Sziasztok!
Jogi tanácsot, iránymutatást szeretnék kérni a következő helyzetre.
Sajnos az embertelen családi és életkörülményeim keresztülvágták életem terveit. A gazdasági válság és saját naívságom is közrejátszott, hogy fontosabbnak tartottam az
egyetemet a munkánál. Arrogáns, ideges, agresszív ember vagyok, ez tény. Azt gondoltam, hogy még tanulok, valahogy átcsusszanok majd a bkv és máv fizetései
kötelezettségi alól, szüleim semmiben sem támogattak, aztán, ha később keresek és fizetésem lesz, rendesen kifizetek majd mindent. De jelenleg néha ételre sem volt
pénzem. Nem tudom mi van, egyszerűen csak kicseszett velem a társadalom. Tanult, intelligens ember vagyok, mégis néha hajléktalanokhoz hasonló megjelenésű bkv
ellenőrök, romák, kopaszok, elmebetegek és egyéb finomságok próbálták keresztülvágni útjaimat.
Először anyám kattant be, de szó szerint. Elzavarta apámat, aztán engem. Gyakorlatilag majdnem az utcára kerültem. Hetente rendőrt hívott rám, mert kiabálok, így
megoldotta, hogy semmisnek játéknak vegyem a hatóság kiszállásait, nem tudtam mit csinálni. Igazából őt kellett volna bezárni nem engem. Először miatta ültem
előállítóban. Utána mivel megpróbáltam illegálisan eltartani magam, egy két kisebb bolti lopáson is értek. Még jó, hogy az ügyészség nem tud arról, amit a háttérben nagyon
nagyban csinálok. Úgy néz ki apróságok miatt fogok először börtönbe kerülni. Anyám bealapozta, hogy agresszív állatnak tartsanak, bár a hatóságnál mindig tisztelettudó és
barátságos voltam. Utána a MÁV szerelvényéről dobtak le egyszer, szó szerint, majd rendőrt hívtak rám. Szintén elő lettem állítva, behazudták, hogy rátámadtam a
jegyellenőrre. Utána romák próbáltak meg megtámadni biciklizés közben, ez esetben én hívtam rendőrt, de már ott megmondtam, hogy nem kívánok fejlelentést tenni és
részt venni az egészben. Idézést kaptam, nem jelentem meg. Kijött a rendőr, bilincs, előállító, zárka. Így mentem el végül arra a tárgyalásra, melyen én voltam a sértett.
Embertelen módon kezeltek.
Nemrég a bkv ellenőrök vertek össze, fogtak le és hívtak rendőrt, majd a rendőröknek azt mondták, hogy ez fordítva történt, panasszal éltem, de még nincsenek
fejlemények. Volt, hogy a közterületfelügyelők tartóztattak fel. Indokolatlanul váratlan, és erőszakos fellépéssel. Így nem lehet élni.
Viszont ma történt a vízválasztó. Kopasz, veszélyes személyek 4-en voltak, fenyegettek egy bkv buszon. Amikor mérgemben berúgtam a busz ajtaját berobbant a biztonsági
üveg. Helyszínelők jöttek, rendőrök vittek el, bilincs, garázdaság vétsége, károkozás, stb. 6 órára az előállítóba dobtak, kutya mód kezeltek. Majd az a két rendőr aki
kihallgatott, baráti hangemet ütött meg ami ilyen esetben zavaró volt, és még nem vagyok elég tapasztalt ahhoz, hogy az ilyen esetekben elővigyázatosabb legyek.
Vallomásomban azt mondtam el, hogy véletlenül tört be az üveg. De "négyszemközt" az igen csak személyes és baráti beszélgetés során elmondtam a kopaszos történetet. A
rendőr közölte, hogy bele fogja írni a jegyzőkönyvbe, hogy beismerő vallomást tettem. Hiába mondtam, hogy csak úgy mondtam, meg eleve ő is végig sértegetett és
szórakozott rajtam, amit én sem vettem komolyan. Nem tudok mit tenni, talán ez a titkuk, eljátsszák a jófej zsarut, hogy tisztázzák az ügyeket.
Nem akarok erről tudni....
Rendőrségi nyilvántartásban vagyok, számos lelki sérelem ért, temérdek tartozásom van, és azt is megmondták, hogy mindenképp szóljak nekik, ha elhagyom a várost vagy
az országot, mert pár napon belül dönt az ügyészség a továbbiakról.
Higyjétek el, semmit sem csináltam. Csak próbálok élni. Történnek néha az életben kisebb nagyobb hülyeségek-balesetek. De ilyen mérvű meghurcoltatásokat túlzásnak
tartok. Most aggódom amiatt, hogy esetleg a láthatatlan bürokrata rendszer a hátam mögött kitalálja, hogy elzárnak, vagy elmeorvosi megfigyelőbe helyeznek (lassan, ezek
miatt már ott a helyem) és végleg kivonnak a forgalomból.
Már az is megfordult a fejemben, hogy elmenekülök tényleg az országból, menekültjogot kérek kanadától, vagy nem tudom. Az öngyilkosság és kiáltástalanság gondolatai,
melyek ezek nélkül is gyakran kísértettek, megtriplázódtak. Nem tudom mit tegyek. Valószínűleg ezeknek a jogi afféroknak az árnyékai egy életen keresztül kísérteni
fognak. Közben egy gyógyszergyár mellett lakunk, amiből szó szerint árad a vegyszerfelhő a lakótelepre naponta, és semmilyen hivatal, senki és semmi nem foglalkozik a
problémával. Többször megvertek, megaláztak, nevettek rajtam, és folyamatosan én szívok. Úgy érzem nem érdemlem meg ezt az egészet. Folytamatosan jönnek a
rendőrségi levelek a lakásra és a szüleim aggódnak miattam, lenéznek, nem értik mi van, azt sem értik, hogy ők is bűnrészesek ebben az egész tragédiában.
Van rá esély, hogy elzárnak? Hogyan tudok megszabadulni a jogi problémáim árnyékaitól? Tudok esetleg bármiféle segítséget kérni az életem rendezéséhez? Vagy ennyire
még nem fejlett ez a pokolra való rothadó társadalom? Egyáltalán mennyire gyakori a 20 éves fiatalok között, hogy ilyen problémákba keverednek? Miből és hogyan
fizessem ki ezt a majdnem negyedmillió forintnyi felhalmozódott büntetéshalmot, ha nincs sem önálló keresetem még, és a szüleim is basznak bármiben is támogatni? Tényleg
öljem meg magam? Nem akarok én semmit, csak élni, végre.... szabadon. De valami láthatatlan háló visszahúz és még azt a kevés nyomorú boldogságot sem kapom meg,
amire hivatott volnék. Idegileg teljesen kikészültem ezektől az esetektől és fogalmam sincs mennyire vegyem komolyan..... előbb vagy utóbb, ha itt maradok ebben az
országban és városban, tényleg vagy az elmegyógyintézetben, vagy a börtönben kötök ki. Ha külföldön élnék akár mérnök, orvos is lehetne belőlem. Akinek van pénze
bármit megtehet? Bármiből kimossák? Akinek meg nincs, az meg is dögölhet. Évekig is elhúzódhatnának az egyes pereim, mire bebizonyítanám, hogy valójában a legtöbb
esetben én voltam a sértett és annak sem látnám túl sok értelmét. A BKV esetleg valami állami maffia, ami kilobbizza magának, hogy rabszolga mód bánjon el a társadalom
tagjaival? Azzal például ki fog foglalkozni, amikor fertőzést kapok egy koszos bkv üléstől, koszos van, fulladok a kipufogófüsttől, vagy télen egyszerűen nincs fűtés, nyáron
nincs klíma a járműveken?
Én nem foglalkozom vele, elviselem, és amíg a szüleim megvették, használtam is bérletet.
Ez meg egyáltalán nem vicces, hogy már úgy ismernek a kerületi rendőrök (szinte ok nélkül!!!), mint mondjuk a volt iskolám tanárai. Valahol félelmetes....................... vagy ne
vegyem ennyire komolyan? Ők már nem lesznek ennyire barátiak, ha egyszer véletlenül az ügyész rendszer feljebb rakja az ügyeimet egy lépcsővel. Komolyan mondom,
hogy már az öngyilkosságon gondolkozom. Valami nem stimmel. Úgy érzem ledarál, megemészt, jót röhög, majd kiszar magából a társadalom, aztán börtöntöltelékként,
vagy hajléktalanként (mivel már azt is bűntetik) sírhatok a falnak a cellámnak, hogy lehettem volna orvos is.