halált okozó s.t.s, vagy emerölés

Fórum → büntetőjog
újabb elöl     új hozzászólás

  • 1
  • 2
dr Zákányi Csaba # 2005.06.29. 14:50

A Simon Tibor féle ügy kapcsán jutot eszembe:
Úgy tudom, szándékos emberölés akkor állapítható meg, ha bebizonyosodik, hogy az elkövető tudatában volt annak, hogy cselekménye akár a sértett halálát is okozhatja. A Simont agyonverő hong-kongi karatefilmeken szocializálódott baromagyúaknál ez erősen kétséges.
Ha mondjuk egy agysebész rúg fejbe valakit, akkor tehát megáll az emberölés, ha az előbbiek, akkor meg halált okozó súlyos testi?
Figyelembe veheti a bíróság ilyen esetben az IQ-t, vagy szakképzettséget?

doloressa (törölt felhasználó) # 2005.06.29. 15:08

A hozzászólás a felhasználó kérésére törölve

Nick Name # 2005.06.29. 17:39

Alapvetően egyetértek doloressaval. Viszont észrevettem egy "súlyos" hibát a címben! :))

Nick Name

dr Zákányi Csaba # 2005.06.29. 18:44

Hát... nekem doloressa magyarázata nem volt érthető - persze ez engem minősít, jól tudom én azt.
Utolsó mondatában azonban a tettestől "elvárható" körültekintést említi, mely nyilván nem ugyanaz az általam vázolt példában a két elkövető esetében. A kérdésem pont erre vonatkozott.
Az izomagyú egyébként sok esetben nem tudja, hogy mit csinál, ő csak "befenyít" - mondjuk, ahogy a filmekben látta. Vagy olyan aljas, hogy nem zavarja akár a halálos következmény.
Én azt szeretném tudni tehát, hogyan dönti el a bíró egy ilyen esetben, hogy a dolog szándékon túlterjedve, vagy eshetőleges szándékkal történt. Hisz ez nagyon nem mindegy.

bootmaker # 2005.06.29. 18:47

Na jó lehet hogy mocsok vagyok, de talán nincs is hiba a címben, lehet hogy nem is hiányzik onnan az az "m".
Csak arra gondolok amiket az áldozatról lehettet hallani, a viselkedése a modora stb.
Persze tudom hogy ölni bűn, de itt is fennáll az a tétel, hogy az áldozatok jelentősen hozzájárulnak ahoz, hogy azok legyenek.
B

bootmaker # 2005.06.29. 18:48

Na jó, "m" helyett "b" :(

B

dr Zákányi Csaba # 2005.06.29. 19:10

Olyannyira igaz, amit mondsz, hogy még egy tudományág is foglalkozik ezzel: victimologia.
De mi köze van ennek a témánkhoz?

bootmaker # 2005.06.29. 19:17

Tulajdonképpen semmi, csak azon morfondiroztam, amit Nick megjegyzett, hiányzik a B betü a topic ciméből.
EMBER vagy emer volt e az áldozat :(

B

dr Zákányi Csaba # 2005.06.29. 19:20

Lehet ezen változtatni? ti. a "b" betűt utólag belesuvasztani?

bootmaker # 2005.06.29. 19:22

Minek, jó ez igy ahogy van.

B

dr Zákányi Csaba # 2005.06.29. 19:56

Különben mit csinálsz, csizmát, csomagtartót, vagy telefonfülkét?

Nick Name # 2005.06.30. 03:38

Na most megfogtatok, mert az "m" hiányát észre se vettem, illetve átsiklottam rajta. Azon kívül találtam egy SÚLYOS hibát.

Nick Name

Nick Name # 2005.06.30. 03:43

Csaba eredeti kérdésére visszatérve, a kérdéssel a Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelve foglalkozik, és a következőt mondja:

I. Az emberölés elhatárolása az élet és testi épség elleni egyéb bűncselekményektől
Az élet elleni bűncselekmények körében kiemelkedő veszélyességű a szándékos emberölés, amelynek közvetlen tárgya: az emberi élet.

