Különadó a bolti kiskereskedelmi árbevételre - Uniós jogot sért a magyar szabályozás? - Tesco-ügy az Európai Bíróság asztalán

2019.07. 4. Jogi Fórum / Európai Unió Bírósága

A bolti kiskereskedelmi árbevételre kivetett magyarországi különadó összhangban van az uniós joggal - szögezi le Juliane Kokott főtanácsnoknak a C-323/18. számú Tesco-Global Áruházak ügyben ismertetett indítványa.

A 2008-ban kezdődött pénzügyi-gazdasági válságra válaszul Magyarország ún. ágazati különadókat vezetett be, amelyek célja az egyre nehezebben egyensúlyban tartható államháztartás helyzetének stabilizálása volt. Ezen különadók közül többel kapcsolatban felmerült az uniós joggal való összeegyeztethetőség kérdése, amivel összefüggésben a bolti kiskereskedelmi árbevételre kivetett különadó vonatkozásában az Európai Bíróság a Hervis ügyben 2014. február 5-én meghozott ítéletében1 kimondta, hogy valamely, a vállalatcsoportba tartozó, más tagállamokban székhellyel rendelkező társaságokhoz kapcsolt vállalkozásokat hátrányosan érintő adó a társaságok székhelyén alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül.

A Bíróság a magyar bíróságok feladatává tette annak megállapítását, hogy e hátrányos megkülönböztetés a vizsgált magyar különadó vonatkozásában ténylegesen fennállt-e, különös tekintettel arra, hogy a kérdéses adóra vonatkozó magyar jogszabály szerint a vállaltcsoportba tartozó, kapcsolt vállalkozásnak minősülő adóalanyok kötelesek az árbevételüket egy erősen progresszív adómérték alkalmazását megelőzően összeadni, majd az így kapott adóösszeget egymás között, a valós árbevételük arányában elosztani. A magyar piacon különösen a Spar, a Hervis és a Match működött vállaltcsoportba tartozó, kapcsolt vállalkozások formájában.

E vizsgálat során a magyar bíróságoknak figyelemmel kellett venniük azt is, hogy a vállalatcsoportba nem tartozó jogi személyek közül a főleg magyar tulajdonosi háttérrel rendelkező és egységes cégjelzés alatt, franchise rendszerben – boltonként jellemzően külön gazdasági társaságként – működő vállalkozások (pl. CBA, Coop) esetében az adóalap az egyes franchise jogosult adóalanyok elkülönülten vett árbevételére korlátozódik, amely árbevételeket nem kell összeadni az adóalap megállapítása céljából, ami által az így működő cégek a gyakorlatban elkerülik a progresszíven megemelt felső adókulcsok alkalmazását.

A mostani ügyet a külföldi tulajdonban álló és Magyarországon bolti kiskereskedelmi tevékenységet nem vállaltcsoportba tartozó, kapcsolt vállalkozások formájában, hanem egy belföldi székhelyű gazdasági társaság az országban szétszórt telephelyei útján folytató Tesco azért kezdeményezte, mert egyrészről az ő általa választott működési formára nem terjed ki a Hervis ügyben hozott ítélet hatálya, másrészről viszont úgy véli, hogy a hátrányos megkülönböztetés a franchise rendszerben működő magyar cégekhez képest vele szemben is fennáll, tekintettel arra, hogy ő is köteles a telephelyei által termelt bevételek összeadására és az erősen progresszív adómérték alkalmazására2 (a magyar piacon egyébként a Lidl és a Penny Market is hasonló helyzetben voltak).

A jelen ügyben érintett jogvita alapja az, hogy a Tesco a 2010-2012 üzleti évei vonatkozásában vitatja a rá kivetett különadónak az uniós joggal való összhangját, amivel kapcsolatban a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság lényegében azt szeretné megtudni az Európai Bíróságtól, hogy a Hervis ügyben nem vizsgált elemei vonatkozásában az érintett különadó összeegyeztethető-e az uniós alapszabadságokkal, az uniós jognak a gazdasági szereplők közötti hátrányos megkülönböztetést tiltó rendelkezéseivel, az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokkal, valamint az egyszerre több fajta forgalmi típusú adó kivetését tiltó uniós héairányelvvel3 (a héa magyar jogi megfelelője az áfa).

