 2013. évi C. törvény (Eht.) 163/F. §-a alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. A határozat szerint a rendelkezés a Győri Járásbíróság előtt folyamatban lévő P.21.753/2013. számú, valamint a jogerősen még le nem zárt ügyekben nem alkalmazható. Az indítványozó bíró szerint a támadott szabályozás a hatálybalépését megelőző időszakban keletkezett jogviszonyokban is korlátozza az ingatlantulajdonosok igényérvényesítési lehetőségét, ezzel megsértve – a visszaható hatályú jogalkotás tilalmán keresztül – a jogállamiság elvét. Az Alkotmánybíróság, amely részben megalapozottnak találta az indítványt, a határozat indoklásában kifejtette, hogy a támadott rendelkezés kifejezetten rendelkezik az új szabálynak a hatálybalépését megelőzően keletkezett tényekre és jogviszonyokra történő alkalmazásáról. Az Alkotmánybíróság szerint az Eht. 163/F. §-a hátrányos tartalmú, visszamenőleges hatályú szabályozást valósít meg az Alaptörvénybe ütköző módon, ezért azt meg kellett semmisítenie. A határozathoz Dienes-Oehm Egon, Lenkovics Barnabás és Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Szalay Péter)

● AB határozat a Kúria Pfv.VI.20.460/2012/10. számú ítéletének megsemmisítéséről (IV/789/2013.)
Az Alkotmánybíróság március 25-én hozott határozatában megállapította, hogy a Kúria Pfv.VI.20.460/2012/10. számú és a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 43.Pf.638.083/2011/2. számú ítélete alaptörvény-ellenesek – sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdését –, ezért azokat megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság a határozat indokolásában kifejtette: bár az elsőfokú bírósági döntéssel szemben a panaszos törvényben biztosított jogorvoslati jogával élve fellebbezést nyújtott be, kérelmét nem bírálták el, a másodfokú bíróság a panaszos fellebbezési jogát nem ismerte el. Ennek következtében annak a szerződésnek az érvénytelensége tárgyában, amelytől az indítványozó jogszerzése függött, másodfokú eljárás nem folyt, a panaszost – mint másodrendű alperest – marasztaló elsőfokú döntést megvizsgáló másodfokú döntés nem született. A felülvizsgálati jogkörben eljáró Kúria az eljárásjogi szabálysértés tényét egyértelműen megállapította, azonban a támadott bírósági határozat hatályon kívül helyezésére nem látott okot. A Kúria megítélése szerint a fellebbezési jog el nem ismerése azért nem volt kellően súlyos, mert az elsőfokú döntés megalapozott volt. Az Alkotmánybíróság szerint azonban az a követelmény, hogy a fellebbezést a másodfokú eljárásban érdemben el kell bírálni, s ennek elmulasztása a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését eredményezi, a Legfelsőbb Bíróság (a Kúria jogelődje) gyakorlatából is következik. Az alapjogsérelem a másodfokú döntés hiányában ölt testet: a jogorvoslathoz való jog sérelme azáltal valósult meg, hogy a vonatkozó jogszabályi rendelkezések biztosították ugyan a sérelmezett, elsőfokú bírósági ítélettel szembeni fellebbezést, a másodfokú bíróság döntése miatt a panaszos mégsem tudott ezen jogával élni. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy a megsemmisítésre kizárólag az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelme miatt került sor, a testület a megsemmisített bírósági ítéletek tartalmát nem vizsgálta, s így döntése nem jelent állásfoglalást abban a kérdésben, hogy a vizsgálat tárgyát képező peres ügyben hozott – a Kúria által megalapozottnak tartott – elsőfokú ítélet érdemben helyes volt-e. (Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás)

● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/548/2014.)
Az Alkotmánybíróság március 24-én elutasította – az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (1) bekezdése és a XXIII. cikk (1) bekezdése sérelme vonatkozásában – a Kúria Kvk.II.37.307/2014/3. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt. A Kúria határozatával megváltoztatta a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) 676/2014. számú határozatát a Hajdú-Bihar Megye 04. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság (OEVB) 26/2014. (III. 06.) számú határozatára kiterjedő hatállyal. Az OEVB határozata szerint az érintett egyéni képviselőjelölt jogellenesen helyezte el választási plakátját egy közterületen álló villanyoszlopon. Az OEVB határozatát NVB helybenhagyta. A Kúria végzésében kimondta, hogy választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény rendelkezései értelmében választási plakát kampányidőszakban korlátozás nélkül elhelyezhető, ezért az NVB döntését megváltoztatta. Az indítványozó – mint másik jelölőszervezet által támogatott képviselőjelölt – alkotmányjogi panasza szerint a Kúria végzésével jogszerűvé tette egy másik képviselőjelölt jogellenes tevékenységét, amivel jelentős előnyt biztosított számára. Szerinte a végzés sérti az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdésében biztosított passzív választójogát, illetve a véleménynyilvánítás szabadságához való jogát, mivel egyenlőtlen helyzetet teremtett a képviselőjelöltek között. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint a Kúria kifogásolt határozata nem állapította meg a választási kampány egyik eszközének használatára vonatkozó tiltás fennállását. A döntés következtében valamennyi jelölt azonos, a korábbi kúriai döntésben értelmezetthez képest kiterjesztett jogi feltételekkel használhat választási plakátot. Az Alkotmánybíróság szerint a Kúria döntése nem korlátozta a passzív választójogot és a passzív választójog gyakorlásához kapcsolódó véleménynyilvánítást. A Kúria végzésében nem ismerhető fel személyek közötti különbségtétel, a benne foglalt jogértelmezés nem tesz különbséget képviselőjelöltek között. A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Salamon László és Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter)

Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának főbb döntései
(Balogh Elemér tanácsvezető, Paczolay Péter, Pokol Béla, Stumpf István és Szívós Mária)

● AB határozat önkormányzati rendelet rendelkezésének alaptörvény-ellenességéről és alkalmazhatóságának kizárásáról (III/1916/2013.)
Az Alkotmánybíróság április 15-én hozott határozatában megállapította, hogy Tiszakeszi Község Önkormányzata Képviselő-testületének az egyes tiltott közösségellenes magatartásokról, az elkövetőkkel szembeni igazgatási bírság kiszabásának szabályairól szóló 13/2012. (X. 19.) számú önkormányzati rendeletének 2012. november 30-ig hatályos 8. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenes volt, így az a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 10.K.27.157/2013. szám alatt folyamatban lévő ügyben nem alkalmazható. Az indítványozó bíró – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – az Alkotmánybírósághoz fordult, hivatkozva arra, hogy az Alkotmánybíróság 38/2012. (XI. 14.) AB határozatával megsemmisítette Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 51. § (4) bekezdését, valamint a 143. § (4) bekezdés e) pontját, mivel azok sértették az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését. Szerinte ezért a támadott önkormányzati rendelet törvényi felhatalmazás nélkül került megalkotásra, így ellentétes az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésével foglaltakkal. Az Alkotmánybíróság – tekintettel arra, hogy a támadott rendelet preambuluma kifejezetten hivatkozik az önkormányzati törvény időközben megsemmisített rendelkezésére – megállapította, hogy a rendelet is delegált jogalkotási hatáskörben született. A felhatalmazó rendelkezés alaptörvény-ellenessége így kihat a felhatalmazáson alapuló jogszabály alkotmányosságára is. A felhatalmazó rendelkezések alaptörvény-ellenessége okán az önkormányzati rendelet már megalkotásakor sem rendelkezett az Alaptörvénynek megfelelő törvényi felhatalmazással, így az maga is alaptörvény-ellenes. (Előadó alkotmánybíró: Balogh Elemér)

● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/735/2014.)
Az Alkotmánybíróság április 8-án elutasította a Kúria Kvk.I.37.394/2014/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt. A Kúria végzésében megváltoztatta a Nemzeti Választási Bizottság 880/2014. számú határozatát – a Budapest 08. sz. Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság 53/2014. (III. 24.) számú határozatára is kiterjedően –, és megállapította, hogy a Zuglói Lapok megsértette a választási eljárás jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó alapelvét. Az indítványozók – mint a Zuglói Lapok szerkesztéséért, kiadásáért és fenntartásáért felelősek – kifogásolták, hogy az eljárásban nem vehettek részt, álláspontjukat nem fejthették ki, és a Kúria jogértelmezése következtében sérült a véleménynyilvánítás szabadságához való joguk is. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása megállapította, hogy a sajtószabadság a demokratikus és alkotmányos politikai rendszerek egyik legfontosabb intézménye, garanciája és eszköze. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a sajtószabadság korlátozásának alkotmányossági mércéi eltérnek az egyes tömegkommunikációs eszközök tekintetében. Az írott sajtó esetében kezdettől fogva a lapalapítás korlátlan szabadságát tekintette mérvadónak, és ebben a körben a sajtó befolyásoló ereje és hatásmechanizmusa sem válhatott korlátozást igazoló indokká. A Kúria döntéséből az következik, hogy a közpénzből fenntartott önkormányzati lapok szerkesztési gyakorlatát választási kampányidőszakban a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény követelményei korlátozhatják. Az Alkotmánybíróság szerint választási kampányban más időszakokhoz képest is különösen nagy jelentősége van a választópolgárok minél teljesebb körű tájékoztatásának. A demokratikus jogállamiság elve megkívánja, hogy a népképviseleti szervek megválasztására demokratikus közvélemény és a választók minél megalapozottabb döntése alapján kerüljön sor. Szabad és demokratikus választások nem képzelhetők el anélkül, hogy a sajtó ne a megfelelő tájékoztatáshoz kapcsolódó alkotmányos felelőssége szerint járna el. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy ez mindenekelőtt és leginkább a szerkesztés szabadságának elismerését, a tartalmi beavatkozás tilalmának tiszteletben tartását igényli az állam részéről. Meghatározott körben azonban alkotmányosan indokolhatóvá és szükségessé válhat a tájékoztatást érintő egyes követelmények előírása. A médiaszolgáltatók tevékenysége mellett ebbe a körbe vonható a közpénzből fenntartott sajtótermékek működése is. A Kúria döntésében érvényesített követelmények ezt a célt szolgálják. (Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter)

Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának főbb döntései
(Lenkovics Barnabás tanácsvezető, Dienes-Oehm Egon, Lévay Miklós, Salamon László és Szalay Péter)

● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/788/2014.)
Az Alkotmánybíróság április 17-én elutasította a Kúria Kvk.I.37.441/2014/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt. A kérelmező jelölt politikai reklámfilmjének közlését, melyben „egy katonai egyenruhába bújt majomnak öltözött ember szerepel, aki korábbi magyar miniszterelnökök hangjára tátog”, a médiaszolgáltató megtagadta. A Budapest 03. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság 35/2014. sz. határozatával az emiatt benyújtott kifogást elutasította, a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) 908/2014. sz. határozatával az indítványozó fellebbezését elutasította, míg az NVB döntését a Kúria helybenhagyta. A Kúria álláspontja szerint „az állattal való azonosítás mindenkor dehumanizálja az érintett személyt, és ez az adott esetben alkalmas lehet az emberi méltóság megsértésére”. Az indítványozó szerint a kúriai végzés sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében biztosított véleménynyilvánítás szabadságát. Az Alkotmánybíróság osztotta az NVB és a Kúria álláspontját, miszerint a jelöltek állatokkal való azonosítása dehumanizálja az érintett személyeket, mivel így a megjelenített állathoz kötődő esetleges negatív tulajdonságok közvetlenül a kampányfilmben kritizált személyekhez kötődnek. Bár az Alaptörvény által védett véleménynyilvánítás köre a közhatalmat gyakorló személyekkel, valamint a közszereplő politikusokkal kapcsolatos vélemények esetében tágabb, mint más személyeknél, az emberi méltóságuknak az ő esetükben is van egy olyan lényegi, érinthetetlen magja, amelyet az esetleges kritikát megfogalmazó személyek is kötelesek tiszteletben tartani. Jelen választási ügyben az érintetteknek állatokként történő, megalázó módon megvalósított ábrázolása ezt a lényegi tartalmat – és ezzel az Alaptörvény II. cikkét és a IX. cikk (4) bekezdését – sérti meg. (Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás)

● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/1538/2013.)
Az Alkotmánybíróság április 17-én elutasította a személytaxival végzett személyszállítási szolgáltatás és a személytaxi-szolgáltatást közvetítő és szervező szolgálat működtetésének feltételeiről, a taxiállomások létesítésének és igénybevételének rendjéről és a személytaxi-szolgáltatás hatósági áráról szóló 31/2013. (IV. 18.) Főv. Kgy. rendelet preambulumának „Budapest Főváros Közgyűlése a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény […] 49. § (3) bekezdés b) pontjában […] kapott felhatalmazás alapján” szövegrésze, a 3. § (1) és (4), valamint (13) bekezdése, a 16. §-a és a 2. számú melléklete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó és további kilenc magánszemély szerint sérti a vállalkozás szabadságát, hogy a rendelet csak az egyes járművek tekintetében írja elő, hogy a karosszéria-elemek egyszínűre festettek legyenek, ugyanakkor további korlátozást valósít meg azzal, hogy a sárga szín bevezetésének kötelezettségét valamennyi taxi-gépjárműre egységesen rendeli el. Az indítványozók a Budapest területén érvényes viteldíjak rögzítését is diszkriminatívnak értékelték, azt állítva, hogy emiatt a szabad árképzés lehetőségével élő többi taxi-gépjárművet üzemeltetőkkel szemben hátrányos helyzetbe kerülnek, mivel a „vidéki” vállalkozók „jóval alacsonyabb összegért” tudnak szolgáltatást nyújtani. Az indítványozók szerint a sárga szín a „szabad használat jogát korlátozza”, mivel a taxiként üzemelő gépjárműveket a vállalkozók magánéletükben is használják és így egyértelműen kiderül, hogy mi a foglalkozása. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. Az indokolás szerint az önkormányzati rendelet területi hatályán belül a szabályozás egységesen vonatkozik minden taxi-szolgáltatást végző vállalkozóra, a szabályozás nem tesz különbséget egyes személyek, vállalkozók között. Egyetlen vállalkozónak sem tiltja meg a jogszabály, hogy a gépjárművét alkalmassá tegye a tevékenység végzésére. Az pedig, hogy a gépjárműveknek egységesen sárga színűnek kell lenniük – ami nyilvánvalóan többletköltséggel jár –, nem alkotmányossági kérdés. Az Alkotmánybíróság megjegyezte, hogy a rendelet számos kérdésben átmeneti szabályozást tartalmaz. Önmagában pedig az, hogy a gépkocsi színe utal(hat) a tulajdonosának vagy üzemben tartójának a foglalkozására, sem alkotmányos, sem polgári jogi értelemben nem korlátozza sem a gépkocsi használatát, sem az azzal való rendelkezést. (Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás)

Az Alkotmánybíróság május 5-i teljes ülésének napirendje

● Az épített környezet átalakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 30. § (1) bekezdés ellen előterjesztett alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/1452/2013.)
Az indítványozó elsődlegesen azért támadta a jogszabályi rendelkezést, mert az kizárja a kártalanításra jogosultak köréből a lízingbe vevőt, akinél az ingatlan rendeltetésének és használati módjának korlátozása miatt ténylegesen kár merült fel. Álláspontja szerint ezért a rendelkezés sérti az Alaptörvény XIII. cikkében biztosított tulajdonhoz való jogot, valamint a XV. cikkben foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Az indítványozó másodlagosan a Kúria Kfv.III.37.765/2012/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte, amely álláspontja szerint az Alaptörvény XIII. cikkében biztosított tulajdonhoz való jogot, valamint a XV. cikkben foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát sérti azáltal, hogy nem ítélt meg kártalanítást az indítványozó (lízingbe vevő) részére az ingatlan használatát érintő korlátozás miatt.

