FIATALKORÚ GYERMEKEM ANYA LESZ! MIT TEGYEK?

Fórum → öröklés és családjog
régebbi elöl     új hozzászólás

  • 1
  • 2
sziksza # 2007.06.20. 19:11

én csak annyit fűznék hozzá, hogy igen is lehet, hogy a lányod élete így sokkal jobb irányba fordul majd. én is fiatalon szültem, ráadásul még egyedül is maradtam a picivel. két éves, most készülök a főiskolára, új nyelv tanulásába kezdek, és van egy jó munkalehetőségem is. mindezek mellett imádom a gyermekemet, és szerencsére időm is van rá. a nagymamája rengeteget segít, imádják egymást. szerintem hagyd, hogy a lányod eldöntse, hogy mit szeretne kezdeni a jövőjével!

pappa # 2007.06.20. 18:15

Venezia: Érthető, hogy a lányod terhessége miatt zavarba jöttél, esetleg pánikba is estél. Biztosan magad sem gondoltad komolyan, amikor jogi felvilágosítást kértél, hogy kivihető lenne egy leány abortuszra kényszerítése. Nem, az ilyesmi nem megy, senkit sem lehet belökdösni a mütőbe.
Hidd el, hogy egy 17 éves elég jól tudja, mit akar. Ha egy évvel később esik teherbe, akkor már senkinek sem jutna eszébe, hogy fiatalkorúságra hivatkozva megkérdőjelezze a döntését.
Az persze más kérdés, hogy mennyire érett egy 17 éves (vagy egy 18, 20, 25...), mennyire tanult már meg felelősséget vállalni. Szerintem nagyon is a lányod érettségét mutatja, hogy a terhessége, a gyereke mellett dönt. Bizonyára sok segítségre lesz szüksége. Segíts hát neki, örülj az unokádnak már most. Bizonyára remek kiskölök lesz.
Néhány éve az utcánkban volt egy eset: a terhes leány épp 17 éves volt, a családja hónapokon át cirkuszolt vele. A szülés után három héttel érettségizett. Most főiskolás, és van egy remek óvodás kislánya, akit az egész család imád. A szintén fiatal apuka is jelentkezett, most már vasárnaponta ő is büszkén sétáltatja a lányát.
Csak nyugi, felejtsétek el a mostani nehéz napokat. Hidd el, hogy semmit, de semmit nem lehet azon kívül tenni, hogy szereted a lányodat és elfogadod az ő döntését, valamint igyekszel megvédeni azoktól, akik rá akarják beszélni a terhességmegszakításra. Tudod, azt sem szabad elfelejteni, hogy az abortusz veszélyes dolog, előfordulhat, hogy soha többé nem tudna szülni.

Zoltán György # 2007.06.16. 18:46

Köszönöm Zoli!

Épp valamelyik nap hívtam telefonon a Dr. Dósa Ágnest. Jó látni, hogy felkészült szakember!

vzoli # 2007.06.15. 19:12

Azt hiszem, ObudaFan erről beszélt (hátha érdekel valakit) :

http://www.lam.hu/…/0202/21.htm

ObudaFan # 2007.06.15. 19:01

És akkor itt jutunk el ahhoz a slágertémához, hogy a megszületett beteg gyermek saját jogon érvényesíthet-e kártérítést a kórház ellen, amelyik nem okozta a betegségét, de nem ismerte fel, így nem vetették el őt szülei. Bármilyen humanitáriusnak tűnik is az az álláspont, hogy kapjon kártérítést, ez annak kimondása, hogy jobb lett volna meg sem születnie, hiszen kár az, hogy megszületett. És hát van olyan LB-döntés, amelyik erről szól.

the big cat # 2007.06.15. 18:51

Vagy az, aki szerint az abortusz az jobb lesz a gyereknek is...a marhája...tényleg, de jó lesz neki, ha megölik...ez egyébként nagyon gyakran elhangzó érv...

the big cat # 2007.06.15. 18:50

Emlékszem arra a senkiházira is, aki miután a volt barátnőjét abortuszra kényszerítette, azon háborgott, hogy a kóráz nem akarja neki kiadni a zárójelentést, mert ő így nem biztos benne, hogy megölték a magzatot, és aziránt érdeklődött hogyan kényszeríthetné ki. Na az is egy mélypont volt.

the big cat # 2007.06.15. 18:47

vzoli,

Örülök, hogy egy véleményen vagyunk az abortusz kérdésben. A jogi lehetőségkről nem állítottam valótlant.

