Megújult polgári perjog - Az új Pp. legjelentősebb újításai

2017.01.11. Jogi Fórum / Török Soma

Közel négy éves előkészítést követően, a legjelentősebb eljárásjogi törvények újraalkotásának első állomásaként 2016. november 22. napján az Országgyűlés elfogadta a Polgári Perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényt. A Jogi Fórum Szakmai Napján a törvénykönyv megalkotásában részt vevő szakemberek mutatták be az új eljárásjogi kódex létrejöttének körülményeit, legfontosabb, koncepcionális újításait, és az újítások kapcsán felmerülő legaktuálisabb kérdéseket.

A konferencián felszólalók sorában Wopera Zsuzsa professzor volt az első, aki a kodifikáció során 2014. szeptembere óta miniszteri biztosként látta el feladatait. Lendületes és jól felépített előadását a konferencia idején még csak törvényjavaslati státuszban lévő új Polgári Perrendtartás általános bemutatására szánta. Ennek keretében a legalapvetőbb technikai információk mellett (a törvény felépítése, tagolása, szakaszainak száma) az új Pp. alapelveiről és általános rendelkezéseiről, valamint annak az egyre inkább egységesülő uniós eljárásjoghoz fűződő viszonyáról hallhattunk bővebben. Az előadás fókuszában három meghatározó újítás állt, az új Pp. alapmodelljeként tételezett professzionális per, a perkoncentráció alapelve, valamint az osztott perszerkezet.

Az új Pp. megalkotásának indokai és célkitűzései tökéletesen rímelnek a 2010-es években indult, és a jogrendszerünk alappilléreit képező anyagi jogi törvénykönyvek (Mt., Btk., Ptk.) teljes körű rekodifikációjának alapvető tendenciáira. Az új Pp. szempontjából ezen törvénykönyvek közül a legnagyobb jelentőséggel egyértelműen a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény bír. Ennek kodifikációs munkálatai során az egyik legfőbb törekvés egy olyan monista alapokon nyugvó, vagyis a polgári és a kereskedelmi viszonyokat egységesen magában foglaló, professzionális magánjogi kódex megalkotása volt, amely alkalmas arra, hogy a szociális piacgazdaság alkotmánya legyen (Vékás Lajos: A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal). Ezen jogpolitikai megfontolás tükrében pedig számos olyan újítás bevezetésére sor került, amelyek a polgári jog professzionalizálódását segítették – a polgári törvénykönyvek kereteit hagyományosan szétfeszítő jogterületek kódexbe integrálása mellett ilyen volt többek között a Ptk. emberképének megemelése is.

A külföldi magánjogoknak a fejlődés feudalizmus utáni szakaszaitól fogva főszereplője a „reasonable man”, az ésszerűen eljáró józan üzletember, az üzleti ügyeit bátran és öntudatosan bonyolító kereskedő, bankár, vállalkozó, akinek cselekedeteihez nincs szükség filozofikus megtámasztásra (Lábady Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része). Ezen emberkép Ptk.-ba ültetését, és a „reasonable man” meghonosítását a magyar polgári jogban kiemelt feladatának tekintette a kodifikáció. Széles körben újrarajzolták a privátautonómia alapvonalait, a semmiségi okok drasztikus csökkentése következtében pedig lehetővé vált, hogy a magánszemély a jog által is támogatottan merészkedhessen ki a kereskedői kockázatok területére (Lábady Tamás: Alkotmányjogi hatások a készülő Ptk. szabályaira). A professzionális üzleti életben működő és munkálkodó „reasonabe mannek” pedig olyan eljárásjogi infrastruktúrára és mechanizmusokra van szüksége, amelyek professzionális kereteket biztosítanak a jogvitái rendezéséhez és elbírálásához – az új Polgári Perrendtartás megalkotására és elfogadására pedig ebben szellemben került sor.

Mint az Wopera Zsuzsa előadásából kiderült, a jelenleg hatályos szabályozással szemben a 2018. január 1-jén hatályba lépő új Pp. számtalan, a jelenlegitől eltérő rendelkezés és alapvető változatás törvénybe iktatásával a professzionális pert tette meg a polgári per alapmodelljének. Mindezt mi sem példázza jobban, mint az a hatásköri szabályokban mutatkozó igen jelentős változás, amely a jelenleg hatályos Pp. logikáját megfordítva a törvényszékeket ruházza fel általános hatáskörrel, és a pertárgy értékétől, valamint annak meghatározhatóságától függően utal bizonyos pereket a járásbíróság hatáskörébe. Az új Pp. tehát az egységes, professzionális polgári pert a törvényszék előtti eljárásként tételezi. Mindezzel szoros összefüggést mutat a jogi képviselet alapesetbeni kötelezővé tétele is az eljárás során, amely kodifikációs lépés már-már a klasszikus ügyvédkényszerhez közelíti a perbeli képviselet problematikáját.

A professzionális perhez szorosan kapcsolódik a perkoncentráció alapelve, amely a Wopera Zsuzsa szerint a Pp.-be újonnan bevezetett legfontosabb alapelv, és amely alapján a bíróságnak és a feleknek törekedniük kell arra, hogy az ítélet meghozatalához szükséges valamennyi tény és bizonyíték olyan időpontban álljon rendelkezésre, hogy a jogvita lehetőleg egy tárgyaláson elbírálható legyen. Ezen rendelkezés legfőbb célja, hogy korlátozza azokat az eszközöket és intézményeket, amelyek a perek indokolatlan elhúzódását eredményezhették. A perkoncentráció elvének gyakorlati megvalósulása érdekében (amely jelentős mértékben fogja szolgálni a professzionális pervitel érvényesülését) az új Pp. egy további újítást is bevezet, amikor is az 1952. évi III. törvénnyel ellentétben az osztott tárgyalási struktúrát konstituálja. Az osztott perszerkezet értelmében az ókori Róma perrendjéhez hasonlatosan, ahol az eljárás in iure és apud iudicem szakaszra oszlott, a törvényszék előtti eljárásra modellezett professzionális per is osztott perszerkezetben, perfelvételi és érdemi tárgyalási szakaszban fog zajlani az új Pp. hatálya alatt, gondoskodva az eljárás tervezhetőségéről, kiszámíthatóságáról.

Az új Pp. és a professzionális perrend kronológiája szerint haladva az osztott szerkezetű tárgyalási struktúra perfelvételi szakaszát Zsitva Ágnes bíró mutatta be részletesen a konferencia második felszólalójaként. Tőle tudhattuk meg azt a már-már kulisszák mögé mutató gyakorlati indokot, hogy az osztott perszerkezet bevezetésére első sorban perhatékonysági megfontolásból került sor. Az utóbbi évtizedekben ugyanis – mint elmondta – bevett gyakorlattá vált, hogy a peres felek az eljárás során adott esetben tárgyalásról tárgyalásra bocsátják rendelkezésre a vitarendezéshez szükséges információkat (vagy, ahogy a Bírónő fogalmazott: „csöpögtetik a peranyagot”), e gyakorlattal pedig a kodifikációs munkálat megkezdésekor jól artikulált kormánycélnak is megfelelően ideje volt leszámolni.

A perindítás továbbra is keresettel történik majd, a professzionális per követelményeinek megfelelően azonban ennek a formai és a tartalmi követelményei is jelentősen megszigorodtak. Az új Pp. anyagi jogilag és eljárásjogilag egyaránt releváns információk megjelölését várja el, így többek között a jelenleg élő gyakorlattal szemben az érvényesíteni kívánt jog megjelölése, valamint az annak pontos, egzakt jogcímére való hivatkozás elengedhetetlen lesz. A kereset kötelező tartalmi elemei között nevesíti a törvény többek között az érvényesíteni kívánt jogot és a kereseti kérelmet megalapozó tényeket, és az érvényesíteni kívánt jog, a tényállítás, valamint a kereseti kérelem közötti összefüggés levezetésére vonatkozó jogi érvelést. A keresetlevél új Pp.-ben meghatározott összetétele ilyen értelemben tehát a kereset=jog+tény+kérelem képlettel írható le. A keresetlevél elfogadását követi majd az a bizonyos a bizonyos perfelvételi szak.