A mai napon ismertetett indítványában Juliane Kokott főtanácsnok (Németország) a magyarországi távközlési különadónak az uniós joggal való összhangjával kapcsolatban 2019. június 13-án ismertetett indítványában4 foglalt indokokkal lényegében összecsengő indokok alapján annak kimondását javasolja az Európai Bíróságnak, hogy a bolti kiskereskedelmi árbevételre kivetett magyarországi különadó összhangban van az uniós joggal (az indítvány 181. pontja).

A főtanácsnok megállapítja, hogy a jelen ügyben vitatott különadóhoz kapcsolódó progresszív adókulcs jellegéből adódóan a nagyobb árbevételű vállalkozások magasabb átlagos adókulcs alá tartoznak, mint a kisebb árbevételű vállalkozások, ami által a vállalkozások e két csoportja eltérő bánásmód alá esik (52).

A főtanácsnok szerint ugyanakkor mindez nem jár a külföldi vállalkozások nyílt vagy közvetlen hátrányos megkülönböztetésével, mivel a különadó kivetési szabályai nem tesznek különbséget a vállalkozás székhelye vagy származása szerint (54). Hasonlóképpen, a főtanácsnok úgy véli, hogy a bolti kiskereskedelmi árbevételre kivetett különadó bevezetése révén nem áll fenn a vállalkozások letelepedése szabadságának közvetett korlátozása sem (104). Egyrészről ugyanis a magyar jogalkotó által választott, az árbevételhez kapcsolódó szempont a jellegénél fogva nem mutatja a határokon átnyúló helyzetek hátrányos megkülönböztetését (104). Másrészről pedig Magyarországgal szemben nem lehet szándékosan és célzottan előidézett hátrányos kezelésben megnyilvánuló jogellenes magatartást felróni (104).

E tekintetben a főtanácsnok hangsúlyozza, hogy az a körülmény, hogy a Tesco Magyarországon a központosított szervezeti modelljével letelepedett, majd e választott szervezeti modell miatt a kiskereskedelem progresszív jövedelemadóztatása keretében az egyes telephelyei által elért árbevételek összeadódása következtében az árbevétele egy része tekintetében a magasabb adókulcsok alkalmazási körének hatálya alá került, nem jelenti azt, hogy ezen adóztatás visszaélésszerű (92-93). Különösen a Tesco esetében nem volt akadálya annak, hogy szervezeti felépítését a megváltozott adózási körülményekhez igazítsa, valamint hogy telephelyeit franchise modellben működtesse, továbbá nyitva állt előtte a több ellenőrzött jogi személyen keresztül működő szervezet létrehozásának lehetősége is (93). Márpedig a főtanácsnok szerint ily módon a Tesco kivonhatta volna magát az összeszámítási szabály alkalmazása alól, csökkentetve ezáltal a tekintetében alkalmazandó átlagos adómértéket is (93). A főtanácsnok ezzel összefüggésben kiemeli, hogy az alapvető szabadságok nem a jogi formától független adóztatást, hanem csupán azt követelik meg a tagállamoktól, hogy az adóztatás ne különböztesse meg hátrányosan a határokon átnyúló helyzetet (93).

Másrészről a főtanácsnok szerint a jelen ügyben vitatott magyarországi adójogszabály nem annyira a külföldi vállalkozások, mint inkább a nemzetközi szinten határokon árnyúló tevékenységet folytató és ennek keretében az elért nyereség lehető legkisebb mértékű adózatásának biztosítására törekvő multinacionális vállalkozások ellen irányul (94). Márpedig az elért nyereségük tekintetében nemzetközi adóoptimalizálást végző vállalkozások vonatkozásában egy árbevétel-alapú progresszív adó alkalmazása a főtanácsnok szerint nem valósít meg az adóztatáshoz való joggal való visszaélést (96).