1. A gyakorlatban a szándékos emberölés kísérlete és az életveszélyt okozó testi sértés; a halálos következmény beállása esetén pedig a szándékos emberölés és a halált okozó testi sértés elhatárolása okoz nehézséget.
Az említett bűncselekmények szándékos elkövetési magatartással valósulnak meg. Elhatárolásuk az elkövetőnek a cselekmény véghezvitele időpontjában fennálló konkrét tudattartalma alapján történhet.
Az emberölés, illetőleg ennek kísérlete esetén az elkövető tudata átfogja a sértett halála bekövetkezésének lehetőségét, és ezt kívánja, vagy ebbe belenyugszik. Ezzel szemben az életveszélyt okozó testi sértés, valamint a halált okozó testi sértés esetében az elkövető szándéka csupán testi sérülés előidézésére irányul. Az életveszélyt okozó testi sértés esetén a szándéknak nem feltétlenül kell az eredményre kiterjednie; a halált okozó testi sértés esetén pedig az eredmény tekintetében gondatlanság áll fenn. Az elkövető tudatában fel sem merül a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetősége, vagy ha ez felmerül, azt nem kívánja, nem nyugszik bele abba, hanem könnyelműen bízik elmaradásában.
Az elkövetés időpontjában fennálló tudati állapot megállapításánál, illetve annak megítélésénél, hogy az elkövető szándéka ölésre avagy bántalmazásra, illetőleg egészségsértésre irányult-e: jelentős mértékben a külvilágban megnyilvánult és így megismerhető tényekből kell visszakövetkeztetni.
2. Az emberölésre, illetőleg a testi sértésre irányuló szándék megállapításánál az elkövetéskori tudattartalomra a tárgyi (objektív) és alanyi (szubjektív) tényezőkből lehet következtetni. Ezeknek az alábbi - példálódzó jellegű - felsorolása segítséget ad az elkövetéskori tudattartalom, a szándék jellegének a helyes megítéléséhez.

  1. A tárgyi tényezők körében:
  1. A cselekmény elkövetéséhez használt eszközt mindig gondosan vizsgálni kell. Az emberölés ún. tipikus eszközei (kés, fejsze, lőfegyver, méreg stb.) egymagukban nem alapozzák meg a szándékra vonható következtetést. Az eszközt mindig az elkövetés egyéb körülményeivel összefüggésben kell értékelni.

Vannak olyan veszélyes eszközök, amelyek megfelelő irányítottsággal, illetve megfelelő erővel történő alkalmazásuk esetén - jellegüknél fogva - általában az emberölésre irányuló szándék fennforgására engednek következtetni (pl. lőfegyver, hosszú nyelű balta, nagy pengehosszúságú kés, jelentős adag méreg stb.). Ezekben az esetekben is vizsgálni kell azonban, hogy nincsenek-e olyan körülmények, amelyek az emberölésre irányuló szándékot kizárják.

  1. Az elkövetés körülményeiből és módjából általában alapos következtetés vonható az elkövető szándékára. Különösen az elkövetésnél tanúsított erőkifejtés, annak mértéke, folyamatossága, elhúzódó jellege, egyszeri véghezvitele vagy többszöri megismétlése jön figyelembe. A szúrás, ütés, vágás, döfés esetében jelentősége van az irányítottságnak és annak is, hogy az elkövető hogyan tartotta az eszközt a használat időpontjában.

A nem irányzott, ismétlés nélkül leadott, kapkodva, vaktában, hadonászva végrehajtott ütés, szúrás, vágás stb. önmagában rendszerint a testi sértés okozására irányuló szándékra utal. Az egyéb objektív és szubjektív körülmények azonban az élet kioltására irányuló elkövetői szándék megállapítását is eredményezhetik.

  1. A sérülés helye és jellege is következtetési alap lehet az elkövető szándékára. Az emberi testnek vannak olyan részei (pl.:fej, szív-, has- és mellüreg, nyaki részek stb.), amelyek életfontosságú szervek, illetőleg ilyeneket tartalmaznak. Az ezeket ért sérülések általában a sértett azonnali vagy rövid idő alatt bekövetkező, esetleg csak műtéti úton elhárítható halálához vezethetnek. Ezt figyelembe véve, a sérülés helyéből - az erőbehatással összefüggésben - rendszerint következtetést lehet levonni arra nézve, hogy az elkövető ölésre avagy testi sértésre irányuló szándékkal cselekedett-e.

Az elkövetési magatartás eredménye, vagyis az, hogy a sértett milyen sérülést szenvedett, szintén következtetési alap lehet, de egymagában nem igazít el az emberölés kísérlete és az életveszélyt okozó testi sértés, illetőleg az emberölés és a halált okozó testi sértés elhatárolása kérdésében.

  1. Az elkövető kijelentéseinek ugyancsak jelentősége lehet az elkövetéskor fennállott szándék megállapításánál.

Az ilyen kijelentések azonban gyakran az elkövetést megelőző veszekedés, verekedés során - vagyis indulati állapotban - hangzanak el. Ezért körültekintő értékelésre van szükség, hogy a szándékra utaló kijelentésnek megfelelt-e a tanúsított magatartás.

  1. Az elkövetéskor fennállott ölési, illetőleg testi sértési szándékra következtetési alap lehet az elkövetőnek a cselekmény elkövetése utáni magatartása és kijelentései is.

Rendszerint az élet kioltására irányuló szándék fennállására utal, ha az elkövető a sértett előreláthatólag bekövetkező halálával szemben közömbösséget tanúsít. Abból a körülményből azonban, hogy az elkövető a sértettet segítségnyújtás nélkül hagyta, egymagában még nem lehet az ölési szándékra következtetni.
A véghezvitel után a cselekmény nyomainak, eszközeinek, bizonyítékainak stb. eltüntetésére, az eredmény elhárítására irányuló törekvés szintén támpontként szolgálhat az elkövető tudattartalmának és a szándék jellegének a megállapításánál.

  1. Az alanyi tényezők körében:
  1. A szándék kialakulása során szerepet játszanak az elkövető személyi tulajdonságai, ezért a személyiségvizsgálat a szándék megismerése szempontjából is fontos. Mindenkor az elkövetéskori (aktuális) személyiség jön figyelembe.

A tudattartalom kialakulását befolyásoló külső körülményekből következtetni lehet az elkövetéskori személyiségre is, vagyis ezek a bizonyító tények egyben a szubjektív tényezők közrehatásának a bizonyítására is szolgálhatnak.

  1. A cselekményt kiváltó indítóok (motívum) felderítésének és vizsgálatának kiemelkedő jelentősége van a tárgyalt bűncselekménykategória esetében. Ennek megállapítása a büntető eljárás alapelveiből is következik.

Amikor az akaratelhatározás és az elkövetés között alig van időköz (hirtelen kialakult szándék), gyakran hiányzik a halálos eredmény bekövetkezésének előrelátása. Ebből a szempontból jelentősége lehet a tevékenység indító okának is, nevezetesen, hogy a véghezvitel támadás, védekezés vagy elhárítás céljából történt-e.
Az egyenes szándékkal elkövetett ölési cselekmények esetében csaknem kizárt, hogy az elkövetőt valamilyen külső vagy belső - rendszerint felismerhető - tényező ne motiválta volna. Ezzel kapcsolatban elsődlegesen az elkövető és a sértett közötti viszonynak van jelentősége.
Az indítóok ismerete segítséget nyújthat az eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés kísérletének a testi sértéstől való elhatárolásához. Az elkövetéskori konkrét tudattartalomra vonható következtetés a legkülönbözőbb indítóokokból, amilyenek pl.: az ellenséges, haragos érzület, a féltékenység, az indulat, a félelem, a szégyenérzet, az elkeseredettség stb. Mindenkor lényeges az indítóok és a konkrét elkövetési cselekmény közötti kapcsolat feltárása és bizonyítása.
Másfelől azonban a szándékra utaló szubjektív körülményeknek vagy más, korábban fennállott konkrét indítóoknak a hiánya még nem zárja ki az emberölésre irányuló eshetőleges szándék megállapítását.

  1. Az elkövetéskori tudattartalom megállapításához szorosan kapcsolódhat a cselekmény véghezvitelét megelőző pszichikus folyamat feltárása; ez a folyamat a külvilágban megvalósult jelenségekből ismerhető meg. Ebben a vonatkozásban különösen nagy szerepe lehet az emberölés, illetőleg a testi sértés egyes minősített esetei törvényi tényállásához tartozó elemeknek.
  2. Végül annak eldöntésénél, hogy az elkövető szándéka ölésre avagy testi sértésre irányult-e, jelentőséghez jut az elkövetőnek a sértetthez fűződő kapcsolata, rokoni viszonya, érzelmi kötődése és egyéb alanyi mozzanatok is.

3. Az alanyi és tárgyi körülmények feltárása és elemzése, valamint összhatásukban, kölcsönös összefüggésükben való sokoldalú mérlegelése során, az elkövetés konkrét körülményei között vizsgálni kell egyfelől az elkövető, másfelől a sértett életkorát, egészségi és fizikai állapotát is. Ezeknek nemcsak az emberölés, illetőleg a testi sértés megállapítása, hanem az említett bűncselekmény minősített eseteinek a megítélése szempontjából is jelentősége lehet. Igy az az elkövetési magatartás, amely az erős testi felépítésű sértett esetében legfeljebb testi sértés megállapítását eredményezheti, kisgyermek, törődött, idős ember vagy magatehetetlen sértett esetében megalapozhatja pl.: a cselekménynek emberölés kísérleteként való értékelését.

Nick Name

bootmaker # 2005.06.30. 06:34

"Különben mit csinálsz, csizmát, csomagtartót, vagy telefonfülkét? "
Anyakönyv szerint cipőt, csizmát :)

B

dr Zákányi Csaba # 2005.06.30. 08:45

Köszönöm szépen a kimerítő válszokat!
Nick!
A 2. bekezdésben tárgyalt szubjektiv elemek közé szvsz. befér a szakértelem is, hiszen ez alapvetően meghatározza az elkövetéskori tudattartalmat. Én úgy gondolom, hogy az állásfoglalás szűkítő értelmezése lenne, ha csak az ún. pszichés állapotot (ezen belül is csak az indulati elemeit) ill. a cui prodest kérdését vennénk figyelembe a feltételezett tudattartalom vizsgálatánál.

Nick Name # 2005.07.01. 03:32

Én a gyakorlatban a szakértelem megjelenését ritkán látom, inkább csak egyes szélsőséges esetekben. Pl. egy orvos elkövetőnél a halált okozó testi sértés köre nagyon szűk, mert ő nehezen hivatkozhat arra, hogy egy adott magatartás esetleges halálos eredményét nem látta előre. Ilyen előfordult pl. lábra irányuló szúrásnál.

A címbéli hiba még mindig nem jött be senkinek? :)

Nick Name

bootmaker # 2005.07.01. 05:40

Talán az sts közötti pontok?
Ugyan ez csak tipp, furcsán mutatnak :)

B

pocak # 2005.07.01. 06:18

Nem éppen.
Nick nem helyesírási hibára gondolt, hanem jogi tévedésre.
Van súlyos testi sértés és halált okozó testi sértés.

