Hozzászólásod fényében Havas Henrik könyvének tartása nem jogellenes, tehát csakis "bizonyítási eszköz" lehet. Következő hozzászólásod szerint nem mindegy, hogy nálam otthon vagy egy kupiban (pontosabban kupinak használt bérelt lakásban) találják meg a könyvet, tehát a bizonyítási eszközt. Mert ha nálam találják meg, akkor nálam szépirodalom, de ha a kupiban, akkor máris szakirodalom, máris bizonyít valamit. Mint ahogy a Taschen kiadó művészeti kiadványai egy iskolában (vagy akár egy kupiban) mondjuk művészeti kiadványok lennének, nálam otthon viszont szakirodalom volt: ebből tanultam meg gyerekpornót csinálni. A rendőrök, az ügyészek és a bíróság szerint azt nem bizonyította a nálam lefoglalt művészeti kiadvány, hogy a (fotó)művészet iránt, az aktok, az emberi test szépsége, művészi ábrázolása iránt érdeklődöm, csakis azt bizonyíthatta volna, hogy a gyerekpornográfia (készítése) iránt. (A könyvekben felnőttekről készült századeleji aktok és '50-es évekbeli amerikai grafikák voltak: "pin-ups": mint Marylin Monroe ismert szoknyafelfúvós képe.) Ha pedig a gyermekpornográfia iránti érdeklődésemet nem bizonyította, akkor semmilyen módon nem kellett felhasználniuk a lefoglalt bizonyítási eszközt, akkor semmit nem bizonyít. Hiába volt még nyolc hónappal a jogerős ítélet megszületése után is lefoglalva, hiába kértem minden fórumon a visszaszolgáltatását - vissza nem adták, de semmilyen módon nem merült fel a szükségességük. Hogy is van ez? Csak akkor bizonyítási eszköz valami, ha a terheltre nézve terhelő dolgot lehet belőle kiolvasni? Különben, ha esetleg alátámasztja a terhelt állítását, akkor semmi? És attól, hogy semmi, még nem kell visszaadni? Én ezt látom. Meg azt látom, hogy azzal, hogy azt is lefoglalják, amit nem kellene, feleslegesen költik a pénzemet (tárolás, tologatás, papírmunka - gondolom kiadják egy "szakértőnek" is, hogy olvassa el 5000+áfa óradíjért, csak azt nem tudom, mivel indokolják majd a kirendelést, az viszont tuti, hogy ezt a költséget az állam fedezi), és főleg felesleges indulatokat keltenek. Az IM-től ezt írták vissza: "Tény, hogy jelenleg a szexuális kérdésekkel kapcsolatban a közgondolkodást a gyanakvás jellemzi..." Ez nem igaz, nem a közgondolkodást jellemzi, hanem a hatóság csinál mindenből szexuális kérdést - akár még egy könyvből is - és az ő számukra gyanús minden, ami a szexualitással kapcsolatos, nem a "közgondolkodás" számára ("... és ez természetes módon megnyilvánul a nyomozó hatóságok és a bíróságok egyes tagjainak attitűdjében is – hiszen ők is csak emberek").
JuK