Arra az esetre, ha a Bíróság a főtanácsnok által javasoltaktól eltérően mégis arra a következtetésre jutna, hogy a bolti kiskereskedelmi árbevételre kivetett különadó közvetett hátrányos megkülönböztetést valósít meg, a főtanácsnok úgy véli, hogy a jóléti állam elvével összefüggésben értelmezett pénzügyi teljesítőképesség szerinti adóztatás mint igazoló ok igazolhatja a letelepedés szabadságának a különböző árbevételű vállalkozásokra eltérő átlagos adókulcs alkalmazásában megnyilvánuló korlátozását (109). A főtanácsnok álláspontja szerint a szóban forgó különadó alkalmas arra, hogy elérje a kivetésével meghatározott célokat (amelyek különösen az adókerülés megakadályozását, valamint a pénzügyi teljesítőképesség szerinti közteherviselés biztosítását foglalják magukban), annak kivetése pedig e célok eléréséhez szükséges és megfelelő intézkedésnek minősül (119, 120-122 és 126).

Következésképpen a főtanácsnok annak kimondását javasolja a Bíróságnak, hogy a bolti kiskereskedelmi árbevételre kivetett magyarországi különadó összhangban van a letelepedés szabadságának az elvével (127).

Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a bolti kiskereskedelmi árbevételre kivetett különadó az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokba ütközik-e, a főtanácsnok emlékeztet arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata5 értelmében valamely adó alanya annak érdekében, hogy kivonja magát ezen adó megfizetése alól, nem hivatkozhat arra, hogy állami támogatásnak minősül az olyan adómentesség, amelyben más vállalkozások részesülnek (140). Márpedig a jelen esetben a főtanácsnok szerint a Tesco pontosan ezt teszi, ami miatt a főtanácsnok annak kimondását javasolja a Bíróságnak, hogy a magyar bíróságnak a bolti kiskereskedelmi árbevételre kivetett különadó az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokkal való összhangjának megvizsgálására irányuló kérdése elfogadhatatlan (134 és 140).

Arra az esetre, ha a Bíróság a szóban forgó kérdést mégis elfogadhatónak nyilvánítaná, a főtanácsnok úgy véli, hogy a bolti kiskereskedelmi árbevételre kivetett különadó nem biztosít az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokkal össze nem egyeztethető szelektív előnyt az alacsonyabb árbevételű vállalkozások számára a magasabb árbevételű vállalkozásokat sújtva (173).

A szelektív előny az érintett vállalkozások viszonyában való fennállásának megállapítását ugyanis már önmagában kizárja az a körülmény, hogy az eltérő árbevételű és pénzügyi helyzetű vállalkozások nincsenek összehasonlítható jogi és ténybeli helyzetben (158). Mindehhez hozzáadódik még az a tény is, hogy a nagyobb vállalkozások olyan adójogi konstrukciók révén minimalizálják a nyereségalapú jövedelemadózást, amely konstrukciók ténylegesen nem állnak a kisebb vállalkozások rendelkezésére (159).

A főtanácsnok mindezen túlmenően úgy véli, hogy még abban az esetben is, ha a szóban forgó vállalkozások helyzete összehasonlítható lenne, a tekintetükben alkalmazott eltérő bánásmódot igazolják a bolti kiskereskedelmi árbevételre kivetett különadó bevezetésének indokaként megjelölt célok (171-172).

Végül a főtanácsnok megállapítja, hogy a bolti kiskereskedelmi árbevételre kivetett különadó mint árbevétel-alapú közvetlen adó nem forgalmiadó-jellegű, így nem ütközik a héairányelvbe (34-35).

A főtanácsnok véleménye nem köti a Bíróságot. A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a Bíróság elé. Az Európai Bíróság bírái most kezdik meg az ügyben a tanácskozást. Az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg.

_________________________________________________________________________________

1A C-385/12. sz. Hervis ügyben meghozott ítélet.

2A különadó mértéke az adóalap 500 millió forintot meg nem haladó része után 0%, az adóalap 500 millió forintot meghaladó, de 30 milliárd forintot meg nem haladó része után 0,1%, az adóalap 30 milliárd forintot meghaladó, de 100 milliárd forintot meg nem haladó része után 0,4%, az adóalap 100 milliárd forintot meghaladó része után 2,5%.

3A 2006/112/EK irányelv.

4A C-75/18. sz. Vodafone ügyben ismertetett indítvány.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
KERESKEDELEM
ADÓZÁS
EURÓPAI UNIÓ
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA