Hozzátartozó: van, hogy mégis fel kell jelenteni?

Immaculata kegészítése pontos: valóban nem feljelenteni (és tabúskodni), hanem bejelenteni kell pl. a készülő terrorcselekményt. Köszönöm!

Ezt a mentő körülmény elhallgatásával kapcsolatos okfejtést nem biztos, hogy értem, mindenesetre két megjegyzés:

• a hamis tanúzás s a mentő körülmény elhallgatása soha nem konkurrálhat egymással. Hamisan tanúskodni csak tanúvallomás tétele közben lehet, amikor a hatóság a megfelelő formalitások között kihallgat. A mentő körülményt meg az eljáráson kívül hallgatja el a tettes. Tehát a mentő körülményt elhallgatásakor senki nem tanú, így a tanú jogai (pl. a menteségi jog), kötelezetségrei sem vonatkoznak rá.
• a mentő körülmény lehallgatása a gyakorlatban nem létezik. Gondolod, ha egy bűncselekménnyel Pistit vádolják el, de aztán kiderül, hogy Jóska volt, akor mindenkit felelősségre vonnak, aki eről tudott, de nem szólt (még ha nem is hozzátartozók)?

Ezért is fogalmaztam óvatosan, hogy "olvasatom szerint". Hangsúlyozom, nem vagyok jogász - ezért nem is akarok úgy tenni -, csak laikus érdeklődő. Szeretnék jobban rálátni, mit hogyan biztosít a magyar jog. Például itt: említetted, hogy a hozzátartozó elleni tanúskodás megtagadásának az általam felvetett kiskapuja már le van fedve a mentő körülmény esetében. Hol tudok erről részletesen olvasni? Mert az elméletemet csak a nyers BTK-s paragrafusok alapján vezettem elő.

Igen, így tiszta.

Egyébként pl. a mentőkörülmény elhallgatásánál ez a mentesség, az én meglátásom szerint akár kijátszható a hozzátartozó hátrányára is.

„ 281. §
...
(4) Nem büntethető mentő körülmény elhallgatása miatt,

1. aki a tény közlésével önmagát vagy hozzátartozóját

aa) büntetőeljárásban vagy hatósági eljárásban bűncselekmény,
ab) szabálysértési eljárásban bűncselekmény vagy szabálysértés,
ac) fegyelmi eljárásban bűncselekmény, szabálysértés, közigazgatási bírsággal sújtandó szabályszegés vagy fegyelmi vétség
elkövetésével vádolná”

Ha egy rokonomat súlyos bűncselekménnyel vádolják (pl. sorozatos részvétellel) és tudomásom van egy mentő körülményről, ami viszont neki egy másik, enyhébben büntetendő bűncselekményéhez kötődik - és ami pl. a súlyosabban való, egy-két alkalommal való részvételét kizárná -, akkor megtehetem, hogy utóbbit nem ismertetem, hadd varrják be hosszabb időre. Ez nettó rosszindulat, ami olvasatom szerint törvényesen teljesen kivitelezhető, anélkül, hogy hozzám egy ujjal is nyúlhatna érte a törvény.

Tehát - ha már megerősítést nyertem abban, hogy léteznek kivételek a hozzátartozó feljelentésének megtagadása alól - felmerült bennem, hogy szükség lehet egy olyan passzusra is, ami az ilyen, explicite kártékony szándékú lavírozást gátolná meg, vagyis a hozzátartozó elleni tanúskodás megtagadásával csak úgy lehessen élni, hogy az, az érintett hozzátartozó javát szolgálja - akár a felmentését, akár a korábban feltételezettnél enyhébb felelősség megállapítását.

Egy ilyen irányú törvénymódosításra milyen esélyek, illetve lehetőségek vannak?

Engem mostanában ezek az emberiméltóság-központú kérdések elég intenzíven foglalkoztatnak.

Nem feljelentést teszel, hanem bejelented az általad ismert bűncselekményt.
A hozzátartozód esetén, a még el nem kezdett bűncselekményt kell a hatóságnak a tudomására hoznod, ha már a bűncselekmény megvalósult és megtudod, hogy közeli hozzátartozód követte el, azt már nem vagy köteles bejelenteni.

Így már értem. És ilyenkor a feljelentő megteheti, hogy ismeretlen tettes ellen tesz feljelentést? Mert elvileg még a hamis tanúzás - jelen esetben az ismert elkövető ismeretlennek való beállítása - miatt sem vonható felelősségre, aki a valós tények feltárása esetén saját hozzátartozóját kellene bevádolnia.

Így ugyanis a feljelentés felhasználható a sértettként érintett személy érdekében teendő óvintézkedések megtételére, mégsem kell a saját rokonát a feljelentőnek bajba kevernie. Az első ugyanis mindig a sértett védelme, ill. megmentése, a megtorlás másodlagos. Így a kecske is jóllakik (a feljelentő teljesíti a törvényi kötelességét) és a káposzta is megmarad (nem sérül a társadalmi megbecsülése).

Kedves Gfarkas86,

ahogy írod is a kérdésed elején: a jog nem tudása nem mentesít. Annyival egészíteném ki, hogy igen szűk körben, a társadalmora veszélyességben való tévedés címén alacsonyabb rendű, ún. keretjogszabály esetében kivételesen elismeri a bírói gyakorlat a jogabn való tévedést is, de ez törvényi tilalom esetében kizárt.