● A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény7. § (1) bekezdés a) pont és 12. § (1) bekezdés a) pont tárgyában előterjesztett utólagos normakontroll indítvány vizsgálata (II/3013/2012.)
Az alapvető jogok biztosa a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény7. § (1) bekezdés a) pontja és 12. § (1) bekezdés a) pontja megsemmisítését kezdeményezte utólagos normakontroll eljárás keretében. Álláspontja szerint a jogbiztonság követelményét, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát és a gyermekek védelemhez való jogát sérti, hogy a támadott rendelkezés. az élettársi közösséget létesített és ezt bejelentő szülők együtt nevelt, de nem közös gyermekeik esetében a gyermekszám tekintetében nem ismeri el a családi jelleget, nem engedi a gyermekek számának összeszámítását, ennek következtében pedig az egy életközösségben nevelkedő gyermekek összegszerűen alacsonyabb támogatásra szereznek jogosultságot. Az ombudsman utalt arra is, hogy a családi pótlék összegének megállapításakor az egybeszámítás, ezzel a családként kezelés kizárása folytán felmerülhet az alaptörvény-ellenes helyzetet előidéző jogalkotó mulasztás megállapításának szükségessége is.

● A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 48. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/1205/2012.)
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) alkotmányjogi panaszában a nemzetbiztonsági szolgálatról szóló 1995. évi CXXV. törvény azon rendelkezésének alkotmányossági vizsgálatát kérte, amely szerint közérdekű adat megismerésére irányuló kérelmet a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója – nemzetbiztonsági érdekből vagy mások jogainak védelme érdekében – megtagadhatja. Az indítványozó közérdekűadat-igényléssel fordult a főigazgatóhoz, aki válaszlevelében visszautasította az adatkérésre irányuló kérést. A TASZ ezt követően a bíróságtól kérte a hivatal kötelezését az adatok kiadására. A felülvizsgálati bíróságként eljáró Legfelsőbb Bíróság elutasította a keresetet.

● A 2/2013. Büntető jogegységi határozat alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata (III/1534/2013.)
Az indítványozó bíró – a folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett – az Alkotmánybírósághoz fordult, mert az ügyben alkalmazandó 2/2013. Büntető jogegységi határozat alaptörvény-ellenességét észlelte. Szerinte a támadott büntető jogegységi határozat jogerős határozatok módosítására, sőt a büntetés végrehajtásának elrendelésére teremt jogalapot, ráadásul visszamenőleges hatállyal, hiszen a támadott jogegységi határozat 2010. május 1-jét megelőzően elkövetett cselekmények miatt kiszabott jogerős büntetések vonatkozásában is alkalmazható.

● A Kúria Gfv.VII.30.188/2012/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában benyújtott alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata (IV/1039/2013.)
Az indítványozó a Kúria Gfv.VII.30.188/2012/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a támadott ítélet sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jogát, valamint a XV. cikk (1) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőség elvét. Az indítványozó előadta, hogy szövetkezeti formából korlátolt felelősségű társasággá alakult át, amelynek során az eljáró bíróság az elszámolásnál a könyv szerinti értéket vette alapul. Ez szerinte alkalmatlan az elszámolásra, helyette a vagyonelemek valós forgalmi értékéből kellett volna kiindulnia.

A Magyar Művészeti Akadémiáról szóló 2011. évi CIX. törvény 7. § (2) és (4) bekezdése, 8. § (1) bekezdésének „illetve az Alapszabályban” szövegrésze, valamint 11. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és meg-semmisítésére benyújtott utólagos normakontroll vizsgálata (II/185/2013.)
Az alapvető jogok biztosa a Magyar Művészeti Akadémiáról szóló 2011. évi CIX. törvény (MMA tv.) 7. § (2) és (4) bekezdése, 8. § (1) bekezdésének „illetve az Alapszabályban” szövegrésze, valamint 11. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Az indítványozó szerint az MMA tv. 7. § (2) és (4) bekezdése sérti az Alaptörvény X. cikk (1) és (3) bekezdését, mert az MMA megalakulására és az új tagok felvételére vonatkozó rendelkezések ellentétesek a művészeti szabadságból levezethető állami semlegességgel. Az MMA tv. 11. § (2) bekezdése, valamint 8. § (1) bekezdésének „illetve az Alapszabályban” szövegrésze pedig sérti az Alaptörvény T. cikk (1) bekezdését, mert jogszabálynak nem minősülő normának ad felhatalmazást általánosan kötelező magatartási szabály megalkotására.

● A szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvény egyes rendelkezései ellen benyújtott alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata (IV/1176/2013.)
Az indítványozó a 2013. évi CXXXV. törvény több rendelkezését is megtámadta, mondván, a jogszabály alapján a szövetkezeti hitelintézetek elveszíthetik tulajdonukat (részesedésüket) a Takarékbankban. A tulajdonkorlátozás első lépcsője a többségi tulajdon elvesztése, második pedig a tulajdon kötelező eladása. Az indítványozó szerint a törvény egyes rendelkezései ellentétesek az Alaptörvénnyel és az Európai Unió jogával is. Különösen azok, amelyek kiüresítik az Alaptörvény XIII. cikkében biztosított tulajdonhoz való jogot, a tulajdonhoz kapcsolódó szavazati jog gyakorlását, valamint a tulajdonhoz fűződő képviseleti jog szabad gyakorlását. A vállalkozás szabadságával, a tisztességes gazdasági verseny elvével és a diszkrimináció tilalmával ellentétes, hogy a Takarékbank szövetkezeti hitelintézet részvényeseinek bankszámláját vezető szervek – a Takarékbankot kivéve – kötelesek 2013. október 31-én hatályos bankszámlaszerződést felmondani.

A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény egyes rendelkezései ellen előterjesztett alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata (IV/1366/2013.)
Az indítványozók a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (Vet.) 140. § (4)-(5) bekezdése, 168/A. § (4) bekezdése, 178/H. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és a kihirdetésre visszamenő hatállyal történő megsemmisítését indítványozták. A támadott rendelkezések tiltják a tranzakciós illeték, a távhő-különadó, és a közművezeték-különadó felhasználókra való áthárítását. Az indítványozók szerint a Vet. 178/H. § (1) bekezdése 2013. január 1. és március 13. közötti időszakra vonatkozóan a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközik, azt követően pedig a 2013. évre vonatkozóan szerzett jogot sért. A Vet. 140. § (4)-(5) bekezdései és a 168/A. § (4) bekezdése kapcsán úgy vélekedtek, azzal hogy a jogalkotó kizárta a különadók indokolt költségként való figyelembe vételét a rendszerhasználati díjak megállapításánál, aránytalanul korlátozza a tulajdonhoz való jogot.

A földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény 103. § (4) és (4a) bekezdése, a 129. § (3a) bekezdése, és a 146/B. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/1367/2013.)
Az indítványozók a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény (Get.)103. § (4) és (4a) bekezdései, 129. § (3a) bekezdése, és 146/B. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és a kihirdetésre visszamenő hatállyal történő megsemmisítését indítványozták. Az indítvánnyal támadott rendelkezések tiltják a tranzakciós illeték, a távhő-különadó, és a közművezeték-különadó felhasználókra való áthárítását. Az indítványozók szerint a Get. 146/B. § (1) bekezdése a 2013. január 1. és március 13. közötti időszakra vonatkozóan ellentétes a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmával. A Get. 103. § (4) és (4a) bekezdései, valamint 129. § (3a) bekezdése kapcsán előadják: azzal hogy a jogalkotó kizárta a különadók indokolt költségként való figyelembe vételét a rendszerhasználati díjak megállapításánál, aránytalanul korlátozza a tulajdonhoz való jogot.

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG