Olcsóbb, gyorsabb eljárások, központi adósnyilvántartás bevezetése, és a végrehajtási ügyek számának drámai növekedése várható a végrehajtási törvény legutóbbi módosításának hatására.

A mindig népszerűtlen végrehajtási törvény jelentősége az állandó heves indulatok ellenére is vitathatatlan, mivel a jog érvényesülését biztosítja, amely nélkül az igazságszolgáltatás is csak fogatlan oroszlán lenne. A lassan huszadik évében járó jogszabályunk tavaly ősszel esett át jelentősebb változáson, mégis már idén újabb fontos újítás, nevezetesen a központi adósnyilvántartás bevezetése elé néz. A törvény számos módosítást követően sem felelhet meg maradéktalanul a végrehajtásban érintett körök igényeinek, s a közelmúlt változásait most teljesen másként ítélik meg adósok, végrehajtást kérők, a végrehajtást lefolytató hatóságok, saját nézőpontjukon keresztül.

A papír alapú kommunikáció napjainkra számos hatósági ügyben is jelentőségét vesztette, s helyette egyre inkább teret hódít az elektronikus ügyintézés. A végrehajtási törvény sem maradt kivétel ez alól, 1995-2013 között jelentős változások tették alkalmassá a jogszabályt arra, hogy az igen költséges papír alapú kommunikációt fokozatosan felváltsa az elektronika modern rendszere. Kezdetekben az elektronikus ügykönyvek bevezetése tette egyszerűbbé a végrehajtói adminisztrációt, melyek később fejlett adatbázisokká alakultak, s a papír alapú intézkedések ezeknek a fejlett adatbázisoknak köszönhetően, végtelenül leegyszerűsödtek. Az elektronikus árverések 2009–ben kerültek bevezetésre, majd folyamatos fejlődést követően, 2012 szeptemberétől kezdve már az ingatlan árverések esetében is kizárólag elektronikus eljárás kezdett működni. A rendszernek kétségtelenül legnagyobb előnye, hogy a manipulációra nem sok lehetőséget enged. Az árverésen licitáló személy kiléte titkos marad a nyilvánosság számára, s nincs mód arra, hogy egy szervezett kör eltávolítson valakit az árverező személyek köréből.

A végrehajtási ügyekben bevezetett elektronikus kommunikáció nem mellesleg jelentős idő-, pénz-, energia-megtakarítással is jár a végrehajtók adatai alapján. A tértivevényes levelek díjához képest ötször olcsóbb eljárást jelent az online kézbesítési rendszer alkalmazása a végrehajtásban érintett felek számára. A költségek csökkentésén kívül a gyorsaság előnye sem elhanyagolható, míg a papír alapú tájékoztatás időigényes folyamat, addig az elektronikus kézbesítés rendkívül hamar szolgáltatja az információkat a megfelelő helyre, s mindezt biztonságos, titkosított csatornán keresztül, ahol az időbélyeggel ellátott digitális aláírás jelent hitelességet arra, hogy a „párbeszéd” megtörtént s az iratok átvételre kerültek. A végrehajtást kérők szempontjából kétségtelenül előny a kisebb kiadás mellett az is, hogy szinte a teljes követeléskezelési folyamat elektronizált lett, kezdve a fizetési meghagyás benyújtásánál, a végrehajtás kérésén keresztül egészen addig, hogy tulajdonképpen a teljes végrehajtás folyamata elektronikusan nyomon követhető. Ennek elengedhetetlen következménye, hogy bizonyos végrehajtást kérőknek egyre kisebb tartozásokat is megéri behajtani, így a végrehajtási ügyek számának emelkedése többek között ennek is köszönhető. Az eljárások számának drámai növekedése azonban vélhetően nem csak ennek tudható be, a statisztikai adatok szerint csak az elmúlt néhány évben is aggasztó változás következett be; amíg 2010-ben 325.471 végrehajtási ügy indult, 2012-ben már 478.085 a regisztrált új végrehajtások száma.

Jelentős változás lesz idén augusztustól, hogy egyfajta központi végrehajtás-nyilvántartásból adatokat lehet majd beszerezni arról, hogy egy adott személy ellen indult-e végrehajtás. A nem éppen adós-barátnak tűnő rendelkezés hatására elképzelhető, hogy a hitelfelvételek során kötelezővé válik az ilyen tanúsítvány beszerzése annak érdekében, hogy a jelenlegi KHR rendszerhez hasonló módon elvégezhető legyen egy adóminősítés. A végrehajtói kamara ugyanis írásbeli kérelemre tanúsítványt állít majd ki a végrehajtási ügyek nyilvántartásában szereplő személyek vagy az abban nem szereplő személyek számára is arról, hogy adósként nyilvántartásba vannak-e véve. Ezen kívül a cél és az adatkéréshez fűződő jogi érdek igazolása mellett bárki tanúsítványt kérhet arról, hogy egy adott gazdálkodó szervezet szerepel-e a végrehajtások nyilvántartásában.

Amíg az adósok és a végrehajtást kérők érdekei rendre ellenkező irányúak a végrehajtási törvény legtöbb rendelkezése kapcsán, addig a végrehajtással járó költségek ügyében azonos térfélen folyik a harc. A végrehajtás megindításával járó közjegyzői és végrehajtói költségek tekintetében – kisebb kivételektől eltekintve – a jogszabály-módosítások leginkább a hatóságok malmára hajtják a vizet, a költségek, díjak mérséklése tekintetében továbbra sem serénykedik a jogalkotás. A végrehajtás kezdetén fizetendő, sokszor igen jelentős eljárási költségeket a végrehajtást kérő előlegezi meg, melyeket később – a végrehajtás sikere esetén – az Adósnak kell kifizetni; ugyanakkor a végrehajtók állam és kamara felé fizetendő kötelezettségei miatt a végrehajtók részéről sem felhőtlenek a kedélyek.

A Magyar Bírósági Végrehajtó Kamara egyebekben a honlapján is közzétett kampányt indított, melyben igyekszik felhívni az adósok figyelmét arra, hogy legyenek aktívak, közreműködőek a végrehajtás kezdetétől, mivel számos esetben van mód arra, hogy ne veszítsék el vagyonukat, otthonukat. Az adós együttműködése esetén a végrehajtást kérők is gyakran biztosítanak alternatív megoldásokat, vagy teljesíthető megállapodásokat. A kamara kampányával a kilakoltatások végrehajtását igyekszik megelőzni.