A perfelvételi szak első és legfontosabb célja a jogvita kereteinek meghatározása. Az eljárásnak ez a szakasza lesz majd a felek és a bíróság közötti kommunikáció megkezdésének terrénuma, az eljárás ezen szakaszában kerül majd sor a perfelvételi nyilatkozatok megtételére, a perfelvételi iratok előterjesztésére. A jelenlegi szabályozáshoz képest lényeges újítás, hogy az érdemi ellenkérelmet minden esetben írásban, az első tárgyalást megelőzően kell majd előterjeszteni, ezzel is segítve a bíróságot abban, hogy az anyagi pervezetés össze tudja szedni az érdemi döntéshez szükséges peranyagot. Az érdemi ellenkérelem során szintén hivatkozni kell a védekezés jogalapjára, az új Pp. pedig szigorúan bánik a felperesi állításokat figyelmen kívül hagyó alperesi előadásokkal is: amennyiben ugyanis az alperes nem reagálna, a törvény vélelmet állít fel az alperesi jogalap hiányáról, a nem reagálót pedig pénzbírsággal sújtja. Az első tárgyalást tehát minden esetben egy írásos szakasz előzi majd meg.

Az érdemi tárgyalási szakba, amely az eljárás perfelvételi szakaszát követi majd, három féle eljárási úton lehet majd eljutni. Ha a keresettel és az ellenkérelemmel kapcsolatban minden rögzült, i) a bíró a perfelvételi tárgyalást követően lezárja a perfelvételt, ii) a bíróság tájékoztatja a feleket, hogy a perfelvételt további írásbeli perfelvétel és perfelvételi tárgyalás mellőzésével kívánja lezárni, ezzel egyidejűleg pedig kézbesíti a felperes számára az írásbeli ellenkérelem, figyelmezteti a feleket a perfelvétel lezárásának a következményére, és tájékoztatja a feleket a perfelvételi tárgyalást tartásának lehetőségéről, továbbá iii) a bíróság tárgyalás nélkül lezárja a perfelvételt.

Amennyiben pedig a jogvita keretei fentiek szerint tisztázódtak, sor kerülhet az eljárás érdemi szakaszára, amelyről Vasady Lóránt bíró beszélt a konferencia hallgatóságának.

Az érdemi tárgyalási szak magját képező rendelkezések ismét csak a perkoncentráció elve köré épülnek, amelynek jelentőségét e körben két fontos összefüggés kapcsán lehet kiemelni: a perbeli bizonyítást kizárólag a perfelvétel során előadott és előterjesztett tényekre lehet majd alapítani, a perbeli nyilatkozatok megváltoztatására pedig főszabályként egyáltalán nem, de kivételes esetben is csak szűk körben, szigorú szabályok alapján lesz majd lehetőség. E két rendelkezés mögött szintén a polgári pernek professzionális jelleget adni szándékozó jogpolitikai célkitűzés és jogalkotói szándék húzódik meg, amely elejét kívánja venni az eljárások indokolatlan elnyújtásának, és a jogvita alapjául szolgáló tények, nyilatkozatok pusztán perstratégiai szempontú folyamatos megváltoztatgatásának. Az új Pp.-nek erre a részére tételezett, nem igazolható határidők pedig a perelhúzást gátló és korlátozó szabályok érvényesülését szolgálják.

Előfordulhat mindazonáltal, hogy a perfelvételi nyilatkozatok megváltoztatása elengedhetetlennek bizonyul, illetőleg a megváltoztatás lehetőségének elvonása méltánytalanságot eredményezne. Amennyiben tehát ilyen, a törvény által pontosan definiált és meghatározott helyzet állna elő, nóvum esetén kiegészítő perfelvételi eljárásnak lehet helye, amennyiben pedig valamilyen lényeges információ a perfelvétel lezárását követően jutna a felek tudomására, úgy ebben az esetben utólagos bizonyítás folytatható le (mindez azonban szigorú szabályok szerint, olyan határidőkkel, amelyek elmulasztásának következtében az előterjesztett indítványt minden esetben figyelmen kívül kell majd hagyni). Azt, hogy mennyire szigorúan is értelmezendő a szabály, miszerint a jogvita kereteinek meghatározása lezárul a perfelvételi szakban, mi sem mutatja jobban, mint hogy az új Pp. hatálya alatt az eljárás érdemi tárgyalási szakában nem lehet az érvényesíteni kívánt követelés elévülésére hivatkozni.

Fontos, úgyszintén a perkoncentráció elvét érvényesítő újítások továbbá, hogy az érdemi tárgyalási szakban az új Pp. alapján alapesetben is lehetőség nyílik majd több, akár egymást követő napra is tárgyalást kitűzni, a fél személyes meghallgatását a bíró pedig hivatalból is elrendelheti. Az anyagi pervezetés elvének megfelelően a peranyag hiányossága esetén a bíróság felhívja a feleket ezek pótlására, és aktívan közrehat az eljárás végkimenetelének előmozdításában, a feleket tájékoztatja, a szükséges információkat a tudomásukra hozza.

A bizonyítási eljárást, amely az új Pp. hatálya alatt az érdemi tárgyalási szakba esik majd, Vitvindics Mária minisztériumi osztályvezető ismertette. Mint mondandójából kiderült, annak dacára, hogy maga a bizonyítási eljárás az új Pp. Negyedik részében kapott helyet, a bizonyítást érintő rendelkezések majdhogynem az egész törvénykönyvet átitatják, az alapelvi szinttől egészen a perfelvételi szakaszig.

Megtudhattuk, hogy a bizonyítás olyan sarkalatos pontjai, mint például a szabad bizonyítási rendszer, vagy a formai kötöttségek hiánya, alapjaiban nem változtak. A bíróság továbbra is teljes mértékben szabad a tekintetben, hogy az eljárás során milyen bizonyítási eszközt fogad el bizonyítékként, a bíróságot továbbá más hatóság határozata nem, csakis a közigazgatási bíróságok döntései kötik, az ezekkel kapcsolatos pontos eljárásrend és eljárásjogi viszony azonban az azóta szintén elfogadott Közigazgatási Perrendtartással együtt határozható csupán meg, ez utóbbi pedig sem a konferenciának nem volt, sem a jelen cikknek nem témája.

Az új Pp. a bizonyítási eszközök tekintetében továbbra sem ad kimerítő felsorolást, e körben mindösszesen annyit tisztáz, hogy a szemle egy bizonyítási mód, alapesetben pedig továbbra is tiltja továbbá a jogsértő bizonyítási eszközök bizonyítékként történő felhasználását. A törvény ez utóbbiak vonatkozásában köztes megoldást alkalmaz: míg a jogsértő bizonyítási eszközök felhasználására akár implicit módon is adott felhatalmazás a feleket ilyenek gyártására ösztönözné, addig a teljes körű tilalom adott esetben figyelembe veendő és méltányolandó érdekek sérelmét eredményezhetné. E megfontolástól vezérelve tehát a jogalkotó a törvényben meghatározott bizonyítási eszközök kifejezett tiltása mellett bizonyos esetekben, ha az eljárásban részt vevők érdeki úgy kívánják, lehetőséget biztosít a jogsértő bizonyítási eszközök bírói mérlegelés alapján történő igénybe vételére.

Vitvindics Mária az előadás második felében a nagyjából változatlanul hagyott rendelkezéseken túl az új Pp. két fontos újítását is bemutatta. Az egyik ilyen a közreműködő fogalmának bevezetése, amely fogalom alatt a törvény hatályba lépését követően a perbeli felek kivételével mindenkit, aki a bizonyítási eljárásban részt vesz, így a tanút, a kirendelt szakértőt, az okirat, illetve a szemletárgy birtokosát, és mindazokat, akiknek a bizonyításban történő részvételét a bíróság szükségesnek tartja, érteni kell. A másik ilyen újítás, hogy eddigi szabályozástól eltérően bizonyítás felvételére kiküldött bíró útján is lesz majd lehetőség.

Az új Pp. igen jelentős előrelépést tett a perben eljáró szakértők vonatkozásában is. A korábbiak során már többször kifejtettekkel összhangban e kérdéskör kapcsán is kiemelt jelentőséggel bíró szempont volt, hogy a perek indokolatlan elhúzását lehetővé tévő gyakorlattal szakítson a jogalkotó, egyértelműen rendezni kellett hát a magánszakértői vélemények eljárásjogi helyzetét. Ennek megfelelően az új Pp. szigorú kritériumrendszert állít fel ezek alkalmazhatóságával szemben, meghatározva a magánszakértői vélemény benyújtásának módját, feltételeit és határidejét, valamint azokat az eseteket, amikor csak egy magánszakértői vélemény vehető figyelembe, illetve azt, amikor ennek lehetősége kizárt.

