Házastársi vagyonfelosztás - A házasság felbontásával felmerülő vagyonjogi kérdések a gyakorlatban az új Ptk. alapján

2019.02.26. Jogi Fórum / Ferencz Adrienn

Az elmúlt évtizedek válási tendenciái gyakran kérdéseket vetnek fel a házasfelekben vagyoni viszonyaikra vonatkozóan. Mit jelent a vagyonközösség, mikor és hogyan szüntethető meg? Mire számíthatok, ha nincs vagyonjogi szerződésünk? Mire tarthatok igényt a válást követően? - Lehetőségek, szabályok és gyakorlat az új Ptk. alapján

A jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) a korábbi Családjogi törvényhez képest adekvátabb és gyakorlatiasabb vagyonmegosztási szabályokat, a házasfelek által kiköthető különböző mintarendszereket határoz meg a házasság megszűnésének esetére. A házastársi vagyonközösség csak az életközösség fennállása alatt értelmezhető, melyet két alvagyon tesz ki egy egésszé: a törvény elkülöníti a házastársi közös vagyont, valamint a házasfelek különvagyonát. Különvagyonnak minősül minden olyan, házastárs által tulajdonolt vagyon, amely nem képezi a közös vagyon részét. A vagyon a tulajdonnál azonban szélesebb fogalmat ölel fel, mivel a vagyonba az aktívákon felül a passzívák, a vagyoni értékű jogok és kötelezettségek is bele tartoznak. Ezt a felfogást következetesen alkalmazza a bírói gyakorlat, mely kulcsfontosságú a vagyonmegosztás szempontjából a házasság felbontása esetére. 

A Ptk. tételesen felsorolja azon három esetkört, amikor a vagyonközösség megszűnik: (i) a házastársak házassági vagyonjogi szerződésben a vagyonközösséget a jövőre nézve kizárják, (ii) a bíróság azt a házassági életközösség fennállása alatt megszünteti, (iii) a házassági életközösség megszűnik. A vagyonközösség megszűnése egyben jelenti a közös vagyon vélelmének megszűnését is, melynek okán a vagyonközösség megszűnését követően szerzett vagyontárgyakra törvényi vélelem már nem áll fenn, a házasfeleknek a családjogi rendelkezéseket figyelembe véve közös vagyonuk már nem keletkezik. A vagyonközösség leggyakrabban az életközösség megszűnésével szűnik meg, mely egy rendezetlen jogi helyzetet teremtve hívja életre a közös vagyon megosztására való igényt, ennek rendezésére két lehetőséget biztosít a jogszabály. Egyrészt a házasfelek közös vagyont megosztó szerződés keretein belül rendelkezhetnek tulajdonukban álló vagyon felosztásáról, melynek alakiság szempontjából érvényességi feltétele, hogy azt közokiratba, vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalják, melyben szabadon dönthetnek a közös vagyon felszámolásáról. Ilyen jellegű konszenzust tartalmazó döntés hiányában másrészről a bíróság hatáskörébe tartozó kérdés lesz a házasfelek által egyetértéssel nem rendezett vagyonjogi kérdések rendezése, mely esetben a bíróság kötve van a Ptk.-ban rögzített jogelvek betartásában. A Ptk. az ítélkezési gyakorlatban követendő általános jogelvként hangsúlyozza, hogy a vagyonközösségből származó igények rendezése az egységes rendezés elvét tartsa szem előtt, amely alkalmazásával egyik fél sem juthat méltánytalan vagyoni előnyhöz a másikkal szemben. „A méltányossági szabály alkalmazása csak az eset körülményeinek gondos mérlegelése mellett lehetséges.” [BH1997.190.]

A közös vagyon megosztása a gyakorlatban azonban korántsem egyszerű. Az alvagyonba tartozó vagyon szükségszerűen keveredhet – pl. közös vagyon meghatározott részének felhasználása, az egyik házasfél különvagyonának a közös vagyon gyarapítása céljából történő beinvesztálása, közös vagyon kezelési vagy fenntartási költségeinek finanszírozása az egyik házasfél különvagyonának terhére – mind-mind gyakorlati kérdésként merülhetnek fel a vagyonmegosztás kapcsán. A Ptk. a különvagyonból történő kiadásokat ráfordításként nevezi meg, lehetőséget biztosítva ez által a megtérítési igények, mint kötelmi igények érvényesítésére is. A korábbi ítélkezési gyakorlatban felmerülő visszásságok elkerülés érdekében a Ptk. beemelte szabályozási koncepciójába azt az esetkört is, amely alapján a házasfél által az ingatlan értékébe történő jelentős, értéknövelő ráfordítás eredményeképpen az érintett ingatlanon tulajdoni igényt érvényesíthet.

A vagyoni hányadok meghatározásakor a vagyonközösség megszűnése esetén fennálló vagyontárgyak állapota és értéke irányadó, a közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell kiadni és felosztani, azonban a jogszabály lehetőséget biztosít arra is, hogy az egyik házasfél tulajdonába adott és később értékesített vagyontárgyak vételárának értéke felosztásra kerüljön a házasfelek között. A vagyontárgyak, valamint a tartozások, követelések viselésére vonatkozóan megegyezés hiányában az ítélkezésben elfogadott általános célszerűségi, okszerű gazdálkodási, arányossági és méltányossági jogelveket kell szem előtt tartani. „A vagyonmegosztás során a vagyontárgyak természetbeni szétosztása a felek érdekeinek, a célszerűségnek és az arányosságnak megfelelő mérlegelés alapján történik; ez felülvizsgálattal eredményesen nem támadható.” [BH2008.15.]

Az elmúlt években a válások száma egyre növekvő tendenciát mutat, azonban egyre inkább elterjedt a házasfelek között köttetett házassági vagyonjogi szerződés. Felmerül a kérdés: a bizalmatlanságot fémjelezi-e az erre irányuló akarat, avagy a biztonságot szolgálja? Főszabály szerint megállapodás hiányában a bíróság az egységes rendezés elve szerint dönt a közös vagyon felosztásának mikéntjéről, azonban 1986-tól áll rendelkezésre a házassági vagyonjogi szerződés jogintézménye a házasuló felek, vagy már életközösségben élő házastársak számára, hogy vagyoni viszonyaikat szerződéses keretek között rendezzék. A Ptk. két mintarendszert kínál a szerződni kívánó házasfelek részére: a közszerzeményi-, valamint a vagyonelkülönítési rendszert. A közszerzeményi rendszer alapján a házasfelek lényegében önálló vagyonszerzők, házasságuk felbontása esetére azonban bármelyikük követelheti a közszerzeményi vagyonból származó vagyonszaporulat megosztását. A vagyonelkülönítési rendszer kikötésével a házasfelek a közös vagyonszerzést a jövőre nézve teljességgel kizárják, kvázi közös vagyonszaporulattal a házasságuk fennállása alatt az általuk szabályozott vagyontárgyak tekintetében nem rendelkeznek. Hangsúlyozandó azonban, hogy ezek a rendelkezések ténylegesen csak mintaként szolgálnak, ettől a felek voltaképpen eltérhetnek, vagyonmegosztásukra eltérő vagyonjogi rendszert is kiköthetnek. Fontos érvényességi követelmény a közokirati, vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokirati formakényszer, valamint annak lehetősége, hogy a házastársak (és ezzel egyenértékűen az élettársak) a Házassági és Élettársi Vagyonjogi Szerződések Országos Nyilvántartásába jegyeztethessék be szerződésüket, mely a fennálló vagyonjogi szerződések bizonyítását hivatott szolgálni. E vagyonjogi szerződések a házasság fennállása alatt bármikor módosíthatók és megszüntethetők, létüknek elemi érdeke többek között a családi viszonyok, valamint a harmadik személyek és hitelezők védelme is. A vagyonjogi szerződés hatályosulását követően már csak a jövőre nézve számolható fel, ez esetben bármelyik félnek joga van az elszámolás követelésére annak a vagyonjogi rendszernek megfelelően, amelyre a szerződés megkötése alkalmával közös akaratnyilatkozatuk irányult. 

  • kapcsolódó anyagok
POLGÁRI ELJÁRÁSJOG
POLGÁRI JOG
CSALÁDJOG
HÁZASSÁGI VAGYONJOG