Fizetésképtelenségi jog – a csődeljárás és a felszámolási eljárás bírói gyakorlata

2011.04.20. Jogi Fórum / dr. Horváth Eszter

A Jogi Fórum 2011. április 6-án rendezte meg konferenciáját, mely a 2009. évi LI. törvény okozta változásokra fókuszált. A két neves előadó, Dr. Juhász László és Dr. Csőke Andrea a módosításoknak a bírói gyakorlatban megnyilvánuló hatásait ismertették.

Dr. Juhász László (polgári kollégiumvezető, Pécsi Ítélőtábla) előadását a csődtörvény módosításainak áttekintésével kezdte. A húsz éve megalkotott, 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) születésének okai között említette az akkori körbetartozást, ami a mainál is sokkal nagyobb mértékű volt. Ennek kezelésére a három eljárást – a csőd, a felszámolási és a végelszámolási eljárást – szabályozó csődtörvényt alkották meg. A csődeljárást pedig kötelezővé tették a 90 napon túli tartozással rendelkező cégek esetében. Ha hitelezőivel nem tudott megállapodni a cég, az eljárás automatikusan felszámolási eljárásba fordult. Ennek következtében a csődeljárások megindultak, és rengeteg fordult át kötelező felszámolási eljárássá – tulajdonképpen az állami vállalatok privatizációjába. Az 1993. évi módosítással (I. Cstv. Novella) a csődeljárásra vonatkozó szabályokat átírták. Megszüntették a kötelező csőd intézményét, és azt a lehetőséget, hogy a csődeljárás automatikusan felszámolási eljárássá alakulhat. A hitelezők kezébe adták a lehetőséget, hogy az adósnak moratóriumot biztosítson. Ennek hatásaként lezuhant a csődeljárások száma, a módosítás mondhatni „megölte” a csődeljárást. A reorganizáció lehetősége ezáltal gyakorlatilag megszűnt. A 2006. évi módosítás (IV. Cstv. Novella) azért jelentős, mert a jogalkotás szándékai szerint új csődtörvénynek kellett volna születni és – bár ez nem jött létre – a módosítással az új Gt.-hez és cégeljárási törvényhez alakították a csődtörvényt. Ekkor a végelszámolás a cégeljárási törvényben került. A következő lökést a módosításhoz a 2008-as válság adta meg. Ekkor a reorganizáció lehetőségének biztosítását célozta meg a jogalkotó, melyet a 2009. évi módosítással hoztak létre (V. Cstv. Novella). Ennek legfontosabb része a csődeljárásra vonatkozott. A 2009. évi módosítás ismertetése előtt ábrák segítségével tekinthettük át a fizetésképtelenségi eljárások számának növekedési arányát EU tagállamonként, 2009-ben. Az arány Spanyolországban volt a legnagyobb, míg Görögországban a legkisebb. A cégcsődök számának változását Nyugat-Európában táblázat áttekintésével követhettük nyomon. A 10.000 vállalkozásra eső csődök száma egy másik diagram tanúsága szerint 2009-ben szintén Görögországban volt a legalacsonyabb (4), míg Luxemburgban a legmagasabb (242). A nemzetközi kitekintést a kelet-európai vállalati csődök számadatainak ismertetése zárta. Folytatásként az előadó a 2009. évi módosítás indokait ismertette, melyeket elsősorban a gazdasági válságban jelölt meg. A módosítás konkrét céljait a következőkben határozta meg:

A csődeljárás új szabályainak megalkotásával lehetőséget biztosítani a reorganizációra; valamint a felszámolási eljárásban kisebb pontosítások és korrekciók, úgymint a hitelezői választmány szabályainak változása, a hitelezői igények bejelentése határidejének leszállítása (egy év helyett 180 nap) és a vezetői felelősség szigorítása. A határidő elmulasztása az alanyi jogot szünteti meg a bírói joggyakorlat szerint. A módosítás hiányosságaként jelölte meg azt, hogy sem Cstv. részeként, sem külön törvényben nem szabályozták az ún. háztartási (egyéni) csőd kérdését, hogy a szabályozásba nem sikerült bevonni az egyéni vállalkozókat, csak az egyéni cégeket. Elmaradt a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárást szabályozó törvény modernizálása is.