A bizonyítási eljárás bemutatása után a konferencián Pribula László bíró előadása következett, akinek témája a perorvoslatok új Pp.-beli rendszere volt. Bár az előadó bevezetőjében azt sugallta, hogy a perorvoslatokra vonatkozó szabályanyagban radikális újításra nem került sor, a bevezetőt követő közel háromnegyed órában azért mégiscsak számos új információval gazdagodhatott a hallgatóság.

A fellebbezés általános szabályaival ellentétben (t.i. ki, mikor, kihez, lehet-e fellebbezési ellenkérelmet előterjeszteni, csatlakozó fellebbezési ellenkérelem lehetősége stb. – amelyek lényeges újításokon valóban nem estek át) a végzés elleni fellebbezéseket illetően az új Pp. lényeges változást vezetett be. Főszabállyá tette ugyanis, hogy végzést nem lehet fellebbezni, csak akkor, ha erre jogszabály külön felhatalmazást ad. A fellebbezést mindazonáltal az új Pp. hatálya alatt sem utasíthatja majd vissza a bíróság pusztán tartalmi hiányosságoknál fogva, az új perrend alapmodelljéül megtett professzionális per követelményeinek megfelelően azonban a fellebbezésben pontosan meg kell majd határozni, hogy a fellebbező mit kér a másodfokú bíróságtól – az erre vonatkozó kérelem nem kellő megalapozottsága esetén ugyanis a másodfokú bíróság helyben hagyja az elsőfokú határozatot. A kereset megváltoztatására a másodfokú eljárásban csupán a tények vonatkozásában kerülhet majd sor.

A másodfokú bíróság lehetőségeit egy eljárásjogi, és öt anyagi jogi felülbírálati jogkörben konkretizálja az új Pp., így a másodfokú bíróság felülbírálhatja az elsőfokú bíróság eljárásának szabályszerűségét, valamint felülbírálhatja az elsőfokú bíróság ítélete anyagi jognak való megfelelőségét is. Ez utóbbi jogkör lehetőségeit a törvény öt további pontban részletezi.

Pribula László előadása során maga is felhozta azt a jellemző polémiát, amely a másodfokú bíróság anyagi jogi felülbírálati jogkörének terjedelmét lengi körül, majdhogynem állandó jelleggel. Amennyiben ugyanis ennek a felülbírálati jogkörnek a keretei túlságosan tágan kerülnek meghatározásra, úgy bármilyen nemű egyet nem értés esetén a másodfokú bíróságnak lehetősége lenne a teljes bizonyítás újrafelvételére, amely pedig súlytalanná, adott esetben pedig indokolatlanná is tenné az első fok által lefolytatott eljárások jelentőségét.

Az új Pp. akképpen igyekszik orvosolni ezt a problematikát, hogy az abszolút hatályon kívül helyezési okok kivételével a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét az elsőfokú ítélet és a fellebbezés határai közötti terjedelemben határozza meg, azonban az anyagi pervezetés elve a bíró tájékoztatási kötelezettségét és a célzott nyilatkozat kiváltására vonatkozó jogosultságát tekintve e körben továbbra is szerephez jut.

Nagy Adrienn egyetemi docens a különleges perek új Pp.-ben elfoglalt helyét és szerepét mutatta be, utolsó előtti előadóként. Bevezetőjében jelezte, hogy mivel a törvény által e tárgykörben bevezetett összes változás mélyreható ismertetése lehetetlen volna, ezért csupán felvillantásszerű ízelítőt kíván nyújtani a legrelevánsabbnak tartott újításokról.

