A történet kissé tűnhetne komikusnak is, ha nem tudnám, hogy komoly feneket is keríthetnek neki jogalkalmazóink. Az történt, hogy 16 éves lányom az Árkádban található Rossmann-ban vásárolt néhány terméket 2.100,-Ft-ért, és közben kipróbált valami szájfényt is ami 600Ft-ot ért. A biztonsági őr, ekkor szólt neki, hogy abból nincs teszter, és vegye azt meg. Ezt a lányom nem tette meg, mert nem volt annyi pénze, és ott hagyta azt. Fizetés után az élelmes őr nyakon csípte és az üzletvezetővel (!) egyetértésben RENDŐRREL ELVITETTE (!!!) a gyereket. Érthető vagyok? Nem kicserélték valamelyik kifizetett termékre, nem hívattak a gyerekkel engem, hogy rendezzem a plusz számlát, hanem rendőrt hívtak. Az intézkedő rendőrhölgy, noha együtt érzett a kicsinyes intézkedésben, még is azt mondta a 3 ÓRÁN KERESZTÜL TARTÓ (!!!) jegyzőkönyvezés közben, hogy ő mást nem tehet többet ennél. De most nagyon komolyan kérdezem, hogy noha nem akarnám elbagatellizálni lányom hibáját,amiért ő nagyon megkapta a magáét tőlem, de ezt így kell vagy csak így lehet elintézni? Arányban van az eljáró intézkedés az okozott kárral? És hát a fő kérdésem az volna, amit a témában is kérdeztem? Büntetőjogi értelemben ez tényleg szándékos rongálásnak minősül? Köszönöm is előre a válaszukat.
Szándékos rongálás - e?
Semmiképpen nem bűncselekmény, hiszen a dolog jócskán az értékhatár alatt van, minősítő körülmény pedig nincs. Lehetne a rongálás szabálysértési alakzata, de szerintem még az se áll meg. Persze, ettől feljelentést még tehettek.
Bagatell ügy, de nem illik a kifli csücskét sem leharapni, aztán meg visszatenni. A rendszer vizsgálata mellett, talán nem ártana azt is vizsgálnod, nem követtél-e el valami mulasztást a gyerek nevelése során. Egy 16 éves gyerek már büntetőjogi felelősségre is vonható lenne, tehát ha antiszociális módon viselkedik, akkor nem az az elintézési mód, hogy felhívjuk anyát, vagy apát. Szerintem ez egyáltalán nem komikus, sőt. Örülj neki, hogy nem nagyobbat botlott és mindketten vonjátok le az eset tanulságait. Ez, neked láthatóan nem teljes mértékben sikerült.
Egy ABC-ben álltam a sorban a pénztárnál. Az előttem lévő férfi - mielőtt beütötte volna a pénztáros- lecsavarta a ketchu-ös flakon tetejét és belekóstolt. Ezt követően mondta a pénztárosnak, hogy mégsem veszi meg, mert nem elég csípős. A pénztáros mondta, hogy most már meg kell venni, mert belekóstolt. Az ipse töretlen volt nem akarta megvenni. Hívták az üzletvezetőt, aki bölcsen annyit mondott, hogy sajnálja, hogy nem elég csípős a ketchup, ezért ingyen odaadja. Lenyugodtak a kedélyek és mindenki győztesen jött ki a dologból. Valami ilyen gesztust kellett volna gyakorolni az ÁRKÁDban is.
Kedves guba!
Először is köszönöm a válaszodat és köszönöm a többi hozzászólást is. Ne értsd félre, nem a sértődöttség szól belőlem, mert nagyon sok igazság van soraidban, és biztos vagyok abban is, hogy ez az ügy intő jellegű számomra is. Én is azt gondolom, hogy helytelen amit a lányom tett, és valóban szerencsések vagyunk, hogy ennyivel "megúsztuk". De abban viszont tévedsz, ha azt hiszed, hogy egy 16 éves mindent tud a világról, hibátlanul él és mozog abban, és nincs már szükség a szülő nevelő erejére. Azt is rosszul látod, hogy nekem nem sikerült levonnom a saját felelősségemet az ügy kapcsán, mert mást sem csinálok azóta, mint ezen agyalgok. Azonban abban is biztos vagyok, hogy az üzletvezető által kezdeményezett eljárás is túlzott, hisz neki lehetősége volt mérlegelni, hogy a nevelő szándék és az így alkalmazott eljárás arányban áll e egymással. Ennyi amit erről gondolok.
