Tész-helyzet - Meg kell-e fosztani a remény jogától a legkegyetlenebb bűnözőket?

2019.03.22. Jogi Fórum / Sereg András

Húsz éve, 1999. március 1-jén lépett hatályba a tényleges életfogytiglani szabadságvesztést (tész) lehetővé tevő hazai szabályozás, amely a kezdetektől fogva a viták kereszttüzében áll. Meg kell-e fosztani már az elítéléskor a remény jogától, a kegyelem lehetőségétől a legkegyetlenebb bűnözőket?

Napjainkban hazánkban ötvenhét jogerős és három nem jogerős tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre (tész) ítélt fogvatartott tölti szabadságvesztés büntetését. Ők azok, akik olyan rettenetes bűncselekményeket követtek el, amiért a jelenleg kiszabható legsúlyosabb ítéletet kell letölteniük. Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását a korábbinál szigorúbb, 2013. július 1-jétől hatályos új Büntető törvénykönyv (Btk.) 22 bűncselekményre engedi meg, ebből 18-nál zárhatja ki a bíró a feltételes szabadlábra helyezést.

A kriminológiai szakirodalomban egyetértés van abban, hogy a tész – akárcsak a halálbüntetés – nem hat mérhetően a bűnözés alakulására, nem csökken miatta a főbenjáró bűncselekmények száma. A szabadságuktól életük végéig megfosztott emberek viszont komoly gondot jelentenek a büntetésvégrehajtásnak, mert – legalábbis a közvélekedés szerint – nincs már vesztenivalójuk. Solt Ágnes, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa nem osztja ezt a nézetet: „Mindig van mit veszteni – állította. – Olyan emberekről van szó, akiknek szinte egyáltalán nincsen autonómiájuk. Nekik is fontos, hogy milyen elhelyezést, milyen minőségű ételt kapnak, hogy mikor mehetnek ki a levegőre, milyen sétaudvarra mennek, hogyan beszél velük a felügyelet, milyen kedvezményeket biztosítanak nekik, van e lehetőségük sportolni.”

A tényleges életfogytiglanra ítéltek a Szegedi Fegyház és Börtön (az ún. „Csillagbörtön”) fegyház épületének (csillag épület) harmadik emeletén található hosszú idejű speciális rezsimű körletben (HSR körlet) kezdik büntetésük letöltését. Van arra lehetőség, hogy kérvényezzék áthelyezésüket normál rezsimbe, ez azonban ritka. A vasfegyelem és a monotónia ellenére mindenki maradna, az elítéltek szerint itt nagyobb a biztonság és a nyugalom.

A szegedi Csillagbörtön - Fotó: H. Szabó Sándor / MTI

A HSR körletet úgy alakították ki, hogy az épület többi részétől – a függőfolyosó összefüggő padlóvá alakításával, a folyosót lezáró lemezborítású rácsozat beépítésével – „elkülönüljön”. Az elítéltek elhelyezésére lakóegységes és krízis zárkákat alakítottak ki. A lakóegységes zárka két kis alapterületű nappali (dolgozó) és éjszakai (háló) zárkából áll.

A tész-t az első Orbán-kormány idején vezették be, a jogszabály 1999. március 1-jén lépett hatályba. Sok vitát kiváltva egészen 2015-ig tartotta magát, hiszen 2014. május 20-án az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) Magyar László elítélt ügyében a törvény megváltoztatására szólította fel a kormányt. Az EJEB szerint ugyanis a tész szabályozása sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikkében foglalt kínzás és embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmát. A döntés hatására az Országgyűlés 2014-ben a büntetés-végrehajtási kódex módosításával létrehozta a kötelező kegyelmi eljárás intézményét, ami azt jelenti, hogy egy tényleges életfogytiglanra ítélt esetében, amikor a büntetéséből már 40 évet letöltött, egy bizottságnak (Kegyelmi Bizottság) – amelynek tagjait a Kúria elnöke jelöli ki – felül kell vizsgálnia, hogy indokolt-e további fogva tartás. Az EJEB 2016 októberében ezzel sem értett teljesen egyet és felülvizsgálatra szólította fel a magyar kormányt, amely fellebbezett a döntés ellen. Ezt azonban az Emberi Jogok Európai Bírósága Nagykamarája elutasította.

Gellér Balázs, az ELTE büntetőjogi tanszékének vezetője szerint az EJEB túlterjeszkedett hatáskörén, hiszen a halálbüntetéshez hasonlóan megtiltotta a tész alkalmazását. De amíg a halálbüntetés tilalmát egyezményi szinten a 6. és 13. Kiegészítő Jegyzőkönyvek mondják ki, a tész esetében a büntetési nem tilalmát a bíróság jogesetei fogalmazzák meg. A büntetőjogász úgy látja, nem tekinthető tényleges életfogytiglannak az a szabadságvesztés, ahol a szabadságra bocsátásra reális és kiszámítható esély van 20-25 év elteltével. Ugyanakkor azt elismerte, hogy az új magyar szabályozás sem oldja fel ezt a problematikát, és így csak idő kérdése, hogy mikor születik újabb, Magyarországot elmarasztaló ítélet.

A magyar Alkotmánybíróság több alkalommal is foglalkozott a tész jogintézményével, végül valamennyi eljárása érdemi döntés nélkül szűnt meg. A testület legutóbb, a 3013/2015 (I. 27.) számú AB végzésében arra hivatkozott, hogy az indítvány benyújtását követően a parlament a Magyar László v. Magyarország ellen az EJEB-en folyamatban volt ügyben hozott határozatból eredő kötelezettségei miatt módosította a Bv. törvényt, és bevezette a kötelező kegyelmi eljárás szabályait. Ezáltal az Ab eljárása okafogyottá vált. Czine Ágnes alkotmánybíró a döntéshez fűzött párhuzamos indokolásában kiemelte, hogy a döntéssel egyetért, de azt is fontosnak nevezte, hogy a kegyelmezési rendszer transzparens legyen, a döntések okai jussanak el az elítélthez. A transzparencia fontosságával egyetértett különvéleményében Lévay Miklós és az álláspontjához csatlakozó Kiss László is. A két alkotmánybíró szerint azonban az indítványt az Ab-nak érdemben el kellett volna bírálnia, miután a tész jelenleg is a jogrendszer része, a kötelező kegyelmi eljárás szabályai pedig álláspontja szerint nem felelnek meg az EJEB elvárásainak. Lévay szerint az előírt 40 év helyett már 25 év után le kellene folytatni a kegyelmi eljárást. Ráadásul a köztársasági elnök a kegyelmi döntését indokolni nem köteles és a kegyelmi bizottság véleménye sem köti, ami ugyancsak aggályos.

Németországban a tényleges életfogytiglani szabadságvesztésről szóló vita már több mint négy évtizeddel ezelőtt, 1977-ben lezajlott. A karlsruhei székhelyű német Ab ebben az esztendőben kelt határozatában kimondta, hogy nem igazolható az az álláspont, miszerint az életfogytiglani börtönbüntetés szükségszerűen a személy leépüléséhez vezet, és az emberi méltóság sérelmével jár. Ugyanakkor hozzátette azt is, hogy a kegyelmezési rendszer nem elégséges, a felülbírálat lehetőségét is biztosítani kell.

A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés Európa-szerte különösen súlyos büntetésnek számít, amelyet csak kevés ország alkalmaz. Magyarországon kívül Európában csak Angliában és Walesben képzelhető el a feltételes szabadságra bocsátás elítéléskori kizárása. Hollandiában is létezik hasonló jogintézmény, azonban itt a kegyelem adására más szabályok vonatkoznak, mint hazánkban. A többi európai országban határozatlan ideig tartó szabadságvesztést szabnak ki legsúlyosabb büntetésként, ahol a 25 éves legkorábbi feltételes szabadságra bocsátási időpont már hosszúnak számít, a nyugat-európai államok többsége 15 év körül határozza meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját.

Kapcsolódó cikk:

Emberi bestiák – Bepillantás a sorozatgyilkosok világába a kriminálpszichológus és a nyomozó tapasztalatai alapján

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐJOG
BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS
KRIMINOLÓGIA