Jogsértő megfigyelés? - A titkos információgyűjtés bírói engedélyhez kötöttségéről

2016.02. 9. Jogi Fórum / Szilágyi Emese

Az, hogy a TEK által folytatható titkos információgyűjtés engedélyezéséről az igazságügyi miniszter dönt, sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot kimondó cikkét – állapította meg döntésében a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága. A döntés ellentétes álláspontot fogalmaz meg a magyar Alkotmánybíróság korábbi határozatához képest is.

A TEK „hibrid képződmény”: rendőri szerv titkosszolgálati jogosítványokkal. A Terrorelhárítási Központ által ellátandó feladatokat és a feladatellátás szabályait a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.), és a 295/2010. (XII. 22.) Korm. rendelet tartalmazza. Az Rtv. most terítékre került 7/E. § (3) bekezdése szerint a TEK egyes feladatai ellátásának céljából a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény (Nbtv.) szerinti titkos információgyűjtésre, illetőleg adatigénylésre és kezelésre jogosult. Hatásköre kiterjed a titkos információgyűjtés külső engedélyhez kötött és ahhoz nem kötött formáinak elvégzésére is. Utóbbi esetben az engedélyező az igazságügyért felelős miniszter. Jelentőséggel bír, hogy ezekben az esetekben nem konkrét bűncselekmény felderítése az információgyűjtés célja, hanem egyéb, általános jellegű tevékenységről van szó. Az információgyűjtéssel érintett, azaz megfigyelt személy(ek) az információgyűjtésről, illetve a miniszter engedélyéről nem bír(nak) tudomással. Az adatok későbbi törlésének kötelezettsége az információ gyűjtőjét nem terheli.

A titkos információgyűjtést illetően már korábban itthon is felmerültek alapjogi aggályok. Az Alkotmánybíróság egy korábbi döntésében [32/2013. (XI. 22.) AB határozat] vizsgálta az Rtv.-nek azt a 7/E. § (3) bekezdését, amellyel összefüggésben az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) most megállapította az Egyezmény sérelmét. A vizsgálat középpontjában az a kérdés állt, hogy az Alaptörvénynek a magán és családi élet tiszteletben tartását, illetve az információs önrendelkezési jogot garantáló VI. cikkével összeegyeztethető-e, hogy az információgyűjtés bizonyos körét a politikai hatalmi ágnak tekinthető végrehajtó hatalom egyik tagja, egy miniszter engedélyezi.

Az Alkotmánybíróság nem állapított meg alaptörvény-ellenességet. A testület álláspontja szerint a nemzetbiztonsági kockázatok megítélése politikai döntést igényel, ezért a végrehajtó hatalom gyakorlásának körébe tartozik. Az alapjogsérelem lehetőségének és a nemzetbiztonsági érdeknek a mérlegelése az engedélyező, azaz a miniszter feladata a döntés szerint. Az alkotmánybírák hangsúlyozták, hogy a TEK tevékenysége felett ellenőrzés gyakorlására jogosult az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága, továbbá az eljárásokat az ombudsman is vizsgálhatja. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság úgy vélte, hogy megvalósul az igazságügyi miniszter engedélyezési eljárásának független ellenőrzése.

A hatásköri szabályok problémáját két alkotmányjogász, Szabó Máté Dániel és Vissy Beatrix – a beadvány benyújtásakor mindketten az Eötvös Károly Intézet munkatársai – vitte az EJEB elé. Beadványukban arra hivatkoztak, hogy potenciálisan megvalósulhat velük szemben az Rtv. 7/E. § (3) bek. szerinti titkos információgyűjtés, amely indokolatlan és aránytalan módon korlátozhatja a magánélet tiszteletben tartásához való jogukat.

Az EJEB az indítványt annak ellenére fogadta be, hogy a két indítványozó nem tudta igazolni érintettségét. A testület azonban úgy érvelt, hogy olyan szabályozás került terítékre, amely közvetlen módon potenciálisan érinthette a kommunikációs rendszerek valamennyi felhasználóját (potenciális érintettség). Továbbá, a jogi szabályozás nem garantálja a megfigyelés tényére gyanakvó magánszemélyek számára az intézkedéssel szembeni panasz lehetőségét. E két szempontra tekintettel jutott arra a következtetésre a Bíróság, hogy az indítványozók alappal hivatkozhatnak az Egyezményben garantált jogaik sérelmére.

A Bíróság nem találta elégségesnek a Rtv. 7/E. § (3) bekezdésében szabályozott információgyűjtéshez kapcsolódó garanciális rendelkezéseket. Egyrészt, a testület álláspontja szerint a jogszabály valójában bárkinek, így akár a lakosság egy nagyobb csoportjának a megfigyelését is lehetővé teszi, ugyanis a hatóságnak az engedélyezési eljárás során nem szükséges demonstrálnia a megfigyelni szándékozott személy és egy potenciális terrorfenyegetettség, nemzetbiztonsági kockázat között fennálló relációt. Másrészt, a hatóságnak nem szükséges ésszerű indokokkal alátámasztania a megfigyelés szükségességét. Továbbá nem világos és egyértelmű a megfigyelés időtartama sem: a 90 napra elrendelt megfigyelés ugyanis további 90 nappal meghosszabbítható, kétséges azonban, hogy a meghosszabbításra csupán egyszer, avagy több alkalommal is sor kerülhet.

A legsúlyosabb aggályt az engedélyezési eljárás bírói kontrolljának hiánya jelentette. A strasbourgi bírák álláspontja szerint a politikai hatalmi ágnak tekinthető végrehajtó hatalomhoz tartozó miniszteri engedélyezés nem elégséges biztosíték a visszaélés lehetőségével szemben. A titkos megfigyelés külső, bírói kontrollja jelenti a függetlenség, a pártatlanság és a tisztességes eljárás legbiztosabb garanciáját.

A Bíróság azt is megállapította, hogy a minisztert az országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága irányába terhelő beszámolási kötelezettség, illetve, az ombudsman korlátozott vizsgálati jogosítványai nem tekinthetők elegendő garanciának. A testület nem találta elégségesnek az Nbtv. által megteremtett panasz lehetőségét sem, ugyanis a megfigyelés alanyai nem is értesülhetnek a megfigyelés tényéről.

Fentiekre tekintettel, illetve figyelemmel arra, hogy jelen technológiai fejlettség mellett az eredetileg megfigyelni szándékozott személyi körön túlmutató individuumokról is hatalmas mennyiségű információt halmozhat fel a végrehajtó hatalom, a Bíróság megállapította az Egyezmény 8. cikkének megsértését.

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG
ALAPJOGOK
EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA
SZEMÉLYISÉGI JOGOK