Uniós szinten védett vállalati „besúgók” - A whistleblower-direktíva komoly változást jelent 50+ fős cég életében

2020.04. 8. Jogi Fórum / Taylor Wessing Budapest

A Cambridge Analytica és a LuxLeaks ügyekhez hasonló közelmúltbeli botrányok ráébresztették az Európai Uniót a visszaélést bejelentő személyek fontos szerepére, ez hívta életre az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló irányelvet, az ún. whistleblower-direktívát, amely 2019. december 16-án lépett hatályba és amelyet a tagállamoknak 2021. december 17-ig kell átültetniük nemzeti jogukba. Ez komoly változást jelenthet minden legalább ötven munkavállalót foglalkoztató vállalkozás számára – derül ki a Taylor Wessing Budapest ügyvédi iroda elemzéséből.

A visszaélést bejelentő személyek számára jelenleg biztosított védelem a tagállamok szintjén széttagolt és ágazatonként is egyenetlen, ami a potenciális bejelentőket számos esetben visszatartja a bejelentések megtételétől. A bejelentő személyek hatékony védelme viszont közösségi érdek, hiszen a nem megfelelő szabályozás hátráltathatja az uniós jog érvényesítését. A Bizottság 2017-es tanulmányának becslése szerint a visszaélést bejelentő személyek védelmének hiánya következtében elvesztett lehetséges előnyök egyedül a közbeszerzés területén minden évben 5,8 milliárdtól 9,6 milliárd euróig terjedhetnek az EU egészére nézve.

A bejelentések megtételének elősegítése érdekében az Európai Parlament és a Tanács elfogadta az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló irányelvet, az ún. whistleblower-direktívát, amely 2019. december 16-án lépett hatályba és amelyet a tagállamoknak 2021. december 17-ig kell átültetniük nemzeti jogukba. Az irányelv minimumszabályokat állapít meg a köz- és magánjogi szervezetek által elkövetett jogsértéseket bejelentő személyek védelme érdekében.

Jelenleg Magyarországon a közérdekű bejelentésre vonatkozó szabályokat a 2013. évi CLXV. törvény tartalmazza, amely csupán az állami és önkormányzati szerveket kötelezi a közérdekű bejelentés elintézésére, míg a foglalkoztatói szervezetek számára a visszaélés-bejelentési rendszer kialakítását csak lehetőségként szabályozza.

A legfontosabb változás a jelenlegi szabályozáshoz képest, hogy a legalább ötven munkavállalót foglalkoztató vállalkozás számára már nem csak lehetőség, de kötelesség lesz bejelentési csatorna működtetése.

Az irányelv egyik központi eleme a háromlépcsős jelentési rendszer, amely szerint a bejelentéseket három csatornán lehet megtenni. A bejelentéseket elsősorban az adott vállalkozás belső csatornáján keresztül kell megtenni. Abban az esetben, ha ilyen nem áll rendelkezésre vagy működése nem megfelelő, akkor a bejelentő közvetlenül az illetékes hatósághoz fordulhat, azaz egy külső csatornán teheti meg a bejelentését. A bejelentő végül nyilvánosságra is hozhatja a jogsértést, ha a belső és külső bejelentés ellenére a jogsértést nem orvosolták vagy, ha alapos oka van feltételezni, hogy a közérdeket közvetlen vagy nyilvánvaló módon veszély fenyegeti vagy visszafordíthatatlan kár kockázata áll fenn.

Kikre is vonatkozik?

A whistleblower-direktíva főleg azokat védi, akik közbeszerzések, pénzügyi szolgáltatások, pénzmosás és terrorizmus finanszírozása, termékek és szállítás biztonsága, környezetvédelem, nukleáris biztonság, élelmiszerbiztonság, közegészségügy, állategészségügy, fogyasztóvédelem, személyes adatok biztonsága az EU pénzügyi érdekeinek védelme, a közös piac szabályainak a megsértése valamint adóelkerülés témakörben rendelkeznek jogsértésre vonatkozó információval.

Hogyan védik a bejelentőket?

Az előbbiekben vázolt jelentési rendszer hatékony működéséhez elengedhetetlen, hogy a bejelentést tevő személyek megfelelő védelemben részesüljenek. Ezen védelem biztosítása érdekében az irányelv kimondja, hogy tilos a bejelentő személyekkel szemben bármilyen megtorlás, hátrányos jogkövetkezmény (például a munkabércsökkentés vagy a munkaviszony megszüntetése) alkalmazása. Szankciókkal számolhatnak azok a vállalkozások, amelyek mégis megtorlást alkalmaznak a bejelentés miatt vagy meghiúsítják azt.

„Minden érintett vállalkozás érdeke, hogy még az irányelv alkalmazása előtt létrehozzon egy működőképes visszaélést bejelentő rendszert, amelynek segítségével gyorsan és hatékonyan tud reagálni az esetleges jogsértésekre. A megfelelő belső jelentési rendszer elősegíti a belső jelentéstételt és a probléma elsőssorban vállalkozáson belüli kezelését a nyilvánosság bevonása nélkül. Ily módon elkerülhetők olyan következménykárok, mint a vállalkozás jó hírnevének a csorbulása, illetve erősíthető a bejelentő bizalma a belső jelentési csatorna hatékonyságában így megelőzve egy hatósághoz történő közvetlen bejelentést, amely adott esetben pénzbüntetéssel, ügyvezetők felelősségre vonásával járhat” – összegezte Braner Torsten, a Taylor Wessing Budapest irodavezető partnere.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
TÁRSASÁGI JOG
CÉGJOG
EURÓPAI UNIÓ
BEJELENTŐVÉDELEM