Büntethető hajléktalanság - Júniusi Ab-mustra

2019.07. 3. Jogi Fórum / Sereg András

Az Alkotmánybíróság júniusban zöld utat adott az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilalmára vonatkozó törvényi szabályozásának, valamint a közigazgatási bíróságok felállításáról rendelkező törvénynek, noha időközben a kormány a közigazgatási bírósági rendszer bevezetésének elhalasztását kezdeményezte.

A hónap határozata

Büntethető a hajléktalanság – 19/2019. (VI. 18.) Ab határozat

Az Ab június 4-én hozott határozatában kimondta, hogy nem alaptörvény-ellenes a szabálysértési törvénynek az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilalmára vonatkozó szabályozása. Ugyanakkor – hivatalból eljárva – megállapította, hogy a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 178/B. §-ának hajléktalan személyek esetében történő alkalmazása során az Alaptörvény XXII. cikk (2) és (3) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a szabálysértési szankció alkalmazására csak akkor kerüljön sor, ha a hajléktalan személy ellátórendszerben való elhelyezése a cselekmény elkövetésekor igazolhatóan biztosított volt. A szabálysértési szankció alkalmazásának meg kell felelnie az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilalma alkotmányos céljának, az elesett, magukról gondoskodni nem tudó személyek ellátórendszerbe vonásának.

Az Ab tehát elutasította a szabálysértési törvénynek az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilalmát kimondó rendelkezéseit támadó bírói indítványokat. Az indítványozó bírók szerint a támadott rendelkezések a jogállamiság elvével és az emberi méltósághoz való joggal is ellentétesek. Hivatkoztak továbbá az Ab egy 2012-ben meghozott – lényegét tekintve hasonló szabálysértési tényállást megsemmisítő – döntésére, valamint arra, hogy az Alaptörvény időközben módosított szövege nem indokolja az életvitelszerű közterületi tartózkodás kriminalizálását.

Az Ab minderre úgy reagált, hogy a megváltozott alaptörvényi szabályozásra tekintettelamely a közterületen való életvitelszerű tartózkodást mindenki számára általános jelleggel megtiltjaa 2012-es alkotmánybírósági határozat nem alkalmazható. A testület emellett elvi éllel megjegyezte, hogy az Alaptörvény hatályos szövegét tekinti irányadónak, az Alaptörvényt, illetve annak módosítását tartalmilag nem vizsgálhatja felül. Az egyén alkotmányos jogai gyakorlása során nemcsak önmagáért, de a közösség többi tagja iránt is felelősséggel tartozik; joggyakorlása egyensúlyban kell, hogy álljon a közösségért viselt felelősségével. Egy alaptörvényi tilalom megszegését, egy jogellenes magatartást az Alaptörvény nem védi. A határozat indokolása szerint a támadott szabályozás megfelel a szabálysértési jog alkotmányos követelményének, és érvényesíti annak garanciáit. A szabályozás mindazokkal szemben állapít meg szankciót, akik az erre irányuló alaptörvényi tilalom, illetve többszöri, kifejezett felhívás ellenére sem kívánnak felhagyni az életvitelszerű közterületen tartózkodással. A támadott tényállás tehát nem egy állapotot (a hajléktalan létet) szankcionál, hanem az együttműködési kötelezettség megsértéséhez fűz jogkövetkezményt.

A határozathoz Pokol Béla párhuzamos indokolást, míg hat alkotmánybíró különvéleményt csatolt. A hatból öten a támadott szabályozás megsemmisítését támogatták volna, míg Juhász Imre az alkotmányos követelménnyel nem értett egyet. Czine Ágnes különvéleményében hangsúlyozta, hogy a támadott jogszabályi rendelkezést az Ab-nak meg kellett volna semmisítenie. Szerinte a szabályozás a jogbizonytalanságot okoz, mert lehetőséget ad a túlzottan általános megfogalmazás miatt szubjektív, önkényes jogalkalmazásra. Schanda Balázs úgy vélekedett, hogy az  életvitelszerű közterületen tartózkodás alkotmányi szinten előírt tiltásából nem következik egyenesen annak büntethetősége. Az alkotmánybíró szerint a szabálysértési eljárás nem szolgálja az ellátórendszerbe vonást, a bírósági eljárásnak az eljárás alá vont személy csupán tárgya és nem alanya, és ez nem egyeztethető össze emberi méltóságával. Schanda különvéleményét osztotta Hörcherné Marosi Ildikó és Szalay Péter is. Stumpf István álláspontja szerint pedig sem az emberi méltósághoz való jogból, sem az egyén önmagáért viselendő felelősségéből, sem a másokkal való együttműködés kötelezettségéből, sem az Alaptörvény emberképéből, sem pedig a hűség, a hit és a szeretet értékeiből nem következik, hogy önmagában az életvitelszerű közterületen tartózkodást – ha az egyéb sérelmet nem okoz – alkotmányosan büntetni kellene és lehetne. (Előadó: Sulyok Tamás)