A felszámolási eljárás módosításai közül a hitelezői választmány kritikáját ismerhettük meg, a bírói gyakorlat szemszögéből. A jogalkotó pontosan szabályozta a választmány létrehozását, működésének szabályait, viszont megalkotta a hitelezői képviselő intézményét, melynek részletszabályait nem hozta létre. Így nem tudjuk kik közül és milyen jogokkal választható. Jogköre szűkebb, de nincs meghatározva. Az igénybejelentési jogvesztő határidő rövidítése – indokolt volt, és igen pozitív, bár következményei kevéssé ismertek. A mögöttes felelősökkel szemben csak akkor lehet fellépni, ha a főadóssal szemben az igényt a hitelező bejelenti az eljárásban. 1/2010.PJE. ismertetésével a gyakorlati vitára hozott példát. Az igénybejelentési határidő elmulasztása az alanyi jogot szünteti meg. Új szervezetek bevonása az adósi körbe. Ezek közül az ügyvédi, szabadalmi és közjegyzői irodák bevonása téves koncepció. Kérdés maradt, hogy mi lesz az ügyvédi titkokkal, a folyó ügyekkel, hogy fog az irodagondok együttműködni a felszámolóval. Kiderült, hogy számos megoldatlan kérdés maradt. Az említett irodákat nem lehet egy cég felszámolásával egyenlőként kezelni. A vezetői, tulajdonosi felelősség szigorítás szabályozása is felemásra sikeredett. (Cstv. 33/A §, egyszerűsített felszámolás, felelősség a bírságokért)

A csődeljárás szabályainak változásaival a cél a reorganizáció lehetőségének biztosítása. Elérésének eszköze az azonnali és automatikus moratórium – egy munkanapon belül kell dönteni a közzétételről. Pozitívuma, hogy azonnali csődvédelmet eredményez, negatívum, hogy nem csak a hiánytalan kérelemhez kapcsolódik és akkor is meg kell adni, ha a bíró tudja, hogy a kérelmet hivatalból el kell utasítani. Ezáltal visszaélésekhez vezethet. A moratórium lehetséges tartamának meghosszabbítása: a 90 napos alapmoratórium, ami 180 illetve, 360 nappal meghosszabbítható. A rendelkezés alapvetően pozitív, bár a 90 nap rövid, így a határidők is nagyon rövidek. Az eljárás hitelező általi megindításának lehetősége szűk körben, de lehetségessé válik – a csődeljárással ellentétes célra is használható. Az egyezségkötés szabályainak változása közül pozitívumként értékelte az előadó a leszállított hitelezői hozzájárulási küszöböt. A követelésengedményezés hatásának kiszűrését viszont az új szabályok alapján értelmetlennek tartja. Egyértelmű negatívumként értékelte a távollévők szavazási lehetőségének kihagyását és a bírói hozzájárulás feltételeinek szabályozatlanul hagyását. Azt, hogy a sikertelen csődeljárást automatikusan felszámolás követi indokolatlan szabálynak tartja, melynek negatív hatása van a csődeljárások megindítására.

