Megújuló ügyvéd-törvény - Bemutatták Sulyok Tamás "Az ügyvédi hivatás alkotmányjogi helyzete” című könyvét

2016.04.15. Jogi Fórum / Sereg András

Napirenden van az új ügyvédi törvény előkészítése, amelyhez nagy segítséget ad Sulyok Tamás hézagpótló alkotása, „Az ügyvédi hivatás alkotmányjogi helyzete” című kötet – közölte Trócsányi László igazságügyi miniszter az Alkotmánybíróság elnökhelyettesének könyvbemutatóján, amelyen a majdani szabályozás több vitapontja is terítékre került.

Április 11-én mutatták be Sulyok Tamás „Az ügyvédi hivatás alkotmányjogi helyzete” című könyvét a Budapesti Ügyvédi Kamara dísztermében. A szegedi Pólay Elemér Alapítvány által gondozott kötetet Trócsányi László igazságügyi miniszter, Szalay Péter alkotmánybíró, Kiss László és Balogh Elemér volt alkotmánybírák méltatták. Az esemény moderátori teendőit Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke vállalta. Az eseményen megjelent Bihari Mihály és Németh János, két volt alkotmánybírósági elnök és több jelenlegi alkotmánybíró mellett többek között Vízkelety Mariann igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkár, Kónya István, a Kúria elnökhelyettese és Réti László, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke.

Trócsányi László előadása elején elárulta, hogy 2013-ban ő volt a témavezetője a szerző PhD értekezésének, amely alapját képezte a most megjelent műnek. A miniszter kitért arra, hogy a legtöbb európai ország alkotmányában, beleértve Magyarország Alaptörvényét is, az ügyvéd kifejezés egyáltalán nem szerepel, legfeljebb mint védő jelenik meg – a védelemhez való joghoz kapcsolódva. A volt alkotmánybíró, aki hézagpótló alkotásnak nevezte Sulyok Tamás munkáját, feltette a kérdést: mit üzen a könyv az ügyvédi társadalomnak? Mindenekelőtt – hangsúlyozta – megerősíti méltóságában. Továbbá alátámasztja az ügyvédi hivatás rangját a foglalkozások között, ami egyben felelősséget is jelent. Ez a felelősség többirányú: egyfelől a gyakorló ügyvédé a jogkereső ügyféllel, a társadalommal, illetőleg saját hivatásrendjével szemben; másfelől a jogalkotóé az ügyvédség megfelelő intézményvédelmét biztosító jogi keretek kialakításáért. Az ügyvédségnek – folytatta – nélkülözhetetlen szerepe van a jogállami igazságszolgáltatásban, az ügyvédi hivatás különös jelentőségű az alapjogok biztosításában.

Trócsányi László, Bánáti János, Sulyok Tamás és Szalay Péter a Budapesti Ügyvédi Kamara dísztermében - Fotó: Véssey Endre / IM

Minek tekintsük az ügyvédeket? – tette fel újabb kérdését az előadó. – Az igazságszolgáltatás szereplőjének, vagy vállalkozónak? Mesterembernek, mint egy cipészt vagy egy fodrászt? Válaszában Beck Salamon, a híres esetjogász egyik anekdotájára hivatkozott. Sala bácsi, aki sokszínű egyéniség, kiváló tudós és ügyvéd volt egy személyben, összekerült egy kollégával, aki elméleti fejtegetéseit hallgatva megjegyezte, hogy az ügyvéd csak árulja a jogot. Sala bácsi erre azt felelte: lehet, hogy árulja, de maga elárulja a jogot.

A miniszter egyetértett a szerzővel, hogy az ügyvédi hivatás státuszjogi helyzetét közérdekből a közjog, míg a gazdasági-piaci helyzetét ugyancsak közérdekből a magánjog szabályozza, míg függetlenségének két dimenziója határolható el: a szervezeti és funkcionális függetlenség. A kötet központi gondolataként emelte ki az ügyvédség szerepét a tisztességes eljáráshoz való alapjog biztosításában, hozzátéve, hogy ennek érvényesítésére csak olyan ügyvédség képes, amely iránt fennáll a közbizalom. „A közbizalom olyan kiemelkedő érték, amelyet minden egyes ügyvédnek saját munkája során, az ügyvédség egészének érdekei védelmére hivatott kamarának és a jogalkotónak is védenie kell” – hangsúlyozta. Osztotta azt a nézetet is, hogy meg kell őrizni az ügyvédség intézményének alkotmányos védelmét, és szükség esetén meg kell védeni a kizárólagos piaci szemlélet talaján álló uniós jogi törekvésekkel szemben.

