A férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak véradásból való tartós kizárása az érintett tagállamban fennálló helyzetre tekintettel igazolt lehet. Bizonyítani kell, hogy e személyek esetében a súlyos, vérrel átvihető fertőző betegségek – mint amilyen a HIV – megszerzésének magas kockázata áll fenn, és azt, hogy nincsenek hatékony észlelési módszerek vagy a recipiensek egészségének magas szintű védelmét biztosító, kevésbé korlátozó módszer – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.
A C‑528/13. sz. ügyben hozott ítélet – Geoffrey Léger kontra Ministre des Affaires sociales, de la Santé et des Droits des femmes et Établissement français du sang
2009. április 29‑én az Établissement français du sang metzi (Franciaország) orvosa visszautasította a G. Léger által felajánlott vért, arra hivatkozva, hogy ez utóbbi szexuális kapcsolatban állt egy férfival, és a francia jog tartós jelleggel kizárja az ilyen szexuális kapcsolatot létesítő férfiakat a véradásból. Mivel G. Léger vitatta e határozatot, a tribunal administratif de Strasbourg (Franciaország) azzal a kérdéssel fordult a Bírósághoz, hogy e tartós kizárás összeegyeztethető‑e az egyik uniós irányelvvel1. Ezen irányelv szerint azon személyek, akiket szexuális magatartásuk súlyos, vérrel átvihető fertőző betegségek megszerzése magas kockázatának tesz ki, tartósan ki vannak zárva a véradásból.
Ítéletében a Bíróság először is kimondja, hogy a tribunal administratif de Strasbourg‑nak meg kell vizsgálnia, hogy a férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő valamely férfi esetében Franciaországban fennáll‑e a súlyos, vérrel átvihető fertőző betegségek megszerzésének magas kockázata. Ennek megvizsgálásához a tribunal administratif de Strasbourg‑nak figyelembe kell vennie a járványügyi helyzetet Franciaországban, amely a francia kormány és a Bizottság szerint sajátos jelleget mutat. E tekintetben a Bíróság hangsúlyozza, hogy az elé tárt adatok alapján a 2003–2008 közötti időszakban szinte az összes HIV‑fertőzést nemi kapcsolat útján kapták meg, és az új fertőzések fele a férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiakat érintette. Ugyanezen időszakban e férfiak jelentették a HIV‑fertőzéssel leginkább érintett csoportot, a francia heteroszexuális népesség fertőzési arányához képest kétszázszoros fertőzési aránnyal. Végül Európa és Közép-Ázsia összes állama közül Franciaországban a legmagasabb a HIV előfordulása a férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak között. A tribunal administratif de Strasbourg‑nak tehát meg kell vizsgálnia, hogy az aktuális orvosi, tudományos és járványügyi ismeretek fényében ezen adatok megbízhatóak és még mindig relevánsak‑e.
Még abban az esetben is, ha a tribunal administratif de Strasbourg arra a következtetésre jut, hogy a férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak Franciaországban a HIV‑hez hasonló betegségek megszerzése magas kockázatának vannak kitéve, felmerül a kérdés, hogy a véradásra vonatkozó állandó ellenjavallat összeegyeztethető‑e az alapvető uniós jogokkal, többek között a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés elvével2.
Tekintve, hogy a francia jogi szabályozás a homoszexuális férfiakkal szembeni szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetéshez vezethet, a Bíróság emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak akkor korlátozható, ha az elengedhetetlen és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja. E tekintetben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy noha a francia jogi szabályozásban előírt kizárás hozzájárul a fertőző betegségek recipienseknek való átadása kockázatának minimálisra csökkentéséhez, ezáltal az emberi egészség magas szintű védelmének általános célkitűzéséhez, lehetséges, hogy az arányosság elvét nem tartották tiszteletben. Ugyanis nem zárható ki, hogy a HIV-vírust észlelni lehet a recipiensek egészségének magas szintű védelmét biztosító hatékony módszerekkel. A nemzeti bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy léteznek‑e ilyen módszerek, mivel a vizsgálatokat a legújabb tudományos és műszaki eljárásoknak megfelelően kell végrehajtani.
Abban az esetben, ha ilyen módszerek nem léteznek, a tribunal administratif de Strasbourg‑nak meg kell vizsgálnia, hogy léteznek‑e a véradásból való tartós kizárásnál kevésbé korlátozó módszerek a recipiensek egészsége magas szintű védelmének biztosítására, és különösen azt, hogy a kérdőív és az egészségügyi szolgálat képzett szakembere által végzett személyes interjú lehetővé teheti‑e a kockázatot jelentő szexuális viselkedési formák pontosabb azonosítását.
1A 2002/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az emberi vérre és vérkomponensekre vonatkozó egyes technikai követelmények tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. március 22‑i 2004/33/EK bizottsági irányelv (HL L 91., 25. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 8. kötet, 272. o.).
2Az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikkének (1) bekezdése.