Viszont én kötelességemnek érzem minden alkalommal, amikor a téma felmerül, és úgy merül föl, ahogy te talán akaratnul is megvillantotad, azaz mintha lenne bármilyen morális választási lehetőség, mintha lenne erkölcsileg elfogadható indoka az abortusznak a körülmények mérlegelésével, hogy ezzel a véleménynel aktívan szembeszálljak és cáfoljam. természetesen erkölcsi alapállásból, mint ahogy ezt a témát más alapállásból nem is lehet közelíteni. És nem azért mert hiszek abban, hog a világot meg lehet váltani, hanem mert abban hiszek, hogy a tőlünk telhető apró lépésekkel lehet jobbítani a világot, és sok iylen apró lépés minőségi változást is hozhatm, de nekem már az is elég, ha csak egy olvasóban is kétségek támadnak a meglévő pro abortusz véleményéval kapcsolatban. És ez nem annyira hihetelen, hiszen sokak csak felöletesen ismerik a témát, és csak anők önrendelkezési jogát nézik, és azt kérdezik, ugyan ki szólhatna bele, hogyan élem az életem. Az abortusz pártiaknak egyetlen dologra nincs érve, és ez az ami mindig sarokba szorítja őket: mi ér többet egy védtelen életnél? Ahogyan a halálbüntetés pártikanak is egyre nincs válaszuk, és az ellenzőknek is egy igazi érve van, de ezen bukik az egész, a justizmord.

Ez az amiért ezt mindig elmondom, ha a téma előkerül, mert úgy érzem kötelességem ráirányítani a figyelmet. talán ez majd előbb-utóbb változást hoz. Pl. jelen esetben talán erről az oldalról végig sem gondolta venezia, talán megváltozott a véleménye, és akkor már megérte.

vzoli # 2007.06.15. 18:46

Várjatok, ez nem pontosan így szokott történni. Legalábbis nem mindig. Van, amikor az illető - vagy az új barátnője - már a gyerek születése után - gondolom, amikor a tartási kötelezettség először tudatosul úgy igazán - ír valamelyik topikba. Ekkor általában ez a forgatókönyv:

Először fel van háborodva, hogy a jog miért nem ad neki beleszólási lehetőséget, ha alkalmi vagy élettársi kapcsolatából gyerek fogan, és az anya úgy dönt, hogy megtartja azt a gyereket.

Aztán ti jogászok általában szelíden érdeklődtök, hogy tudja-e, hogy hogyan kell felhúzni a gumit. (Ilyenkor kezdek először mosolyogni a kérdező keltette első megdöbbenés után. :) )

Aztán az illető meghökken - miután még páran letolták -, majd azt kezdi el bizonygatni, hogy tulajdonképpen mennyire a sajátjának érzi azt a gyereket, akit 20 perccel azelőtt még nyugodt szívvel tett volna el - visszamenőleges hatállyal - láb alól.

Na, ez a fórum mélypontja.

Kovács_Béla_Sándor # 2007.06.15. 18:17

Egyik mélypontja...

ObudaFan # 2007.06.15. 18:09

Ezzel együtt én még mindig kevésbé tudok haragudni egy ilyen kérdezőre - ha nem is értek egyet vele - mint azokkal a fiatal férfitársaimmal (sőt, néha új barátnőjükkel), akik azon háborodnak fel, hogy ők nem dönthetnek arról, hogy a megfogant gyermek ne szülessen meg, és ráadásul a nem kívánt gyermekre tartást kell fizetni. Õk a topic mélypontja szerintem.

vzoli # 2007.06.15. 14:07

The big cat!

