Tisztességtelen szerződési feltételek a devizahitel szerződésekben - Az Európai Bíróság ítélete tovább pontosítja az ítélkezés gyakorlatát

2019.09.19. Jogi Fórum / Euróapi Unió Bírósága

A Bíróság a devizahitelezés kérdéskörével kapcsolatban C-34/18. sz. Lovasné ügyben hozott ítéletével tovább pontosítja a tisztességtelen szerződési feltételek a fogyasztói szerződésekben való alkalmazását tiltó irányelv értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatát.

Egy magánszemély és az ERSTE Bank lakásvásárlás finanszírozására irányuló devizahitel-szerződést kötöttek. A szerződés egy olyan feltételt tartalmaz, amely szerint a hiteladós tartozásának mindenkori összegét a pénzintézet az adós nála vezetett számláin, valamint a saját nyilvántartásain és könyvein alapuló egyoldalú nyilatkozata állapítja meg úgy, hogy e nyilatkozatról olyan közjegyzői okirat állíttatható ki, amellyel az adóssal szemben közvetlenül végrehajtás indítható.

Az érintett magánszemély később keresetet indított annak megállapítása érdekében, hogy a kölcsönszerződés említett feltétele tisztességtelen, mivel e feltételből adódóan vita esetén neki kell bírósághoz fordulnia a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása céljából úgy, hogy a bizonyítási kötelezettség őt terheli.

A bank vitatja az adós keresetében megfogalmazott állításokat, az ügyben másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla pedig e jogvitával összefüggésben a fogyasztói szerződésekben a tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazását tiltó uniós irányelv (93/13/EGK irányelv) értelmezésével kapcsolatban terjesztett kérdéseket az Európai Bíróság elé. A magyar bíróság lényegében azzal kapcsolatban vár iránymutatásokat, hogy a jelen ügyben érintett magánszemély által kifogásolt feltétel az eladónak a szerződés teljesítésének megfelelősége vonatkozásában különleges jogokat biztosító, illetve az adós jogorvoslati lehetőségeit korlátozó olyan feltételnek minősül-e, amelynek a tisztességtelenségét az irányelv külön is nevesíti, illetve, hogy az irányelvben ilyenként való nevesítés ténye önmagában elegendő-e a kérdéses feltétel tisztességtelenségének kimondásához.

A mai napon meghozott ítéletében a Bíróság mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy az irányelv általános szabálya szerint tisztességtelen az a szerződési feltétel, amely a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára (az ítélet 46. pontja). Azzal kapcsolatban, hogy az irányelv melléklete tartalmazza azoknak a feltételeknek a jelzésértékű és nem teljes felsorolását, amelyek tisztességtelennek tekinthetők, és amely feltételek között szerepel az eladót vagy szolgáltatót (a jelen ügyben a hitelintézetet) terhelő bizonyítási tehernek a fogyasztóra történő hárítása is, a Bíróság megállapítja, hogy az e mellékletben megállapított feltételt nem kell szükségképpen tisztességtelennek tekinteni, hanem csak akkor, ha az megfelel az említett általános szabály szerinti követelményeknek (45-46).

Minderre tekintettel a Bíróság kimondja, hogy az irányelv nem minősíti általános jelleggel és minden további nélkül tisztességtelennek az egyedileg meg nem tárgyalt olyan szerződési feltételt, amelynek tárgya vagy hatása az, hogy a bizonyítási kötelezettséget a fogyasztó hátrányára megfordítja (49). A Bíróság azonban hangsúlyozza, hogy mivel a tagállamok az irányelv alapján elfogadhatnak vagy hatályban tarthatnak a fogyasztókat az irányelvben előírtaknál magasabb szinten védő rendelkezéseket, így a nemzeti jogukban rendelkezhetnek arról, hogy a bizonyítási kötelezettséget a fogyasztó hátrányára megfordító szerződési feltétel minden további vizsgálat nélkül tisztességtelennek tekintendő (47). Ugyanakkor a magyar bíróság feladata annak megvizsgálása, hogy a magyar jog tartalmaz-e ilyen rendelkezést, és hogy a jelen ügyben érintett feltétel e rendelkezés hatálya alá tartozik-e (48).

A végrehajtási záradék közjegyző általi kiállításával összefüggésben a Bíróság emlékeztet arra (lásd. a Bíróságnak a C-32/14. sz. ERSTE Bank Hungary ügyben 2015. október 1-jén meghozott ítéletét), hogy az irányelvvel nem ellentétes az a magyar szabályozás, amely egy eladó vagy szolgáltató és egy fogyasztó között létrejött szerződésre vonatkozó közokiratot elkészítő közjegyző számára anélkül teszi lehetővé, hogy az említett közokiratot végrehajtási záradékkal lássa el, hogy az előtte folyó eljárásokban sor kerülhetne az említett szerződés kikötései tisztességtelen jellegének vizsgálatára, feltéve, hogy a nemzeti jogszabályokban biztosított jogorvoslatok eljárási szabályai az érintett ügy körülményei között hatékony bírói jogvédelmet biztosítanak a fogyasztónak, aminek a megvizsgálása a nemzeti bíróság feladata (59). A Bíróság szerint mindenesetre – a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránt a magyar jog alapján a fogyasztó által megindítható eljárásokra tekintettel – a jelen ügy tárgyát képező feltétel nem tűnik olyannak, amely tisztességtelen módon korlátozná a fogyasztó jogorvoslati lehetőségeit (58).

A Bíróság ezt követően kimondja, hogy az irányelv alapján az eladótól vagy szolgáltatótól nem követelhető meg, hogy egy egyébként világosan megfogalmazott szerződési feltétellel kapcsolatban azért nyújtson a fogyasztó számára további információkat, mert e feltétel joghatásai csak olyan nemzeti jogszabályi rendelkezések értelmezésével állapíthatók meg, amelyek nem képezik egységes ítélkezési gyakorlat tárgyát (70). Egy ilyen kötelezettség ugyanis a Bíróság szerint meghaladná azt, amit az eladótól vagy szolgáltatótól az átláthatósági követelmény keretében el lehetne várni (69).

Végül a Bíróság megállapítja, hogy azok a feltételek, amelyek feljogosítják az eladót vagy a szolgáltatót annak egyoldalú értékelésére, hogy a fogyasztó a szerződésnek megfelelően teljesítette-e az őt terhelő azon ellenszolgáltatást, amely a tartozás fokozatos törlesztéséből és az ezzel összefüggő költségek megfizetéséből áll, nem tartoznak az irányelv mellékletében potenciálisan tisztességtelenként említett azon feltételek közé, amelyek tárgya vagy hatása az, hogy megadják a jogot az eladó vagy a szolgáltató számára annak megállapítására, hogy az áruk vagy a szolgáltatások megfelelnek-e a szerződésnek (72-74). Ez utóbbi feltételek ugyanis csupán az eladó vagy a szolgáltató számára fenntartott azon lehetőségre utalnak, hogy a fogyasztó részéről a szolgáltatással vagy az áruval kapcsolatban felmerülő kifogás vagy vita esetén egyoldalúan megállapítsa, hogy a saját szolgáltatása megfelel-e a szerződésnek, nem vonatkoznak ugyanakkor annak az eladó vagy a szolgáltató általi értékelésére, hogy a fogyasztó megfelelően tejesítette-e a szerződésből eredő kötelezettségeit (73-74).

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
PÉNZÜGYI JOG
DEVIZAHITEL
EURÓPAI UNIÓ
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA