Alkotmánybírósági mustra – Minősített közérdekű adatok

2014.10. 9. Jogi Fórum / Munkatársunktól

Az Alkotmánybíróság szerint egy rendőri intézkedésről készült fotó hozzájárulás nélkül is nyilvánosságra hozható, ha a nyilvánosságra hozatal nem öncélú. A testület nem találta alaptörvény-ellenesnek, hogy a közjegyzői szolgálat nem a 70. életév, hanem az irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltésével szűnik meg.

Az Alkotmánybíróság teljes ülésének határozatai

● AB határozat bírói döntés alaptörvény-ellenességéről és megsemmisítéséről (IV/878/2013.)
Az Alkotmánybíróság szeptember 23-án megállapította, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Pf.20.656/2012/7. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Az indítványozó hírportálján nyilvánosságra hozta közfeladatot ellátó rendőrök képmását, akik polgári jogi pert indítottak a hírportál ellen. A bíróság az ítéletben megállapította a személyiségi jogok megsértését, mivel a közhatalmat gyakorló rendőr képmását nem tekintette közérdekből nyilvános adatnak. Az indítványozó szerint azonban nem csak a közszereplőkkel, hanem a közfeladatot ellátó személyekkel kapcsolatban is tágabb a véleménynyilvánítás szabadsága, mint más személyeknél. Kifejti, hogy a rendőr – mint közhatalom gyakorló – e minőségével kapcsolatos véleménynyilvánítással szemben nem hivatkozhat alapvető jogaira. Az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint a sajtószabadság jogának gyakorlása révén az alapjog jogosultja aktív alakítója a demokratikus közvéleménynek. A sajtó ezen minőségében ellenőrzi a közélet szereplőinek, intézményeinek tevékenységét, a döntéshozatal folyamatát, tájékoztatja arról a politikai közösséget, a demokratikus nyilvánosságot (a „házőrző kutya” szerepe). A közérdeklődésre számot tartó eseményről a felvételek általában közterületen készülnek, rajtuk emberek sokasága látható, de nem mint egyedi személyek, hanem másokkal együtt, kiemelés nélkül. A képek bizonyos fokú szabad felhasználása nélkül a modern tömegtájékoztatás nem létezhetne, a polgári jogi szabályok szó szerinti, merev értelmezése alapján már a felvétel készítése is engedélyköteles lenne. Az új Ptk. 2:48. § (2) bekezdése azt a bírói gyakorlatot rögzíti, amely szerint valamely felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén nem szükséges az érintett hozzájárulása, függetlenül attól, hogy a felvételen felismerhető-e: eszerint a képmás nyilvánosságra hozatalának tilalma nem vonatkozik a nyilvános eseményekről, rendezvényekről, táj- és utcarészletekről készült felvételekre, amikor tehát az ábrázolás módja nem egyéni, amikor a felvétel összhatásában örökít meg a nyilvánosság előtt lezajlott eseményeket. A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon és Pokol Béla alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter)

● AB határozat alkotmányos követelmény meghatározásáról (II/1180/2012.)
Az Alkotmánybíróság szeptember 23-án meghozott határozatában több alkotmányos követelményt állapított meg a közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatok minősítési szabályaival kapcsolatban. Az ügyben az alapvető jogok biztosa fordult az Alkotmánybírósághoz, amely az indítvány alapján azt vizsgálta, hogy a minősített adatok védelméről szóló törvény adatok minősítésére vonatkozó rendelkezései sértik-e a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogot. A határozat szerint a minősítésre vonatkozó szabályok önmagukban nem alaptörvény-ellenesek, azonban az Alaptörvénnyel ellentétes értelmezést is megengednek, ezért az Alkotmánybíróság több alkotmányos követelményt határozott meg. Mivel a minősítési szabályok nem írják elő egyértelműen a minősítéshez fűződő közérdek mellett a minősítendő adat nyilvánosságához fűződő közérdek figyelembevételét, ezért alkotmányos követelmény, hogy a minősítő a közérdekű vagy közérdekből nyilvános adat minősítése felőli döntés során a minősítéshez fűződő közérdek mellett a minősítendő adat nyilvánosságához fűződő közérdeket is vegye figyelembe, és csak akkor döntsön az adat minősítéséről, ha minősítéssel elérni kívánt cél arányban áll a minősített adat nyilvánosságához fűződő érdekkel. Az Alkotmánybíróság a minősítő minősítéssel kapcsolatos indokolási kötelezettségével összefüggésben megállapította: az adatok minősítése során a minősítés kezdeményezőjének indokolnia kell javaslatát, de az abban foglaltaktól a minősítő eltérhet. A hatályos szabályozás nem zárja ki, de nem is írja elő kifejezetten, hogy a minősítő döntését indokolni köteles. Ezért alkotmányos követelmény, hogy a minősítő, ha a minősítés során eltér a minősítési javaslattól, az adat minősítéséről szóló döntését köteles érdemben, részletesen indokolni, amelyből különösen ki kell tűnnie a nyilvánosság korlátozását kellő mértékben alátámasztó okoknak. Az Alkotmánybíróság végül alkotmányos követelményt állapított meg a minősített adatok pontos megjelölésével összefüggésben, amely szerint a minősítésről szóló döntésben és a minősítési jelölésen egyértelműen meg kell jelölni a minősített adatot, annak azonosíthatóságát a minősített adat kezelése során mindvégig biztosítani kell. Ez azért lényeges, mert így a nem minősített közérdekű és közérdekből nyilvános adatok megismerhetőségére az általános szabályok vonatkoznak. A határozathoz Bragyova András, Kovács Péter, Lévay Miklós, Stumpf István és Paczolay Péter alkotmánybírók párhuzamos indokolást, míg Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Salamon László és Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményt fűztek. (Előadó alkotmánybíró: Lévay Miklós)

● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/1629/2013.)
Az Alkotmánybíróság szeptember 23-án elutasította a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II.37.076/2012/28. számú ítéletének megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó előadta, hogy a Kúria a bizonyítékok felülmérlegelését végezte el a felülvizsgálati eljárásban, és egyetlen bizonyíték alapján hagyta helyben a Gazdasági Versenyhivatal határozatát, ami sérti a jogerő tiszteletben tartásának elvét. Szerinte az ítélet sérti a pártatlanság és függetlenség követelményét, továbbá az ártatlanság vélelmét is, miután a Versenytanács előzetes álláspontját ugyanazok a személyek írták alá, mint akik a végleges határozatot, és ezt a tényt a Kúria figyelmen kívül hagyta. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint ugyanis a versenyfelügyeleti eljárás nem tekinthető a szoros értelemben vett büntetőjogi vád elbírálására irányuló eljárásnak, emiatt ugyanolyan szigorú követelmények az ilyen eljárásokkal szemben nem támaszthatóak. Önmagában az, hogy a versenyfelügyeleti eljárásban az előzetes álláspontot ugyanazon személyek írták alá, mint akik a GVH-határozat meghozatalában részt vettek, nem eredményezi a XXVIII. cikk (1)-(2) bekezdésének sérelmét. Az indítványozó azon sérelme kapcsán, hogy az egységes és folyamatos jogsértést a Kúria egyetlen és erősen vitatható bizonyíték alapján állapította meg, a határozat emlékeztetett: az Alkotmánybíróság azt nem vizsgálja, hogy a bírósági döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogy azt sem, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, vagy a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás megalapozott-e. A határozathoz Kiss László, Pokol Béla és Salamon László alkotmánybírók párhuzamos indokolását csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Dienes-Oehm Egon)

● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/1198/2013.)
Az Alkotmánybíróság szeptember 23-án elutasította a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 22. § (1) bekezdés d) pontja, 178. § (1) bekezdése és (2) bekezdés c) valamint g) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat. Három közjegyző kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy semmisítse meg azt a rendelkezéseket, amelyek úgy módosították a törvényt, hogy a közjegyzői szolgálat – a korábbi szabályozással ellentétben – nem a 70. életév, hanem az irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltésével szűnik meg. Az indítványozók szerint a támadott rendelkezések a meghatározott életkor felett önkényesen veszik el a közjegyzői tevékenység végzésének lehetőségét, ezért sértik a foglalkozás szabad megválasztásához való jogát. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottaknak az alkotmányjogi panaszokat. A határozat indokolása szerint a közjegyzői foglakozás gyakorlása felső életkori határának 70 évről az általános nyugdíjkorhatárra kellő átmeneti idővel való csökkentése nem sérti a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot. Az Alkotmánybíróság hivatkozott állandó gyakorlatára is, amely szerint a szerzett jogok védelme nem jelenti azt, hogy a jogalkotó – megfelelő súlyú alkotmányos indokkal – ne változtathatná meg a szabályozási környezetet. A határozathoz Balogh Elemér és Salamon László alkotmánybírók párhuzamos indokolást, míg Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre és Pokol Béla alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Kiss László)

● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/675/2014.)
Az Alkotmánybíróság szeptember 23-án elutasította a Debreceni Törvényszék 2.Mf.21.259/2013/4. számú ítélete, valamint a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.603/2012/11. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó munkaviszonyát a munkáltatója azonnali hatályú felmondással megszüntette, mert tudomására jutott, hogy szándékos bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt előzetes letartóztatásba került, így munkavégzési kötelezettségének nem tud eleget tenni. Az indítványozó keresetet terjesztett elő, amelyet az elsőfokú bíróság elutasított, majd a döntést a másodfokú bíróság helybenhagyta. Álláspontja szerint a támadott ítéletek ellentétesek az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdése szerinti ártatlanság vélelmének elvével. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint az ártatlanság vélelméhez való jog érvényesülését nem sértette a vizsgált bírói jogértelmezés. Az Alkotmánybíróság figyelembe vette azt is, hogy az Alaptörvény IV. cikk (4) bekezdése alapján, akinek szabadságát alaptalanul vagy törvénysértően korlátozták, kárának megtérítésére jogosult. Az indítványozónak lehetősége van arra, hogy a tévesen hozott döntés miatt az állam ellen pert indítson kártérítésért. A határozathoz Bragyova András, Juhász Imre és Salamon László alkotmánybírók párhuzamos indokolását, míg Lévay Miklós és Pokol Béla alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Szívós Mária)

Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának határozata
(Kiss László tanácsvezető, Balsai István, Bragyova András, Juhász Imre és Kovács Péter)

● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/49/2014.)
Az Alkotmánybíróság szeptember 15-én elutasította a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 217/B. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény XXIV. cikk (2) bekezdése tekintetében. Az indítványozó szerint alaptörvényellenes, hogy amíg a bíróságok vagy más, közhatalom birtokában eljáró hatóságok károkozásért való felelősségét a polgári jog szabályai szerint peres eljárásban lehet megállapítani, addig az önálló bírósági végrehajtóval szembeni felelősségről nemperes eljárásban dönt a bíróság. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indoklásában leszögezte, hogy az Alaptörvény XXIV. cikkének (2) bekezdése nem a hatósági feladatot ellátó szervek részére nyújt alkotmányos garanciát, hanem azok számára biztosít alapvető jogot, akiknek a hatóság a feladata teljesítése során jogellenesen kárt okoz. Ezért a támadott rendelkezés a hivatkozott alaptörvényi rendelkezéssel összefüggésben nem keletkeztethet alapjogsérelmet a végrehajtó oldalán. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy a támadott rendelkezésben meghatározott, a bírságra vonatkozó jellemzőket is tartalmazó szankció nem vonható a kártérítés szabályozási körébe, függetlenül attól, hogy az önálló bírósági végrehajtó munkadíjának jogszabály szerinti hányada a végrehajtást kérő részére történő kifizetés erejéig a végrehajtás során befolyt összeget növeli. (Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre)

Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának határozatai
(Lévay Miklós tanácsvezető, Dienes-Oehm Egon, Lenkovics Barnabás, Salamon László és Szalay Péter)

● AB határozat jogszabály folyamatban lévő ügyben történő alkalmazásának kizárásáról (III/1007/2014.)
Az Alkotmánybíróság szeptember 9-én megállapította, hogy a társasházról szóló 1997. évi CLVII. törvény 2003. december 31-ig hatályos 32. § (1) bekezdésének második mondata („A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.”) a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatban lévő 20.P.50277/2014 számú perben nem alkalmazható. Az indítványozó bíró szerint a társasházi közgyűlési határozat megtámadására vonatkozó jogvesztő határidő ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvével, és korlátozza bírósághoz fordulás jogát, mert a törvény nem biztosítja, hogy a határozatot sérelmező fél a határozatról kellő időben tudomást szerezzen. Az Alkotmánybíróságnak egy olyan, a jogalkotó által már hatályon kívül helyezett norma folyamatban lévő perben történő alkalmazásának kizárásáról kellett döntenie, mely norma alkotmányellenességét korábban már megállapította. (Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás)

● AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról (III/1186/2014.)
Az Alkotmánybíróság szeptember 9-én elutasította a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény alaptörvény-ellenesnek minősített és 2013. szeptember 26. napjától hatálytalan 14. § (1) és (2) bekezdései valamennyi folyamatban lévő perben, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság előtt Mfv.III.10330/2013. szám alatt folyamatban lévő perben történő alkalmazásának kizárására irányuló indítványt. A konkrét ügy azelőtt indult, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítette a támadott rendelkezéseket, ezért azokat a konkrét ügyben még alkalmazni kell. Az indítványozó kúriai bíró kérte a már nem hatályos két rendelkezés a folyamatban lévő perekben való alkalmazhatóságának kizárását. A határozat indokolása rámutatott: az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában jogszabály Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálata nélküli, úgynevezett önálló alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói kezdeményezést csak akkor talált megalapozottnak, ha az alaptörvény-ellenességet megállapító döntésében alkalmazási tilalmat már korábban elrendelt. A határozathoz Lenkovics Barnabás és Lévay Miklós alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Dienes-Oehm Egon)

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG