Kedves Indesign
Mikor elkezdtem olvasni a soraidat, kezdetben együttérző voltam, mert odáig egyetértünk, hogy egy mocsadék világ vesz minket körül, ahol sajnos irmagja sincs az igazságnak. Egy olyan állatkertben élünk, aminek nincs kijárata. Egy olyan társasjátékot játszatnak velünk, amihez soha senki nem kérte az engedélyünket, beleegyezésünket. Szegrőlvégről abban is egyetértünk, hogy nem feltétlenül kell beletörődni mindenbe, nem árt ha néha nyakas az ember és kiáll magáért, az elveiért, még akkor is ha a 21. századi törvények azoknak kedveznek, akikbe bele lehet törölni a szaros csizmatalpat, és akik viselik a csizmát.
Azonban nálad alaposan elszaladt az a bizonyos paripa. Az nem működik, hogy a világ körülötted forogjon, és a szabályokat te írjad, mindezt úgy hogy közben semmit nem vagy hajlandó megtenni, se magadért se másért. Így sosem fogsz megbékélni a világgal. Anyádék azt vállalták, hogy 18 éves korodig nevelnek, mostmár terajtad a sor, hogy végigjátszd ezt az életnek csúfolt túlélőversenyt. Vígasztaljon a tudat, hogy rajtad kívül sokaknak kell abból a kevésből főzni amit dobott a gép.