Hát, én nem értek egyet ezzel az üzlettel, nem csinált ez a lány akkor bűnt azzal, hogy egy szájfényt kipróbált. Akinek van-volt egy-két tinigyereke, örülhet, ha csak ennyi a gyerek bűne! És gondoljunk csak vissza a saját gyerekkorunkra. Van egyáltalán olyan gyerek, aki sosem próbált meg régen legalább egy kis csokicskát elhozni egy közértből? Vagy egy-két poharat, hamutartót a szórakozóhelyről? Na ugye, hogy nincs. Nem lehet mindenért a szülőt okolni! Biztos vagyok benne, hogy minden tininek van, vagy volt legalább egy kis stiklije, mégsem csináltak belőle ekkora cirkuszt.
Palamer! Nekem az a véleményem (három gyerekem van, ebből kettő felnőtt és mindkettő becsülettel lett felnevelve, becsületesen is élnek), ne bántsd jobban a lányod, biztos tanult az esetből. Ahogy dr. Attika írta, meg lehetett volna ezt oldani másképp is. Mellesleg: mivel fiatalkorúról van szó, a rendőrségnek köteles lett volna a szülőt értesíteni, és ez nem felhívjuk apát-anyát kérdése. Ruhát, gatyát, cipőt, szandált (némelyek gombás lábbal) is felpróbálnak, mielőtt megveszik. Vajon hány műszaki cikk van a polcokon a multikban, amik már használva voltak?
Szóval, a lényeg: tény, hogy én is letoltam volna a gyereket, de a cselekménye közel sem akkora súlyú, hogy ebből rendőrségi ügyet kellett volna csinálni.
„Biztos vagyok benne, hogy minden tininek van, vagy volt legalább egy kis stiklije, mégsem csináltak belőle ekkora cirkuszt.”
Tegyél rá javaslatot, hogy tinik esetében változtassanak a vagyon elleni szabálysértések szankcionálásán.
„
Nem lehet mindenért a szülőt okolni! ”
Vagy elfogadjuk, hogy egy szem cukorkát sem lophat a gyerek sem, vagy azt mondjuk hogy, ugyan már mire ez a felhajtás, mikor gyerek korában mindenki elcsent ezt-azt.Ebben az esetben lásd a fenti javaslatomat.
Ha pedig nincsen mód ilyen különbségtételre, akkor nem az intézkedés kicsinyességét kell firtatni.Kicsinyes ugyan, de szabályszerű. Ha jól figyeltél, akkor láthattad, hogy a kritikám első sorban erre vonatkozott, és éppen a gyerek önálló felelősségét hangsúlyoztam. Mellesleg jegyeztem meg, hogy a gyerek személyiségének alakulásában a nevelésnek is van - ha nem is döntő- szerepe.
„Mellesleg: mivel fiatalkorúról van szó, a rendőrségnek köteles lett volna a szülőt értesíteni, és ez nem felhívjuk apát-anyát kérdése.”
A fiatalkorú felelősségét ez nem érintette volna. Akkor sem lehetett volna olyan módon rendezni, hogy a szülő kifizeti a rúzst, és megy mindenki haza.
Elég színvonaltalannak találom a hozzászólásodat.
Kedves Guba!
Ami a jogot és a rendet illeti, igazad van. De meg kell, hogy mondjam, vagy nincs gyermeked, vagy nagyon szigorú szülő lehetsz. Ettől függetlenül még lehetnek, és hidd el, lesznek is titkai a gyermekeidnek előtted. Kívánom, hogy ezek a titkok soha ne legyenek fajsúlyosabbak, mint ami lányomé volt.
Az ügy pikantériája, hogy tegnap bementem a Rossmann-ba, és elnézést kértem a vezetőtől a lányom dolga miatt. Egyben kértem, hogy az őket ért kárt hagy rendezzem. A vezetőhölgy erre az mondta, hogy noha korrekt vagyok, de az árut nem kell kifizetnem, mert berakták a "leértékelt termékek" közé. Bevallom én ilyen termékkört nem találtam náluk, így feltételezem, hogy visszakerült a pultra (semmilyen védő réteg nincs ezeken a termékeken ugyan is). Egy biztos, az eljárás megtette a nevelő hatását az tuti.
Ami Gabicsek véleményét illeti, szerintem csak egy olyan szülő véleménye, aki érez a gyerekei lelkével is. Nem nevezném színvonaltalannak emiatt. Arról szól csak, amit a tegnapi Rossmann-os látogatásom óta még határozottabban gondolok, hogy erősen túlzott volt. Szerintem, pont elég lett volna, ha már nevelő hatást akartak az üzlet részéről gyakorolni, hogy odahívják a szülőt. Biztos nem dicsértem volna meg akkor sem a gyereket
Csak zárójelben kérdezem Tőled, mint jogtudós embertől, ha nincs meg a megrongált termék, akkor most miről szól az eljárás? Még mindig azt gondolod, hogy szükséges volt a rendőrség bevonása? Tisztelem a jogszabályokat, de gondold ezt azért át.
Ne pocsékold rám a tintát, örülök, hogy egyetértesz Gabicsekkel, további jó gyereknevelést!