A hónap további jelentős határozatai

Alkotmányos a közigazgatási bíróságokról szóló törvény – II/242/2019.

Az Ab június 18-án hozott határozatában elutasította a közigazgatási bíróságokról szóló 2018. évi CXXX. törvény egyes rendelkezései, valamint a közigazgatási bíróságokról szóló törvény hatálybalépéséről és egyes átmeneti szabályokról szóló 2018. évi CXXXI. törvény egyes rendelkezései elleni benyújtott, az Országgyűlési képviselők negyede által jegyzett indítványt. A határozathoz Dienes-Oehm Egon, Hörcherné Marosi Ildikó és Juhász Imre párhuzamos indokolást, míg Balsai István, Pokol Béla és Stumpf István különvéleményt csatoltak.

Titoktartási kötelezettség – 3147/2019. (VI. 26.) AB határozat

Az Ab június 18-án elutasította a Kúria Pfv.20.229/2016/7. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt. Az ügy központi kérdése, hogy megengedhető-e olyan szerződési kikötés, ami a közpénzzel gazdálkodó szervezettekkel szerződők részére ír elő titoktartási kötelezettséget. Az Ab a határozat indokolásában hangsúlyozta, hogy bírósági hatáskörbe tartozik annak megállapítása, hogy egy kötbér kikötés, illetve annak mértéke törvényes volt-e. Azt is a bíróság ítélheti meg, hogy egy konkrét adatnak a nyilvánosságra hozatala az üzleti tevékenység végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna-e. A határozathoz Pokol Béla és Varga Zs. András párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó: Stumpf István)

Aláírásgyűjtési ügy – IV/985/2019.

Az Ab június 18-án hozott határozatában másodszor is megsemmisítette a Kúriának azt a döntését, amely a Fidesz–KDNP jelölő szervezetet ismét elmarasztalta a támogató aláírások gyűjtésével összefüggésben. A határozathoz Schanda Balázs párhuzamos indokolást, Hörcherné Marosi Ildikó különvéleményt csatolt. (Előadó: Varga Zs. András)

A bűnügyi költség viselése – III/1651/2018.

Az Ab hivatalból eljárva június 18-án megállapította, hogy a jogalkotó az új büntetőeljárási törvényben nem szabályozta megfelelően a bűnügyi költség viselésének módját a megismételt eljárások vonatkozásában. Ezért az Ab felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2019. szeptember 30-ig tegyen eleget. A büntetőeljárási törvény rendelkezései nem tartalmaznak olyan előírást, amely alapján a bíróság köteles mentesíteni a terheltet minden olyan költség viselése alól, amely az eljárás megismétlése miatt állt elő. A határozathoz Salamon László különvéleményt csatolt. (Előadó: Czine Ágnes)

A visszaható hatályú jogalkalmazás tilalma – IV/1833/2017.

Az Ab 2. öttagú tanácsa június 25-én megállapította, hogy a Székesfehérvári Törvényszék 1.Bpkf.226/2017/2. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. A határozat indokolása szerint  a törvényszék a vizsgált időszakban még nem létező jogszabályi kötelezettség megkövetelésével, azaz az elbírált időszakban még nem hatályos jogszabály alkalmazásával döntött az indítványozó számára hátrányosan a kártalanítási igényről és ezzel pedig megsértette a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmát. (Előadó: Szívós Mária)

A keresetindítási határidő elmulasztása – 3149/2019. (VI. 26.) AB határozat

Az Ab 3. öttagú tanácsa június 18-án elutasította a Kaposvári Törvényszék keresetindítási határidő elmulasztása miatti kérelem tárgyában hozott végzése, illetve a 4/2003. polgári jogegységi határozat (PJE) megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. (Előadó: Dienes-Oehm Egon)