A kodifikációs előmunkálatok során komoly fejtörés előzte meg a különleges perek rendszerének kialakítását. Mivel az új Pp. szakít a pertárgy értéke szerinti differenciálás módszerével, annak hatályba lépésével a kisértékű perek sem lesznek tovább részei a polgári eljárásjognak, de kikerült a törvényből a közigazgatási per, valamint számos olyan, nemperes jellegű eljárási szabály is, mint például a fizetési meghagyásos eljárás „utóéletét” tartalmazó rendelkezések. Felmerült ugyanakkor az igény a kódexben található különleges perek körének bővítésére. Ennek megfelelően lehetett volna szabályozni e fejezetben az iparjogvédelmi pert, a kodifikációs bizottság azonban úgy döntött, hogy ezek a különböző ágazati törvények keretei között adekvát jogszabályi környezetben korrelálnak, az eljárásjogi kódex ezekkel történő terhelése felesleges lépés volna.

Számos különleges eljárás azonban változatlanul helyet kapott az új Pp. Hetedik részében, így többek között csak bizonyos részleteiben változtak a személyi állapottal kapcsolatos perek szabályai. A szabályozás logikája a törvénymű ezen szakaszában az általánostól az egyedi felé halad: a fejezet elején a közös szabályok és a fogalom-meghatározások találhatóak, ezeket követik az egyes, személyi állapottal kapcsolatos perek rendelkezései. A törvény továbbra sem alkalmaz teljes körű felsorolást ebben a pertípusban: továbbra is előfordulhatnak majd az általános szabályok szerint folyó eljárások. Az újítások közé tartozik, hogy a gondoksággal, a szülői felügyelettel, a házassággal vagy a származással kapcsolatos különleges perek hagyományosnak mondható kategóriái mellett az új Pp. bevezeti az örökbefogadás felbontása iránti pert, a személyállapottal kapcsolatos új eljárásként pedig a kiskorú gyermek tartására irányuló peres eljárást. Nem változtak továbbá számot tevően a személyiségi jogi perek szabályai sem, valamint szintén a kódex részei maradtak a végrehajtási és munkaügyi perek, valamint a jegyző birtokvédelmi eljárásban hozott határozatának felülvizsgálata ellen indított eljárások.

A nóvumokat ígéretéhez híven felvillantásszerűen mutatta be az előadó. Ennek során kiemelte a házassági bontóperek szabályai közé bevezetett azon jelentős újítást, amelynek alapján az új Pp. hatálya alatt tilos lesz egy eljárásban elbírálni a házasság felbontására irányuló és a vagyonjogi igényeket (e szabály alól csak a tartás, és a lakáshasználat kérdésköre jelent majd kivételt), valamint azt a rendelkezést, miszerint a bontóper ítéletének rendelkező részében, a további, esetleges vitákat megelőzendő, rögzíteni kell az életközösség fennállásának időtartamát. Nagy Adrienn említést tett továbbá a gondoksági perek illetékességi szabályainak változásairól, az apaság megállapítása iránti perekben alperesként részt vevő „apajelöltek” dogmatikailag tisztázódó eljárásjogi helyzetéről, és a szülői felügyelettel kapcsolatos perek szabályainak cizellálódásáról. Az előadó végezetül a munkaügyi perekre vonatkozó újítások kontúrjait ismertette, érintve az alanyi kört érintő legfőbb változásokat és azon jogtechnikai megoldásokat, amelyek szükségességét a törvényszéki eljárásra modellezett professzionális per, és a jogi képviselet hiányát is megengedő munkaügyi eljárásrend közötti különbségek indokolják.

A konferencia utolsó előadójaként Wallacher Lajos ügyvéd, egyetemi docens, a magyar polgári eljárásjog legújabb szereplőjeként megjelent kollektív igényérvenyesítés szabályairól beszélt. Az előtte felszólalókhoz hasonlóan, mint elöljáróban jelezte, ő is a legfőbb összefüggések megvilágítására törekedett e magyar jog számára eleddig ismeretlen jogintézmény kapcsán.