Jogalkalmazási problémák között kiemelte a függő követeléseket a csődeljárásban. Ezen belül értelmezte a Cstv. 3.§ (1) bekezdését és a bejelentés lehetőségét a csődeljárásban, valamint kitért a készfizető kezeseket érintő kérdésekre is (ismertetve a FIT. 12. Cspkf. 43.176/2011/2. sz. döntését). Bemutatta a bejelentkezés hiányának következményeit: a 30 napos határidő nem jogvesztő jellegét, a késedelmes bejelentkezés szabályozatlanságát. Az igényét be nem jelentő jogosult jogait csoportosítva vázolta egyrészt a sikertelen csődeljárás esetén másrészt a sikeres csődeljárást követő felszámolásban. A perlési lehetőséget, a PIT kollégiumi anyag, Fpkf. IV. 30068/2011/2. sz. döntésén mutatta be. A vagyonfelügyelői díj sávos, degresszív kulccsal való számolásának hátrányaként azt emelte ki, hogy már akár 1 forint eltérés esetében is „sávot ugrik” a díjazott, ami egyes esetekben több millió forintot jelenthet. Itt ismertette a Gfv.X.30.279/2010/3. számú döntést. A szavazatok számítása kapcsán a töredékszavazatok számításának problémáját emelte ki. A hitelezők esetében – 100 ezer forintonként 1 szavazattal kell számolni – de a töredékszavazatok gondot jelentenek amit a jogalkotó egyelőre nem tudott megoldani.

Előadását a módosítás értékelésével zárta. Véleménye szerint a módosítás nem érte el a célját. Nem indultak tömegesen csődeljárások, nem kopogtatnak a bíróság ajtaján ezrével a cégek a moratóriumért. Ennek okai, hogy a szabályozás nem egyértelmű, riasztó, hogy átfordulhat felszámolássá. A mostani szabályozás alapján egyszerűbb veszni hagyni egy céget és újat alapítani, mint megmenteni. Végkövetkeztetése, hogy új csődtörvényt kell alkotni.