Ugyanakkor szerintem semmi ellentmondás nincs e törvényi kötelezettség és a Be 82. § (1) bekezdés a) pontja között. A felejelentési kötelezettség a készülő - tehát még kísérleti szakba sem lépett - terrorcselekményre vonatkozik. A mentességi jog pedig a tanúvallomásra terjed ki.

Tehát, ha a hozzátartozód terrorcselekmény elkövetésére készül - fel kell jelentened, de tanúskodni akkor sem vagy köteles ellene.

Ha pedig egy terrorcselekményt elkövetnek (megkísérelnek) és te utóbb rájössz, hogy a hozzátartozd volt az elkövető, már nem vagy köteles feljelenteni, és - ha ettől függetlenül lebukik - tanúskodni sem.

Értem. Azért is éreztem szükségesnek, hogy felvessem ezt a kérdést, mert korábban engem egy másik topikban erősen lehurrogtak a laikusságomért, mert - akkor még látszólag jogosan - még laikusként is túl dilettánsnak hangzott a kérdésem. Konkrétan azt a kérdést kaptam, hogy tudok-e olyan esetet, amikor az ember a saját hozzátartozóját köteles bűncselekménnyel vádolni.

A Büntetőeljárásról szóló törvény egyik, a laikusok körében is legkanonizáltabb alapszabálya ez, hogy senki nem köteles saját apja, anyja, gyereke, testvére ellen vallani - és ez úgy értelmezhető, hogy semmilyen esetben nem lehet erre embert kötelezni.

Társadalmilag egy meglehetősen elítélendő cselekedet, ha a saját családtagodat feljelented olyasvalamiért, amit nem ellened követett el. Sőt, gyakran azért is megvető tekintetek kísérnek egész utadon, ha egy, rokonod által ellened elkövetett súlyos bűnt nem tudtál jogorvoslat nélkül hagyni. Jönnek az undorodó megjegyzések, hogy "képes voltál feldobni az apádat, érzéketlen, önző spion...", meg hasonlók. A BE köztudottan erre tekintettel teszi ezt a kitételt, hogy senkit ne lehessen törvényesen ilyen helyzetbe hozni.

Bár a törvény nemismerete nem mentesít annak betartása alól, hadd kérdezzem meg: ha valaki nem ismeri ilyen mélységekben a BTK-t, és úgy gondolja, hogy bár tudja, hogy az apja emberrablást tervez, nem jelenti fel, mert köztudottan jóérzésű ember ilyet nem tesz - és ezért a hatóság hivatalból ellene is eljárást indít -, akkor felhozható-e mentő körülményként, hogy nem tudta, hogy ilyen esetben még ez is kötelessége lett volna?

Ugyanis azt is kimondja a BTK, hogy csak az büntethető, akinek a cselekmény törvénytelen voltát a tudata is átfogja.

Ezek olyan súlyos bűncselekmények, hogy a megelőzés érdekében önálló bűncselekményként bünteti ezen bűncselekmények tudomásának elhallgatását.

Még hozzáteszem: pontosan ez az ellentmondás keltette fel az érdeklődésem: ha az egyik legáltalánosabb szabálya ez a büntető eljárásoknak, akkor miért kell minden ilyen típusú paragrafusban külön bekezdésben kiemelni. Ezek után végeztem egy gyorskereresést és találtam meg azokat, amelyek ezt a mentesítő bekezdést nem tartalmazzák. Kíváncsi vagyok szakavatott jogászoktól, hogy milyen megfontolásból vannak ilyen kivételek.

Nagyon vicces. Sem a családomban, sem az ismeretségi körömben nem foglalkozik ilyennel senki. Tanulmányoztam a BTK-t és szemet szúrt, hogy egyes feljelentés-mulasztós paragrafusokból hiányzik, hogy „... az elkövető hozzátartozója nem büntethető”.

Minekután a BE egyik alapszabálya, hogy senki nem kötelezhető arra, hogy önmagára, vagy hozzátartozójára terhelő vallomást tegyen, vagy terhelő bizonyítékot szolgáltasson, ebből teljesen evidens volt számomra, szerény jogi tanulmányaim fényében, hogy ez minden esetben érvényes.

Általában, közvetlenül a feljelentés elmulasztásával megvalósuló járulékos bűncselekmények leírása utáni bekezdések egyikében le van írva, hogy ilyenért az elkövető hozzátartozója nem büntethető.
Pl. Korrupciós bűncselekmény feljelentésének elmulasztása,
Nemzetközi gazdasági tilalom megszegése feljelentésének elmulasztása, stb. Sőt, még a hamis tanúzásért, vagy mentő körülmény elhallgatásáért sem büntethető, aki a valóság ismertetésével önmagát, vagy hozzátartozóját bűncselekménnyel vádolná. Azonban vannak olyan, szintén a be-, illetve feljelentési kötelezettség elmulasztásán alapuló tényállások, ahol ez nincs kifejtve.

Ilyen pl.: Emberrablás feljelentésének elmulasztása, Terrorcselekmény feljelentésének elmulasztása, stb.

Ezt értsem úgy, hogy ilyenért akkor is felelősségre vonhatnak, ha teszem azt, azért nem informálom a hatóságot, mert az elkövető a testvérem?

Előre is nagyon köszönöm a választ!