Mint azt az előadó elmondta, a kollektív igényérvényesítés, amely lehetővé teszi, hogy egyetlen eljárásban sokan vegyenek részt, számos hasznos funkcióval rendelkezik. Egyfelől, a máskülönben egyesével lefolytatandó, nagyszámú eljárás egybevonásának lehetősége által komoly költségektől kíméli meg az igazságszolgáltatást, a jogosultak szempontjából pedig hatékony eszközként szolgál abban az esetben, ha az érvényesíteni kívánt igények külön-külön adott esetben, gazdasági szükségszerűségeknél fogva, nem érnék el a jog ingerküszöbét. A kis igények kollektív igényérvényesítés általi kummulálódásának, ennél fogva pedig ezen igények nagyobb hatékonysággal történő érvényesíthetőségének ráadásul generálpreventív hatása is lehet: nagyobb odafigyelésre ösztönözheti a nagyvállalatokat a tudat, hogy ezen eszköz által a bagatell igények is leperelhetők lehetnek rajtuk.

Az új Pp. a kollektív igényérvényesítésnek két fajtáját nevesíti, a különböző jogszabályokból már eddig is ismert közérdekből indított pert, és ennek a „privatizált változatát”, a Pp. által most először szabályozott társult pert.

A közérdekből indított perekre vonatkozó szabályok különböző törvényekben eddig is jelen voltak jogrendszerünkben, az új Pp.-nek az erre vonatkozó szabályait pedig abban az esetben kell majd alkalmazni, amennyiben a közérdek védelme érdekében perindításra felhatalmazást adó törvény úgy rendelkezik. A közérdekből indított perek keretében az állam a közérdekvédelmi kötelezettségének tesz eleget, amikor valamilyen állami szereplőt, jellemzően az ügyészt, vagy valamilyen közigazgatási hatóságot (pl.: versenyhivatal, környezetvédelmi hatóság) jogosít fel arra, hogy a kollektív igényeknek érvényt szerezzen. Ennek, a rendelkezési joggal csak nehézkesen összhangba hozható intézménynek az előgyakorlata felvetette az angolszász jogrendszerek „class action”-jének privát modelljéhez hasonló jogintézmény bevezetésének igényét, amelynek segítségével a csoportos igények érvényesítésére a magánfelek kezébe is hatékony eszköz kerülhetne.

A privát modellek esetében először is azon működési mechanizmus mikéntjének a meghatározása szükséges, amely az igényt érvényesítő csoport tagjaként történő fellépést biztosítja. A külföldi jogrendszerekben ennek két modellje ismert: az opt ines rendszer, amelyben a csoportba való belépés is önkéntesen történik, és az opt outos rendszer, amelyben a csoportnak az összes, igénnyel rendelkező jogalany automatikusan a tagja, és csak az ebből a csoportból való kilépés történik önkéntesen. A magyar jogalkotó az opt-ines rendszert választotta.

A társult per lényege, hogy a hatékony igényérvényesítés érdekében az összes, azonos igénnyel fellépő perbeli szereplőt egy reprezentatív felperes képviseli. Az ilyen módon lefolytatott eljárás hatékonysága abban rejlik, hogy a bíróság egy darab, ún. reprezentatív igényt bírál el, ebből kifolyólag azonban a csoportosan fellépők igényének azonosnak kell lennie. Mivel pedig a társult pereket a résztvevők nagy száma jellemzi, az új Pp. egész szokatlan, újszerű módon bevezeti a társult perlési szerződés kategóriáját annak érdekében, hogy bizonyos kérdéseknek a privátautonómia körébe utalása ne vezethessen méltánytalansághoz, vagy tisztázatlan, és a felek által nem is feltétlenül tisztázható jogi helyzetekhez.

Összegzésképpen elmondható, hogy az új Polgári perrendtartás megalkotása semmiképpen sem nevezhető elhamarkodott, vagy elkapkodott jogpolitikai és kodifikációs lépésnek. Természetesen, ahogyan az ilyenkor lenni szokott, a tudományos és szakmai viták kirobbanása az új törvény körül most sem volt elkerülhető, a valóban értéket képviselő eredménynek azonban szükséges, de nem elégséges feltétele a vélemények és nézőpontok valóban hatékony ütközése. Az pedig, hogy az új Pp. által bevezetett újítások hogyan fognak működni a bíróságok gyakorlatában, csak bizonyos idő elteltével lehet majd további vizsgálódások tárgya.

Fotó: Fóris Gábor



  • kapcsolódó anyagok
POLGÁRI ELJÁRÁSJOG
JOGI FÓRUM KONFERENCIÁK