Azért azt szeretném, ha tudnád, hogy én lényegében egy az egyben ugyanazt gondolom az abortusszal kapcsolatban, mint te. Sőt, a 'lényegében' szót akár nyugodtan ki is vehetjük az előző mondatomból, mert ha az előző hozzászólásodban leírtakat az orrom alá dugod kinyomtatva: azt bármikor aláírom, s az abban foglaltakat a magaménak vallom. (És nem azért, mert tőlem idézettek szerepelnek benne. ;) )

Ha megnézed azt a bizonyos hosszú hozzászólásomat: az elejéből nyilvánvaló kell hogy legyen számodra, hogy már azon is vacilláltam, hogy egyáltalán hozzászóljak-e, s ha igen, említsem-e az abortusszal kapcsolatos saját véleményemet.

Aztán úgy döntöttem, hogy ezt teljes egészében mellőzöm, mert nem hiszek abban, hogy akár az abortusz, akár az eutanázia, akár a halálbüntetés témájában már bármi olyasmit lehetne mondani akár pro, akár kontra, ami legalábbis minimum a "bármikor mozgósítható agyi háttértárban' ne lenne ott minden normális embernél.

Abban sem hiszek, hogy én leszek majd az a megváltó, aki az abortuszt illetően ebben az agyi háttértárban szereplő minden pro érvet háttérbe tud szorítani; s harsonaszó és mennyei fény közepette előrenyomja az összes kontra érvet. Ez szerintem pláne az internet arctalan világában nem így működik. Mert pl. a szomszéd Feri véleményére a házfelújítással kapcsolatos kérdések tekintetében azért adok, mert már 15 éve ismerem őt, és tudom, hogy jó kőműves mesterember; viszont Venezia nem hogy nem ismer minket, de még abban sem lehet biztos, hogy fiúk vagyunk-e, vagy lányok.

Szerintem nincs parttalanabb topik, mint egy abortusz-topik, és egyébként sem hiszek abban, hogy az internetes fórumozás világában, a sokszor nárcisztikus jegyekkel tarkított magamutogatás és vélemény-demonstrálás közegében ilyen általános jellegű erkölcsi-morális kérdések tekintetében bárkit is meg lehetne győzni, bárkinél is el lehetne érni azt a bizonyos 180 fokos fordulatot.

A legtöbb, amit az ember tehet, az az, hogy figyelmeztet a döntési felelősség súlyára.

Ha megfigyelted: ezt tettem én.

Abortusz-kérdésben a jelenleg fennálló jogi szabályozás, illetve annak gyakorlati megvalósulása választási lehetőséget ad. Ez a tény, amiből ki kell indulni. Ha az ember azt állítja, hogy jogilag nincs választási lehetőség, vagy az leszűkül az egyetlen "a gyereket válaszd!"-lehetőségre: akkor az ember ferdít vagy hazudik.

Ha megnézed ezt a fórumot: itt nincs általános abortusz-topik. Két abortusszal kapcsolatos topik van, de mindegyik konkrét kérdésekre (kényszeríthetőség, kizsarolhatóság) vár választ, és egyik sem jutott tovább, mint a nyitóval együtt 3 hozzászólás. (Az egyiket éppen te válaszoltad meg három és fél éve.)

Mindezzel nem azt akartam mondani, hogy bármi rosszat is írtál volna, mert amit írtál: 50 év múlva is aláírom, ha még életben leszek akkor.

De én a magam részéről úgy gondoltam, hogy Venezia azért nem egy általános társalgási fórum (pl. index.hu, origo.hu) általános abortusz-topikjába írt, mert nem az abortusszal kapcsolatos pro és kontra érveket akar olvasni egymás után.

Talán azért, mert ő is hasonlóan gondolkodik mint én, aki már tucatnyi abortusz-topikot olvastam különböző fórumokon az elmúlt években, több közülük akár 5000 hozzászólásra is felduzzadt; de kb. fél tucatnyi hozzászólás után mindenhol rájöttem arra, hogy a többi hozzászólásban már semmi olyasmi nincs, amit vagy abban a bizonyos fél tucatban, vagy más, előző topikokban ne olvastam volna.

A másik meg az, hogy szertenézve ebben a mocskos világban annyi undorító dolgot tapasztal az ember, és olyan kevés lehetősége van az embernek mindezen változtatni, hogy én már bőven megelégszem azzal is, ha egy kardinális döntés felelősségének súlyát egy másik ember számára felmutatni tudom.