Dr. Csőke Andrea bírónő (Legfelsőbb Bíróság) elsőként a beszámítási lehetőség kérdésével foglalkozott, a felszámolási eljárás fizetésképtelenséget vizsgáló szakaszában. Erre példakánt a Gfv. 30.272/2010/6 sz. határozatot hozta, melyben az adós követelésének a hitelező követelésébe való beszámítása egyben – az adós részéről – a követelés vitatásának minősül, ugyanis ezzel az adós azt állítja, hogy a beszámítással megszűnt a tartozása. Az adós által állított, a hitelező fizetési felszólításáénak kézhezvétele előtt már fennállót és esedékessé vált követelésnek a felszámolási eljárás tartama alatt történt beszámításával, a hitelező felszámolási kérelmét megalapozó követelést már nem lehet vitatottá tenni a vitatásra nyitva álló határidő eltelte miatt. A hitelezői választmányok és a hitelezői képviselő megnövekedett szerepére a Cstv. 39. § (1) hozta fel példaként. A hitelezői aktivitással a felszámoló e paragrafusok alapján ellenőrizhető. Minden ügyben kötelező hitelezői gyűlést tartani. Ami viszont tényleges újítás az a 39. § (3), (4), (5), bekezdés, amit ha a 27/A §.-hoz kapcsolunk akkor láthatjuk, hogy igen komoly fegyver van a hitelező kezében. Mielőtt ugyanis a normális gazdálkodó tevékenységen kívül bármit tenne a felszámoló, erről tájékoztatnia kell a választmányt és a hitelezők képviselőjét. A hitelezői képviselők létszámát a választmány létszámának egyharmadában látja optimálisnak a bírónő. A hitelezői képviselők így tulajdonképpen a választmány esszenciájaként foghatók fel, akik a felszámolóktól megszerezhetik az információkat. Ők tartják a kapcsolatot a felszámolóval és tájékoztatják a hitelezőket. A gyakorlatban nem igazán választanak hitelezői képviselőt, pedig szép jogászi feladat lenne. Ezen túl nem látja tisztázottnak, hogy hány hitelezői képviselő lehet, és, hogy mi van abban az esetben, ha ők egymásnak ellentmondóan nyilatkoznak. A felszámoló kijelölésében felmentésében új a 27. §. (8) bekezdés. Ez kimondja, hogy a hitelezői üléstől számított 15 napon belül a felszámoló leváltását kérhetik. Ez egyszeri lehetőség, indoklás nélkül adott. A gond ott van, hogy nem lehet azt megmondani, hogy kit kérnek helyette. A hitelezőknek lehetőséget kéne biztosítania arra, hogy eldönthessék, hogy ki lehessen a felszámoló. A függő követelésekkel kapcsolatban egy tévedésre hívta fel a figyelmet az előadó. Egyrészt, hogy a csődeljárásban nincs függő követelés, másrészt hogy a függő követelésbe nem tartozik bele a készfizető kezesség. A vezető tisztségviselők felelősségéről elmondta, hogy felelősségük két lépcsőben megállapított. A 33/A. § megállapítási eljárás indítható a tisztviselővel szemben és a második lépcső a felszámolás jogerős befejezésétől számítva egy marasztalási per, ami a hitelező által kezdeményezendő. Az eljárás hatékonysága erősen megkérdőjelezhető. Újdonság a 33§/A (3) bekezdése. Azért jelentős, mert egyrészt itt rögtön marasztalást lehet kérni, másrészt teljesen más, mint az (1) bekezdés. Ha volt közbenső mérleg és nem elegendő a vagyon, akkor a ki nem elégített követelések megfizetésére – egy hitelező vagy a felszámoló kérésére – a bíróság kötelezheti a vezető tisztségviselőt. A két bekezdés összességében nézendő. A zálogjogosultakról szólva nyilvántartásba vételük szabályait, az értékesítés során igénybe vehető új jogosítványaikat ismertette. 2007-2009 közötti időszakban indult eljárásokban a záloggal biztosítottak között nem volt különbségtétel a határidőben és az azon túl bejelentett zálogjogosult hitelezők között. 2009-től változás, hogy nincsenek határidőn túli hitelezők. Elsősorban a határidőben jelentkező hitelezők majd a határidőben jelentkező nem zálogjogos hitelezők majd a határidőn túli zálogjogosak és határidőn túli nem zálogjogos hitelezők kapnak kielégítést. A bírónő ismertette Dr. Juhász Lászlóval fennálló régi vitájukat a kielégítési sorrenddel kapcsolatban, majd a becsérték felértékelődött szerepével folytatta előadását. Hivatkozott egy folyó ügyre, ahol az a kérdés merült fel, hogy ki minősül biztosított hitelezőnek a felszámolási eljárásban. Felszámolási kényszeregyezségnél a számítás új szabályaival kapcsolatban elmondta, hogy itt is úgy számoljuk a szavazatokat, mint a csődeljárásban. A 2009. évi módosítás előtt hitelezőnként és a követelésenként is meg kellett lennie bizonyos százaléknak. Most kizárólag a szavazatok számítanak, a szavazatszámításnál minden hitelezőnek 100.000 forintonként van egy szavazata.

Egyezség és az eljárás megszüntetése. Az eljárás megszüntetése kapcsán a jogalkotó ötlete az volt, hogy ha véletlenül csúszik bele az adós egy felszámolásba, akkor vissza tudjon „jönni”. A feltételek összehasonlításakor azonban kiderül, hogy sokkal rosszabbul jár az adós az eljárás megszüntetésével. Először azért, mert mindenkit ki kell fizetnie, a hitelezőt és a jogosultakat egyaránt. Táblázattal illusztrálta a gazdálkodó szervezetek kötelezettségeiért vállalt kezesség formáit, az egyszerű (sortartó) kezesség és készfizető kezesség felszámolási eljárásban betöltött szerepét.

Előadását a bírói gyakorlat bemutatásával, kapcsolódó jelentősebb jogesetek ismertetésével zárta. A téma aktualitását a rendkívül aktív konferenciaközönség is igazolta.

  • kapcsolódó anyagok
BÍRÓSÁG
JOGI FÓRUM KONFERENCIÁK