Trócsányi László közölte: napirenden van az új ügyvédi törvény előkészítése, amelyhez nagy segítséget ad a kötet. A szerző javaslatairól szólva támogathatónak nevezte, hogy törvényben rögzítsék, milyen más szakmát űzhessenek az ügyvédi hivatás gyakorlói, továbbá azt is, hogy összeférhetetlenség miatt ingatlanközvetítéssel ne foglalkozhassanak, illetve saját ügyükben ne járhassanak el. Egyetértett azzal is, hogy a sikerdíj kikötése, amit a törvény ma még nem tilt, veszélyezteti az ügyvédi funkció függetlenségét.

A védő kirendelésére vonatkozó szabályozás ugyancsak súlyosan sérti az ügyvéd funkcionális függetlenségét – idézett a műből, amely szerint nehezen egyeztethető össze a függetlenség követelményével, hogy a védelmet ellátó ügyvéd a büntetőeljárást lefolytató hatóságtól kap kirendelést, ám a kirendelőt semmiféle számon kérhető szabály nem köti, kinek és milyen szempontok figyelembe vételével ad kirendelést. A miniszter a kérdést úgy oldaná meg, hogy a nyomozati szakban a védelmet a vád választaná ki, de magát a védőt az ügyvédi kamara jelölné ki. "A jog nem a jogászok ügye" – fejezte be előadását Trócsányi László.

A miniszter előadását hallgatja Balogh Elemér, Bánáti János, Sulyok Tamás és a könyvbemutató közönsége - Fotó: Véssey Endre / IM

Szalay Péter, aki alkotmánybíróvá megválasztása előtt maga is ügyvédként tevékenykedett, hozzászólását azzal szellemes bonmot-val kezdte, hogy az előtte szóló gyakorlatilag mindent elmondott, ezért nincs más dolga, mint igazságos ítéletet kérni a bíróságtól. Néhány gondolat erejéig azért kitért a mű és a szerző méltatására. Szerinte a kötet, ami szembesíti a jelenlegi szabályozást az Alaptörvénnyel, nagyon aktuális, és arról is tanúskodik, hogy Sulyok Tamás szereti az ügyvédi hivatást.

Az alkotmánybíró egy-két megállapítással kapcsolatban „különvéleményt” fogalmazott meg. Úgy vélekedett, minden ügyvéd „megélhetési” ügyvéd, hiszen a munkadíjából él. Így azt sem értette, mi a gond a „sikerdíjjal”, amit akár „eredményességi díjnak” is lehet nevezni. Vitatta, hogy az ügyvéd funkcionális függetlenségét kizárja, ha az ügyvéd önmaga ügyfele. "Egyébként is – jegyezte meg – az ügyvédnek a legnagyobb ellenfele az ügyfél.""Miért ne járhasson el az ügyvéd a saját ügyében?" – fordult a hallgatósághoz. – "A borász se igya a saját borát, vagy a pék se egye a saját kenyerét?"

Az ügyvédek megítélésével kapcsolatban végezetül idézte a klasszikus ügyvédviccet, amely Az esőcsináló című amerikai filmdrámában hangzott el: „Mi a különbség egy elgázolt ügyvéd és egy elgázolt patkány között? A patkány előtt van féknyom.”

Kiss László volt alkotmánybíró, aki Sulyok Tamás PhD értekezésének egyik opponense volt, laudációjában megjegyezte, hogy a szerző több észrevételét is elfogadta, de a könyv ennek ellenére jó lett.

Balogh Elemér, a kötetet kiadó Pólay Elemér Alapítvány képviselője, volt alkotmánybíró arra a megjegyzésre reagált, hogy az ügyvédek között nem voltak szentek. A jogtörténész szerint a 13. században élt Ivo Hélory jogot tanult, és jogi felkészültségét a rászorulók, az elesettek megsegítésére használta. A pereskedő felek megbékítésére törekedett, az ügyek intézésében pedig igazságos és méltányos volt. 1347-ben avatták szentté, és máig a jogászok – köztük az ügyvédek – védőszentje.

„Az utolsó szó jogán” Sulyok Tamás úgy fogalmazott, nagyon örülne, ha a könyvéről szakmai vita alakulna ki. Utalt arra, hogy korábban az ügyvédi munka lenézett foglalkozás volt a bírói és az ügyészi hivatáshoz képest, ő maga is évekig „gyanús elemként” élt Szegeden. Pedig – tette hozzá – az ügyvédnek minden nap be kell bizonyítania a piacon, hogy ért a joghoz.

  • kapcsolódó anyagok
ÜGYVÉDSÉG
JOGALKOTÁS
TÖRVÉNYHOZÁS
TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