Nem akarom a vállára tenni, nem akarok még jobban rátehénkedni, ... de a kezébe adom, segítek tartani, és - amíg a lábamra nem ejti - hajlandó vagyok vele együtt keresni a lehetőséget, hogy hogyan lehetne számára könnyebb. Véleményem szerint erről szól a fórumozás.

the big cat # 2007.06.15. 12:41

Nyilván ez a topik már nem jogi témákról szól, hiszen a jogi vonatkozásait elsőre egyértelműen megválaszolták.

Erre viszont feltételenül reagálnék:

"Erkölcsi felháborodást, kioktatást meg az tegyen, aki tiszta szívből úgy érzi, hogy semmi megfontolásra érdemes, semmi problémás nincs egy olyan szituációban, ahol egyrészt egy - még eltartásra szoruló, esetleg az életnek csak bizonyos szegmenseiben megfontolt döntésekre képes - olyan 17 éves kis emberke terhességéről van szó, akinek az esetleges továbbtanulását, életlehetőségeit döntően érinti ez a helyzet; másrészt egy olyan anyáról, aki aggódik a lánya jövője miatt, aki olyan életet szeretne neki, amiből a kilátástalanság messze száműzve van; illetve egy anyáról, akinek igen nagy valószínűséggel hosszú éveken át még el kellene tartania mind a lányát, mind a megszületendő unokáját. Hiszen így maga a lány is sokkal rosszabb pozícióból startol a munkaerőpiacon, mert a gyermekgondozás, a gyermek iránti felelősség, a közös szükségleteikről gondoskodás, a tanulmányok folytatása lehetőségeinek beszűkülése miatt mindenképpen előnytelenebb helyzetbe kerül, mint ahogy gyerek nélkül lenne.

És az utóbbiakban említettekkel (tartás) kapcsolatban is csak az kapja fel a vizet, aki saját személyében vállalja, hogy a lányt és születendő gyerekét bizonytalan ideig eltartja, és mellette a lányt iskoláztatja, munkát biztosít neki, vigyáz a gyerekre ha szükséges, idegeskedik amikor minden megoldandó probléma a nyakába szakad, stb."

  1. Én úgy érzem, hogy egy ilyen helyeztben semmiféle megfontolásnak helye nincs, ami az abortuszt illeti. Nem létezik olyan szempont erkölcsös ember szemében, amely morálisan megindokolhatja egy létrejött, védekezésképtelen emberi élet elpusztítását. nem létezik olyan helyzet, ami rosszabb lenne annál, mint, hogy a lehetőséget is elveszük az élettől. Sem a kényelem, sem az anyagi helyzet, sem a tanulmányok folytatása, sem a munakerőpiaci leértékelődés, egyáltalán semmi. Az abortusz gyilkoság, és nem családtervezési, életvezetési, vagy fogamzásgátlási eszköz. Sokkal többen várnak örökbefogadásra, mint az abortuszok száma, így van egyértelmű, és világos kiút. Az anya bármilyen "előnytelenebb helyzete" irreleváns, már a megfontolásra javaslás is mélyen immorális, hiszen az alternatíva egy gyilkosság.
  2. Sajnos a második részével sem tudok egyetérteni az idézetnek, igenis mindenkinek joga van véleményt alkotni az ártatlan, védekezésképtelen élet védelmében, és ez nem függ attól, hogy anyagi lehetőségei megengedik-e, hogy évente 40000 meggyilkolt magzatot el tudna-e tartani vagy sem. Azzal egyetértek, hogy sokkal jobb intézményrendszer ellátórendszer kellene, de azzal nem, hogy ennek ésszerű, morális alternatívája a tömeggyilkosság lenne. Itt egyszerűen nem áll fenn a mérlegelés lehetősége. A nemi életet a fogantatás kockázatával jár, felnőtt embereknek ezt tudniuk kellene, a gyerekeket meg a szülőknek kellene felvilágosítani, de ennek elmulasztása sem lehet hivatkozási alap gyilkosságra. Szülők, gyerekek, mind viselnünk kelle a felelősséget a tettinkért, egyénileg is, ha a társadlomban létezik segytő intézményrendszer, annál jobb, de ha nincs, vagy nem elégséges, az nem mentesít.

(Tisztában vagyok vele, hogy a magyar jogi szabályozás a fentiekkel csak részben van összhangban, a megengedő szabályok azonban alkotmányosan, és jogrendszer koherenciáját tekintve is súlyosan hibásak, nem beszélve arról, hogy mélyen immorálisak)

Veneziának mindeképen azt javasolnám, hogy legyen nagyon boldog nagymama, hiszen az alternatívát azt hiszem soha sem tudná magának megbocsátani, még ha később lenének is unokái, ahányszor rájuk nézne, mindig eszébe jutna az az egy, akit ő küldött volna a halálba. Ha anyagilag nem képes a terheket vállalni, fontolja meg az örökbeadást, beszélje meg azt a lányával, bár alegjobb lenne a babának a saját családja, remélem, hogy végül jól dönt, és ha így lesz sok boldogságot az unokához.

venezia # 2007.06.15. 11:55

Köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólásokat, főleg vzolinak.

szkovacs # 2007.06.15. 10:48

Kedves remélem leendő nagymama!
Én szívem szerint gratulálnék a picihez, aki egy nagy csoda lehet mind a lányod,mind a Te életedben. Gondold végig mit mondanál a lányodnak 10 év múlva ha egy abortusz miatt (amibe bele akarnád kényszeríteni féltve őrzött lányod) nem lehetne gyermeke. Én egy babát szültem, és 3 másikat szeretek akik a párom gyermekei. Nincs jobb dolog ezen a világon ami értelmet adhat egy életnek. Ne akard elvenni ezt az örömöt lányodtól!

vzoli # 2007.06.15. 10:37

Még csak annyit, hogy amikor én tömegtől-elhúzódásról, meg töltelék-hozzászólásokról írtam, akkor igazából csak alulról a negyedik hozzászólásra gondoltam (a sorszámozásnál a nyitóhozzászólást is beleértve). Senki mást nem akartam megsérteni, N.A.T.-t kivéve, mert őt aztán - egy ilyen hozzászólás után - szívesen, örömmel, bármikor.

Pillangókisasszony # 2007.06.15. 10:35

Kedves Hozzászólók!

Elsősorban Nagy Aandrás T.-nek ekként üzenem, hogy elsősorban emberből vagyunk...

Éppen ez a baj, hogy ilyen kérdésre nem kap kielégítő választ az érintett. Igenis, nagyon sok érzelmi és jogi reakció is lehetséges a kérdésre!

Kedves Venezia!
Saját tapasztalatom: Bizony én 15 évesen éreztem úgy, hogy szeretném megtartani a babát... (De kiderült, hogy nem voltam terhes.) Nyilvánvaló, hogy másként alakult volna az életem, de a szüleim szeretettel várták volna a kis jövevényt, aki annyira akar élni és megszületni...

chutzpah # 2007.06.15. 10:27

Hát, engem odahaza nem tapsoltak volna meg 17évesen, terhesen, és nem nem hiszem, hogy most 28évesen jogászként osztanám az észt...

Biztosan "managable" a továbbtanulás és minden más így is, de túlontúl korán jött a kis csomagocska...

vzoli # 2007.06.15. 10:11

Kedves Venezia!

Nagyon félve írok ebbe a topikba, egyrészt a korábbi hozzászólások után, mert "öröm" látni a sok "segítőkész" embert (én meg inkább elhúzódok, mintsem hogy demonstráljam, hogy kérem én nem a sörösüveggel utcai lámpatesteket kiverő tetovált tömeggel vagyok); másrészt meg ezt egy olyan súlyú problémának látom, ahol az ember ezerszer átgondolja, mielőtt bármit is mondana.

Az én véleményem az, hogy alapvonalaiban ez annyiban nem jogi kérdés, hogy a magam részéről - igaz, nem jogászként - nem tudom elképzelni azt, hogy akár a jog, akár bármely jogalkalmazó hatóság kényszeríteni tudná a 17 éves leánygyermeket arra, hogy megváltoztassa az elhatározását akkor, ha a gyerek megtartása mellett döntött. Az ember 16 évesen elvileg már házasodhat is; igaz, gyámhatósági engedéllyel. Viszont nem tudom elképzelni, hogy életről és halálról dönteni ebben a szituációban bármely hatóságnak hatáskörében állna itt a XXI. században, Magyarországon.

