Miként lehet jogorvoslatot találni arra az esetre, ha az állam törvényi úton kártérítés nélkül állami tulajdonba veszi valakinek az ingatlanát?
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a kártérítés nélkül államosítás úgy történt meg 1998-ban, hogy azt nem jegyezték be az ingatlannyilvántartásba, és arról a tulajdonosokat mindmáig nem értesítették.
Mielőtt valaki "kézenfekvő" megoldást ajánlana nem árt tudni, hogy ebben a dologban nyakig benne volt a jelenlegi két legnagyobb parlamenti párt (mint parlamenti párt), és legalább négy jelenlegi alkotmánybíró is (mint párttag és/vagy pképviselő és/vagy miniszter).
Háttér:
1937-től 1997-ig (pont 60 év)a hatályos törvények az állam számára megengedték az úgynevezett feltételes tulajdonszerzést. Ez annyit jelentett, hogy az ingatlan egy részét például útépítés céljából mindenfajta kártérítés és kisajátítás nélkül a köztulajdonhoz jegyezzék. A törvények azonban tartalmaztak egy olyan kitételt is, hogy ha az állam (önkormányzat) már nem kívánja megépíteni a kisajátításkor célként megjelölt útvonalat, akkor kisajátított ingatlanrész ugyanilyen egyszerű módon visszajegyezhető az eredi ingatlanhoz (tulaj vagy állam által). Ezért volt ez feltételes tulajdon.
Mindezt az 1937. évi VI. törvénycikk a városrendezésről és az építésügyről, majd a 1964. évi III. törvény az építésügyről tett lehetővé.
A visszajegyzés lehetősségét az 1998-ban helyükre lépő 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről azonban már nem tartalmazta (hatálytalanította).
Ezzel a feltételes állami tulajdont feltétel nélkülivé alakította. Ebben az esetben ez gyakorlatilag nemzetközi jogi értelembe vett közérdekkel nem indokolható kártérítés nélküli államosítás.
