Megújuló végrehajtási perek - A Kúria joggyakorlat-elemző összefoglaló véleménye

2015.03. 2. Jogi Fórum / Fábián Erika

Az érvénytelenség és a végrehajtás megszüntetése iránt indított perek problémáinak megoldását segítheti a Kúria által kiadott joggyakorlat-elemző összefoglaló vélemény.

A végrehajtási ügyekben nagyon gyakori, hogy a végrehajtást jogtalannak tartó fél érvénytelenségi pert és a végrehajtás megszüntetése iránti pert is indít annak érdekében, hogy a végrehajtást meggátolja. Erre azért kényszerülhet az adós, mert a végrehajtási eljárás felfüggesztését és megszüntetését (korlátozását) csak a végrehajtás megszüntetése (korlátozása) iránti perben tudja jó eséllyel elérni, míg az alapügylet (pl. kölcsönszerződés) érvényességének érdemi vizsgálatára, az érvénytelenség kimondására és jogkövetkezményeinek teljes körű alkalmazására csak az érvénytelenség megállapítása iránti perben kerülhet sor. A devizahitelek elterjedésével a kölcsönszerződésekből származó végrehajtási perek száma is rohamosan nőtt. Tekintve, hogy a hitelezők a tartozást tartalmazó okirat záradékolása útján gyorsan megindíthatták a végrehajtást az adósokkal szemben, a záradékolást viszont nem előzi meg a tartozás fennállásának és összegének előzetes érdemi vizsgálata, az adósok jellemzően mindkét per megindítását kezdeményezték. A bíróságok jogértelmezési problémái azzal kezdődtek, hogy mivel a záradékkal indult végrehajtás megszüntetése iránti perekben vissza lehet térni az alap-jogügylet érvényességének kérdésére, ugyanakkor a magyar jogszabályok lehetővé teszik, hogy a végrehajtás megszüntetése iránti per mellett az érvénytelenségi per is meginduljon, gyakran párhuzamosan folyt ugyanarra az érvénytelenségi okra hivatkozással mindkét peres eljárás.

A Kúria idővel folyamatosan értesült a bíróságoktól arról, hogy a végrehajtás megszüntetési és az érvénytelenségi perek párhuzamos indítása számos eljárásjogi problémát vetett fel, melyek eldöntésében a bírák sokszor bizonytalanok. A problémák kezelése érdekében a Kúria elnöke joggyakorlat-elemző csoport felállítását rendelte el, majd a 2014. május 5-én tartott alakuló ülését követően kezdetét vette a joggyakorlat-elemző munka, melynek tárgya „A párhuzamosan megindított szerződés érvénytelenségének megállapítása és végrehajtás megszüntetése (korlátozása) iránti perek egyes anyagi- és eljárásjogi kérdései” címet kapta. A joggyakorlat-elemző csoport legfőbb céljának a közös álláspont kialakítását tartotta, mellyel a bírók munkáját hatékonyan segíteni tudja. Az elemzés azonban egyértelműen rávilágított arra a tényszerűségre is, hogy a felesleges párhuzamos perindítások elsősorban jogalkotással lennének elkerülhetőek.

A Kúria a joggyakorlat-elemző csoport igen jelentős, nagy horderejű munkáját a Harter Mária tanácselnök vezette háttérbeszélgetésen tárta sajtónyilvánosság elé, s egyúttal felhívta a figyelmet az összefoglaló vélemény weboldalon történt közzétételére is.

A kérdések, melyekre a bírói csoport választ keresett nagyrészt eljárásjogi jogkérdések, kisebb részben anyagi jogi problémák voltak. Egyik fontos kérdés volt annak eldöntése, hogy ha a végrehajtás megszüntetési és az érvénytelenségi perben azonosak a felek és azonos a kereset alapjául megjelölt érvénytelenségi ok, akkor alkalmazni kell-e a perfüggőség, illetve az ítélt dolog szabályait. A bírói gyakorlatban felmerült válaszlehetőségek megismerését és elemzését követően a csoport tagjai úgy foglaltak állást, hogy ítélt dolog megállapítására nem kerülhet sor e perek kapcsán, mivel a két perben nem azonos az érvényesíteni kívánt jog és eltérő a két per joghatása is, mivel a végrehajtás megszüntetése iránti perben a kereset nem a jogügylet érvénytelenségének megállapítására irányul. Ez utóbbi perben a bíróság legfeljebb az indoklásban fejtheti ki álláspontját a követelés érvényes létrejöttére vonatkozóan. A párhuzamos pereknél relatív perfüggőség állapítható meg: a végrehajtási per elbírálása függ az érvénytelenségi perben hozott ítélettől.

