1891. április 26-án, 46 évesen hunyt el a magyar börtönügyi tudományosság legnagyobb alakja. A Wikipédián rendelkezésre álló életrajzi adatait pontos születési idejével egészítjük ki.
Tauffer Emil (Kolozsvár, 1845. április 13. – Zenica, 1891. április 26.) fegyházigazgató, magyar börtönügyi szakíró, Tauffer Emil orvos édesapja, Tauffer Vilmos egyetemi tanár testvérbátyja.
Életpályája
Kolozsvári származású, ottani jómódú kereskedő fia. Jogot végzett, külföldi tanulmányutakon tanulmányozta börtönügyet, a németországi fegyintézeti hivatalnokok egyletének, a párizsi Société generale des prisons, a Société de legislation comparé, a londoni Howard-Association és a zágrábi kereskedelmi és iparkamara tagja. Egy ideig az igazságügyi minisztérium tisztviselője volt; azután az 1870-es évek közepén a fegyházi ügyek tanulmányozására külföldön hosszabb utazást tett. Ezután Lipótvárra és Illavára neveztetett ki fegyházi igazgatónak. Innét a horvát kormány felszólitására a lepoglavai fegyház rendezését vette át, melyet európai színvonalon és mintaszerűen vitt véghez. Miután ezt a feladatot befejezte, Kállay Béni közös pénzügyminiszter szerződésszerűleg Boszniában alkalmazta, ahol az ő terve szerint építették a zenicai nagy fegyházat. A folytonos munka kimerítette a különben is gyönge testalkatú férfiút. 46 éves korában hunyt el. Jelentős a szakírói munkássága.
A halálát követő esztendőben földi maradványait átvitték a Fiumei úti Nemzeti Sírkertbe, itt 1929-ben a védettség alatt álló 34/1-es parcellába helyezték át. Feleségével, Török Ilonával közös sírban nyugszik.
Porté megtekinthető ITT!
