Az uniós tagállamok nem kötelesek humanitárius vízumot kiadni az EU-n kívüli országok azon állampolgárainak, akik azért szeretnének a területükre belépni, hogy ott menekültstátust kérjenek, a nemzeti jog alapján azonban ezt szabadon megtehetik – mondta ki keddi ítéletében az Európai Unió Bírósága.

Az ügy előzménye, hogy a belga hatóságok októberben elutasították egy olyan szíriai család a vízumkérelmét, amelynek tagjai legális úton szeretnének eljutni Aleppóból Belgiumba, hogy ott menedékkérelmet nyújthassanak be. A szírek egy namuri családnál laknának, amely már jelezte, hogy fogadnák őket.
    

Egy belga bíróság később úgy döntött, hogy az illetékes szerveknek meg kell adniuk a kérelmezett vízumot, az államnak pedig a további késedelem minden napja után 4000 eurót kell kifizetnie a négytagú családnak. Ezt Theo Francken menekültügyi és migrációs államtitkár “őrültségnek” nevezte, és közölte, fellebbezni fognak.
    

Keddi ítéletében a luxembourgi székhelyű törvényszék megállapította, hogy az uniós jog csupán a tagállamok területén való átutazásra vagy tartózkodásra szolgáló, legfeljebb 90 napos időtartamra szóló vízumok kiadásának eljárásait és kiadásának feltételeit határozza meg, a jogalkotók eddig nem fogadtak el olyan szabályt, amely a humanitárius célú beutazásra vonatkozna.
    

Következésképpen, mivel a kérdéses helyzetre nem az uniós jog az irányadó, a szíriai család kérelmei egyedül a nemzeti jog hatálya alá tartoznak – hangsúlyozta közleményében az Európai Unió Bírósága.
    

Paolo Mengozzi uniós főtanácsnok februárban úgy vélekedett, hogy humanitárius vízumot kell kiadni a harmadik országok nemzetközi védelemre váró állampolgárainak, amennyiben indokoltan vélelmezhető, hogy annak megtagadása esetén kínzásnak vagy embertelen bánásmódnak lennének kitéve.
    

Egyesek arra számítottak, hogy a bíróság megerősíti majd a főtanácsnoki állásfoglalást, az pedig “az Európai Unió egészét megrengetheti”, akkor ugyanis a bírálók szerint ezen vízum és egy repülőjegy birtokában bárki szabadon beutazhatott volna az általa választott tagország területére. A szakjogászok egy része úgy vélte, hogy a főtanácsnok indítványa jogilag ugyan helyes, politikailag viszont elhibázott, mivel az EU nincs felkészülve a következményekre, egy esetleges újabb menekültáradatra.
    

Theo Francken később üdvözölte a törvényszék döntését. “Egyes NGO-k (nem kormányzati szervezetek) a nagykövetségekre tolták volna ki az EU határait, az uniós bíróság azonban ezt megakadályozta, ami jó dolog” – mondta.
    

Hasonló véleményének adott hangot egy névtelenséget kérő uniós diplomata, aki szerint hatalmas problémát okozott volna, ha másképp dönt a bírói testület.
    

Több civil szervezet és politikus ugyanakkor bírálta a határozatot, mondván, hogy az figyelmen kívül hagyja az emberi jogi vállalásokat. “Szomorú nap ez a menekültek védelme szempontjából, az erődépítők és az embercsempészek viszont ünnepelhetnek” – fogalmazott Karl Kopp, a Pro Asyl német jogvédő csoport munkatársa.
    

A most is alkalmazott, előzetes döntéshozatali eljárás lehetővé teszi, hogy a tagállamok bíróságai az előttük folyamatban lévő jogvitában a közösségi jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdést terjesszenek az uniós bíróság elé. Az uniós testület azonban nem dönti el a jogvitát, az a tagállami bíróság feladata marad, hogy az ügyet a luxembourgi ítélet alapján elbírálja. A határozat mindazonz uniós tagállamok nem kötelesek humanitárius vízumot kiadni az EU-n kívüli országok azon állampolgárainak, akik azért szeretnének a területükre belépni, hogy ott menekültstátust kérjenek, a nemzeti jog alapján azonban ezt szabadon megtehetik – mondta ki keddi ítéletében az Európai Unió Bírósága.