Egy másik fontos eljárásjogi kérdés volt, hogy ugyanannál a bíróságnál folyamatban lévő érvénytelenségi és végrehajtás megszüntetési perek egyesíthetőek-e. A bírák arra a megállapításra jutottak, hogy nem kizárt a perek egyesítése, de nem igazán célszerű, mert a bíróságnak egyesítés esetén is be kellene tartania a végrehajtás megszüntetési perekre előírt szűk (15, illetve 8 napos) határidőket, ami az érvénytelenség vizsgálata szempontjából nem lenne kedvező a felekre nézve.

Részletes vizsgálatba bocsátkozott továbbá a joggyakorlat-elemző csoport abban a kérdésben is, hogy az érvénytelenségi per eldöntése előkérdése-e a végrehajtás megszüntetési pernek. Megállapították, hogy ugyanarra az érvénytelenségi okra alapított pereknél az érvénytelenség bizony előkérdés, ezért a végrehajtási per felfüggeszthető, sőt párhuzamos perlés esetén a végrehajtási per felfüggesztése a célszerű eljárás. Abban az esetben pedig, ha a felfüggesztésre valamilyen oknál fogva mégsem került sor, és a két perben eltérő tartalmú bírósági határozatok születtek, akkor a vizsgálat szerint ez a végrehajtási perben ad alapot a perújításra. A joggyakorlat-elemzést kitért továbbá annak a kérdésére is, hogy a végrehajtási perben a peres felek személyére vonatkozó kötelező jogszabályi előírás ellenére perben állhatnak-e olyan személyek, akik nem részesei a megszüntetni kért végrehajtásnak, például ha a kezes ellen indított a hitelező végrehajtási eljárást, és a kezes végrehajtás megszüntetési pert kezdeményezett, akkor a kötelem főadósának perben állására is szükség – és lehetőség - van-e. A bírók arra a következtetésre jutottak, hogy a végrehajtási perben lehetőség van további személyek perbenállására, azonban mindez szükségtelen, mert a végrehajtási per joghatása eltér az érvénytelenség iránt indított perétől: a végrehajtási perben eljáró bíróság a végrehajtást szüntetheti meg, de ítéletében nem mondhatja ki a végrehajtás alapjául szolgáló jogügylet érvénytelenségét.

Vizsgálat tárgya volt ezen felül, hogy előterjeszthető-e viszontkereset a végrehajtás megszüntetési perekben. A joggyakorlat-elemző csoport véleménye szerint nem kizárt, hogy erre sor kerüljön, de felesleges lenne: az elemző munka során vizsgált esetek mindegyikében az érdemi ellenkérelem elégnek bizonyult az alperesi álláspont érvényesítéséhez, nem volt szükség viszontkereset benyújtására.