Halált okozó súlyos testi sértés nincs, mert akkor lehetne halált okozó könnyű testi sértés is, ami viszont oximoron.

dr Zákányi Csaba # 2005.07.01. 10:33

Aháá...., húú, mennyire igazad van!
Köszi, és mi az hogy oximoron?

dr Zákányi Csaba # 2005.07.01. 10:43

Bááár! nyilván a nomenklaturát Ti tudjátok, de igazából akkor lenne jogos a bírálat, ha a súlyos testi sértés, a könnyű testi sértés és a halált okozó testi sértés mind külön szakaszokban lenne, de hát csak különböző bekezdések. Nem?

Nick Name # 2005.07.01. 11:32

Pocaké a virtuális pezsgő! :))

Csaba, ezt a BK 1. állásfoglalás egyértelműen szabályozza, úgyhogy semmi jelentősége, külön szakaszokban vannak-e vagy csak külön bekezdésben.

Nick Name

TomSecret! # 2005.07.05. 08:33

és akkor mi az emerölés? csak jólenne tudni, nehogy elkövessen szándékosan vagy gondatlanul akár egy bekezdésen belül is ...

jogvédö

calpurnia # 2005.07.06. 12:23

Kérem Nicket, hogy világítsa meg az alábbi példán a (hibásan leírt :-) ) címbeli kérdést. Ez egy iskolai példa, és jó sokat vitatkoztunk rajta.
A tényállás: Az apa - a sértett - ittasan megy haza. A fia - az elkövető - a konyhában tartózkodik. Mikor kérdőre vonja az apját, az apa ököllel arcon üti. A fia kést ragad, és mellkason szúrja az apját. Aztán kirohan a helyiségből. Minősítse a tényállást, ha
a.) az apa belehal sérüléseibe
b.) az apa 8 napon túl gyógyuló sérülést szenved.
Várom a válaszod, Nick, és előre is köszönöm.

Nick Name # 2005.07.08. 17:49

Kedves calpurnia,

azért ha megnézed az Irányelvet, itt még elég sok adat hiányzik. A legfontosabb talán a szúrás ereje és irányultsága (célzott vagy kaszáló jellegű). A mellkasra történő célzott, nagyerejű szúrás mindenképp az emberölés, illetve az emberölés kísérlete, az adott esetben esetleg az erős felindulásban elkövetett emberölés irányába hat.

Kisebb erejű, kaszáló jellegű szúrás esetén inkább a halált okozó vagy az életveszélyt okozó testi sértés kerül előtérbe.

Nick Name

calpurnia # 2005.07.11. 06:41

Kedves Nick Name!
Nagyon köszönöm, hogy válaszoltál. Képzeld, ez volt az államvizsga gyakorlati példám, és ugyanezeket mondtam el. Felvázoltam az alternatívákat, és végül az erős felindulásban elkövetett emberölés mellett voksoltam (elsősorban a célzott szúrás miatt, de beidéztem az irányelvből jónéhány tényezőt, elhatároltam a jogos védelemtől (hiszem megütötték az elkövetőt), sőt még megemlítettem a kitérési kötelezettséget is két okból: az apja volt, és láthatóan nem beszámítható, részeg állapotban volt a sértett). Elég érdekes volt a helyzet: a tanácsvezető bíró, a tanszékvezető asszony, meg az államvizsgabizottság elnöke összehajolt a papír felett, és kijelentették, hogy ide NEM EZ VAN MEGOLDÁSNAK ÍRVA! Hát könyörgöm: nem az a lényeg, hogy logikusan meg tudjam indokolni? Az ítéletnél is előre fel van írva a megoldás???
A nagynéném ügyvéd, elkeseredésemben őt is felhívtam a jogesettel kapcsolatban, és ő is ugyanezeket mondta el.
Az államvizsgám ugyan nem sikerült rosszul, de mégis nagyon rossz szájízzel távoztam. Ezért kértelek meg, mint büntetőjogban verhetetlenül jártas profit, hogy reagálj rá: te mit mondtál volna.
Elnézést, hogy a fontosabb ügyektől elvontalak egy válasz erejéig, és nagyon köszönöm a reagálást.

  • 1
  • 2