Viszont nem ismerem azokat a hivatalos eljárási fórumokat, "lépcsőket", amelyeket igénybe lehet venni (vagy esetleg éppen kötelező igénybe venni) ahhoz, hogy a kiskorú gyermek átgondolt döntést hozhasson egy ilyen súlyú üggyel kapcsolatban.

Én a magam részéről azt tartom fontosnak, hogy ezeket - az akár hivatalos, akár magánúton elérhető - fórumokat meg kell keresni, és segítségüket igénybe kell venni. Biztos vagyok abban, hogy a jogászok tudnak segíteni ezen fórumok elérhetőségét illetően. A töltelék-hozzászólásokkal meg nem kell törődni.

(Elnézést a töltelék-hozzászólást írók felé; de ne vegyék rossz néven, hiszen valószínűleg az enyém is az e topikban.)

Erkölcsi felháborodást, kioktatást meg az tegyen, aki tiszta szívből úgy érzi, hogy semmi megfontolásra érdemes, semmi problémás nincs egy olyan szituációban, ahol egyrészt egy - még eltartásra szoruló, esetleg az életnek csak bizonyos szegmenseiben megfontolt döntésekre képes - olyan 17 éves kis emberke terhességéről van szó, akinek az esetleges továbbtanulását, életlehetőségeit döntően érinti ez a helyzet; másrészt egy olyan anyáról, aki aggódik a lánya jövője miatt, aki olyan életet szeretne neki, amiből a kilátástalanság messze száműzve van; illetve egy anyáról, akinek igen nagy valószínűséggel hosszú éveken át még el kellene tartania mind a lányát, mind a megszületendő unokáját. Hiszen így maga a lány is sokkal rosszabb pozícióból startol a munkaerőpiacon, mert a gyermekgondozás, a gyermek iránti felelősség, a közös szükségleteikről gondoskodás, a tanulmányok folytatása lehetőségeinek beszűkülése miatt mindenképpen előnytelenebb helyzetbe kerül, mint ahogy gyerek nélkül lenne.

És az utóbbiakban említettekkel (tartás) kapcsolatban is csak az kapja fel a vizet, aki saját személyében vállalja, hogy a lányt és születendő gyerekét bizonytalan ideig eltartja, és mellette a lányt iskoláztatja, munkát biztosít neki, vigyáz a gyerekre ha szükséges, idegeskedik amikor minden megoldandó probléma a nyakába szakad, stb.

Összegezve:

Én a magam részéről azt tartom fontosnak, hogy először is nem szabad a lánnyal szemben dühösen, agresszíven fellépni, mert ez csak ellenállást szül a lányban, így a 'csakazértis' merev álláspontra helyezkedve begubódzik, és ez megakadályozhatja azt, hogy a probláma és a döntési felelősség súlyát érzékelve megfontolt, átgondolt döntést hozhasson.

Éreznie kell a lánynak, hogy őt a családja mindenképpen támogatja, bármilyen döntést hozzon is.

S ha ezt érzi, ha beszélni lehet vele, ha elfogadja a tanácsokat: akkor szelíden abba az irányba kell "lökdösni", hogy külső segítséget, szakember segítségét vegye igénybe a döntése megalapozásához. Ez lehet akár valamiféle hivatalos fórumrendszeren belüli segítség, akár magánúton megkeresett szakember (pszichológus, családsegítő, szociális szakember, stb.) Tényleg nem tudom, hogy pontosan kit lenne érdemes megkeresni; de valószínűleg olyant, akit maga a lány is el tud fogadni, akinek ad a véleményére.

Tehát véleményem szerint az első dolog az, hogy le kell törni az első szülői megdöbbenés és felháborodás keltette ellenállást a lányban.

Nem azért, hogy az ember abortuszra beszélje rá, hanem azért, hogy kommunikáció-képes legyen, hogy megfontolja a szülői érveket; s legfőképpen, hogy elfogadjon külső segítséget is. Hiszen az ember szükőként - a monomániásság látszatát keltve - úgyis leginkább csak ugyanazokat tudja elmondani nap mint nap. Egy szakember viszont segíthet feltárni az összes megfontolásra érdemes körülményt; legalábbis azoknak a többségét.

Ha férj/apa is van a családban: akkor ezt neki is el kell magyarázni. Illetve akkor is, ha elvált, különélő volt férjről van szó. Össze kell ülni vele egy közös stratégia kialakításához, mert hiába viselkedik az ember anyaként úgy, ahogy ebben a szituációban az a nagy könyv szerint is meg van írva; ha az apa az adott szituációhoz hozzáállásával és viselkedésével lerombol mindent, amit az anyának addig sikerült felépítenie.

Illetve esetleg a születendő gyerek apjával, annak családjával sem ártana felvenni a kapcsolatot, miután a lány már erről is hajlandó lesz beszélni. És itt sem érdemes fenyegetőzni, dühkitörésekkel reagálni a srác és családja felé, mert ettől még nem tűnik el sem a probléma, sem a gyerek.

A legtöbb, amit az ember ilyenkor szülőként tehet, az véleményem szerint az, hogy a gyerekét hozzásegíti a gyerek által hozott átgondolt, megfontolt döntéshez.

(Más lenne a helyzet, ha egy 12-13-14 éves kisgyerek leányanyáról lenne szó; de egy 17 éves már ott áll az élet kapuja előtt, és néhány éven belül már az összes őt érintő kérdésben önálló döntéseket kell hoznia.)

Ha az ember mindent megtett annak érdekében, hogy a gyerekét átgondolt döntéshez segítse, akkor a jövőben sem saját maga, sem a lánya, sem más személy nem tehet szemrehányást neki, a szülőnek akkor, ha bárki véleménye szerint is ez a döntés utólag, az akkori tények ismeretében hibásnak bizonyult.

Véleményem szerint ez a legtöbb, amit egy jó és gondos szülő ilyen szituációban tehet.

the big cat # 2007.06.15. 10:09

Csatlakozom, hihetelen, hogy lehet egy terhességet tragédiaként vagy csapásként felfogni. rengeteg új lehetőség indul útjára ezzel. talán nem az amit eredetileg terveztek, de lehet ez sokkal jobb is, rosszabb biztosan nem lesz.

Az abortusz szörnyűség, annál minden egyéb változat, így akár az örökbeadás is jobb. Egy gyerekről van szó könyörgöm, egy életről, amit nem lehet kényelmi szempontok alapján megölni!

Az öreganyád pedig igen bölcs ember, úgy tűnik:))

bewiched # 2007.06.15. 08:56

Miért tragédia az ha egy nő terhes lesz? Igaz nem a tervezett időben, de egyszer ez úgy is bekövetkezett volna. Hány család vár arra hogy ez a tragédia végre bekövetkezzen? Lásd: mesterséges megtermékenyítés. Tragédia az lett volna ha elüti a villamos.
Öreganyám azt is mondta hogy csak azon keseregj, ami miatt egy vagy két év múlva is hajlandó vagy keseregni.

chutzpah # 2007.06.15. 08:44

Egyébként elég tragédia az egy anyának, ha a gyermeke élete gyökeresen megváltozik...

bewiched # 2007.06.15. 08:38

Ez érdekes, az egyik durváskodik, a másik humorizál, a harmadik meg megint beleüti az orrát...
A mama meg kétségbe van esve az örömhír hallatán.
Az aggódással elkésett. Előbb kellett volna. Jó lenne ha a lányát nem hajszolná bele egy szörnyűségbe, hanem örömmel és szeretettel fordulna az unoka felé.
Öreganyám aszonta hogy nem érdemes belesírni a kiborult tejbe!

Nagy Andras T. # 2007.06.15. 08:22

Kedves Venezia!

Hogy veszi a bátorságot, hogy ilyen kérdést tesz fel egy jogi problémákkal foglalkozó honlap fórumán?

Egyáltalán hogyan merészel ilyet egyáltalán feltenni a világhálóra?

chutzpah # 2007.06.15. 08:09

Ezt nem hiszem el...

  • 1
  • 2