A joggyakorlat-elemzés mindezeken túl kiterjedt néhány, a témát érintő anyagi jogi jellegű kérdésre is. Ezek között a legfontosabb annak megvitatása volt, hogy ha a végrehajtás tárgyát képező követelés nem jött létre teljes mértékben érvényesen, akkor a végrehajtás megszüntetési perben alkalmazhatók-e az érvénytelenség jogkövetkezményei. Egyúttal arra is keresték a választ, hogy ha a végrehajtás megszüntetési perben beigazolódik a részbeni érvénytelenség, akkor korlátozható-e a végrehajtás. Ezekben a kérdésekben koránt sem volt egységes a joggyakorlat-elemző csoport véleménye, s éles vita alakult ki az elemzők között. A tagok többsége egyetértett abban, hogy a végrehajtási lappal indult végrehajtás megszüntetésére irányuló perekben, valamint a végrehajtási záradékkal indult végrehajtás megszüntetését célzó azon perekben, amelyekben az adós a követelés részben vagy egészben való megszűnését állítja és utóbb, a végrehajtás elrendelését követően bekövetkezett változásra hivatkozik, követhető a végrehajtási perekben kialakult bírói gyakorlat, alkalmazható a „többen a kevesebb” elve és indokoltak a perre vonatkozó szűk határidők is, mert jogos érdek fűződik a per gyors befejeződéséhez. Árnyaltabb a kép viszont azokban a végrehajtás megszüntetési perekben, amikor a bíróság az alapügylet érvényességét is vizsgálhatja (Pp.369.§ a) pont). Ha ez utóbbi perben a bíróság részleges érvénytelenséget tár fel és a „létre nem jött” követelésrész elkülöníthető, a végrehajtás megszüntetése helyett a korlátozásra irányuló másodlagos kereset nélkül is lehetséges a végrehajtás korlátozása. Ugyanakkor ha a végrehajtás alá vont követelés „létre nem jött” része nem különíthető el a követelés egészétől, a végrehajtást meg kell szüntetni, ekkor ugyanis „nem marad” olyan jogügylet, amelyhez a közvetlen – záradékkal elrendelt - végrehajtás lehetősége biztosítható lenne. A követelés jogosultja ez utóbbi esetben pert indíthat az adós marasztalása érdekében, ahol a követelést tartalmazó okiratot bizonyítékként használhatja fel.

A tanácselnök tájékoztatója és az összefoglaló elemzés alapján megállapítható, hogy az elemző munka legfőbb konklúziója egy olyan javaslat, mely szerint a jogalkotó – az új Polgári Perrendtartás koncepciójának kidolgozása során – tegye lehetővé az érvénytelenségi és a végrehajtás megszüntetési perek egyazon eljárás keretében történő lefolytatását, mégpedig a vagyoni perekre vonatkozó általános eljárási szabályok alkalmazásával. Javasolják, hogy ha végrehajtási záradék kibocsátásával indul a végrehajtás, akkor a végrehajtás megszüntetését az érvénytelenségi per következményeként lehessen kérni, s ne kelljen lefolytatni különálló, a végrehajtás megszüntetésére irányuló pert, mint ahogyan az jelenleg szükséges. Az ilyen „összekapcsolt” mindkét igényt (érvénytelenség megállapítását és a végrehajtás megszüntetését) tartalmazó perekben biztosítani kellene a végrehajtás felfüggesztésének lehetőségét is, mivel az eljárást kezdeményező félnek érdekében áll, hogy a sérelmes végrehajtás lefolytatását megakadályozhassa. Megfontolandó továbbá, hogy a végrehajtási lappal és a végrehajtási záradékkal indult végrehajtások megszüntetése közötti különbséget indokolt-e fenntartani a jövőben, a végrehajtás megszüntetési (korlátozási) per indításának lehetőségét nem kellene-e kizárólag az utóbb bekövetkezett körülmények vizsgálatára szorítani.

Rávilágított a vizsgálat ugyanakkor arra is, hogy a Polgári perrendtartásnak a végrehajtás megszüntetése (korlátozása) iránti perek gyorsítására vonatkozó szabályai (Pp.370/A.§) nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt. A jogalkotói cél korábban az volt e rendelkezések beiktatásával, hogy – a végrehajtást kérő érdekét szem előtt tartva - a perek ne húzódjanak el indokolatlanul. A bíróságok azonban képtelenek betartani a rövid eljárási határidőket, mulasztásuk pedig másodfokon nem szankcionálható, hiszen az emiatti hatályon kívül helyezés éppen az eljárás elhúzódására vezetne. A rövid határidők nem teszik lehetővé a megalapozott döntés meghozatalát sem.

Az összefoglaló azt a reményt is kilátásba helyezi, hogy mivel a joggyakorlat-elemző csoportban jogelméleti és ügyvédi kontrollt is jelentő Kapa Mátyás aktív szerepet tölt be az új Pp. kodifikációjában, a joggyakorlat-elemzés eredményeként kifejtett álláspontot az új eljárási törvény alkotása során képviselni fogja.

  • kapcsolódó anyagok
POLGÁRI ELJÁRÁSJOG
KÚRIA
VÉGREHAJTÁSI JOG
KÚRIA JOGGYAKORLAT-ELEMZÉS