Adóhiány, adóbírság – 3150/2019. (VI. 26.) AB határozat

Az Ab 3. öttagú tanácsa június 18-án elutasította az indítványozó gazdasági társaság alkotmányjogi panaszát, amely a Kúria Kfv.I.35.152/2017/6. számú ítéletének megsemmisítésére irányult, amelyet adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék tárgyában hozott. (Előadó: Hörcherné Marosi Ildikó)

A hónap alkotmánybírója: Czine Ágnes

A 60 esztendős alkotmánybíró júniusban előadója volt annak a határozatnak, amely a büntetőeljárási törvény egyik hiányosságára hívta fel a figyelmet, illetve markáns különvéleményt fűzött a szabálysértési törvénynek az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilalmát szentesítő határozathoz.

Czine Ágnes bizottsági meghallgatásra érkezik 2014 szeptemberében - Fotó: Móricz-Sabján Simon / Nol.hu

Czine Ágnest az Országgyűlés 2014 szeptemberében választotta meg az Alkotmánybíróság tagjává, 2014. november 15-i hatállyal. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán végzett 1981-ben. 2001-ben gazdasági büntetőjogi szakjogász másoddiplomát, 2012-ben PhD-fokozatot szerzett „Az emberkereskedelem mint a szervezett bűnözés egyik megjelenési formája” című értekezésével.

Pályáját bírósági fogalmazóként a Szentendrei Városi Bíróságon kezdte, majd a Pesti Központi Kerületi Bíróságon folytatta. 1984-ben jogi szakvizsgát tett. 1984–92 között a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírója volt. 1992-ben került a Budakörnyéki Bíróságra, amelynek 1993-tól elnökhelyettese, 1994-től elnöke volt. 1999-től a Pest Megyei Bíróság, 2003-tól a Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiumának vezetőjeként tevékenykedett. 1984 júliusától bíró a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, majd a Budakörnyéki Bíróságon. 1994-től a Budakörnyéki Bíróság elnöke. 1999-től a Pest Megyei Bíróság, 2003 áprilisától a Fővárosi Ítélőtábla büntető kollégiumának vezetője volt.

Czine Ágnes a jelenlegi testület egyik legaktívabb tagja. Megválasztása óta napjainkig 129 befejezett ügynek volt az előadó bírója, de emellett 85 különvéleményt és 49 párhuzamos indokolást is jegyzett. Több jelentős, társadalmilag érzékeny ügynek volt az előadója: mint például a pótmagánvádas eljárás költségviselés szabályait megsemmisítő ítélet [15/2016. (IX. 21.) AB határozat], vagy éppen a nem mozgásszervi betegségből eredően korlátozott személyek támogatásának hiányosságait kimondó határozat [1/2018. (IV. 6.) AB határozat].

Czine Ágnes rendszeresen tart előadásokat. A „Lehet-e büntetni a büntetőjog nyelvezetével?” című előadásában azt hangsúlyozta, hogy a Büntető törvénykönyv mindig pontosan tükrözi az adott társadalmi viszonyokat és jelenségeket. Például a Csemegi-kódex idején még üldözték – igaz, csak a házastárs kezdeményezésére – a házasságtörést, napjainkban viszont már nincs ilyen tényállás. Szerinte a jogalkotás egyben nyelvalkotást is jelent, hiszen a jog sokszor konstruál olyan kifejezéseket, amelyeket ritkán használunk a köznyelvben. Ilyen például a többszörös vagy különös visszaeső, az összbüntetés, illetőleg a kvázi halmazat. Ezen túlmenően vannak olyan, köznyelvből érkezett szavak, fogalmak, amelyeket a jog sajátos értelemmel ruház fel: ilyen többek közt a sikkasztás, a csalás és a tolvaj. A hatályos Btk. 365. § (2) bekezdése kimondja: „Rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.” Vagyis ebben az esetben a jog átvette a köznyelvből a tolvaj kifejezést – állapította meg az alkotmánybíró.

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG
SZABÁLYSÉRTÉS
SZOCIÁLIS SZFÉRA
KÖZTERÜLET