Magánokirat-hamisítás miatt indult nyomozást nyom.hatóság megszüntette biztosítva számunkra panaszt tevést a Be. 195.§ (1) bekezdése alapján. Panaszt tettünk, amelyet ügyészség a Be. 195.§ (2) bek.-re hivatkozva elutasított, mert: a panasz nem a jogosulttól származik. Azaz, nincs jogunk panaszt tenni, holott ennek lehetőségét a nyom.hatóság határozata biztosította?
A (2) bek. szövege: A feljelentő nem élhet panasszal a FELJELENTÉS ELUTASITÁSA miatt, ha a bűncselekménynek nem sértettje.
Amit az ügyészi elutasítás úgy magyarázott, hogy mivel okirathamisításnak nem lehet sértettje, a feljelentő nem élhet panasszal. Nem a feljelentésünket utasították el, hanem a nyomozás megszüntetése ellen jelentettünk panaszt. Az mindegy, érvelt az ügyész, mert a (2) bek. értelemszerűen vonatkozik mindenféle határozatra. Aztán, hogy lezárja a vitát, kijelentette az (5) bek. alapján, hogy további jogorvoslatnak helye nincs.
Tényleg?
Hatályos Alaptörvényünk, mint legfőbb jogforrás kimondja:
XXV. cikk: Mindenkinek joga van ahhoz, hogy egyedül vagy másokkal együtt, írásban kérelemmel, panasszal vagy javaslattal forduljon bármely közhatalmat gyakorló szervhez.
Kérdezném a tisztelt fórumozókat, hogyan kell értelmezni a panaszjogot jelen esetben?