Dr. Lövétei István

2008. augusztus 15. Antal Attila, Budapest

Dr. Lövétei István alkotmányjogászt, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának egyetemei adjunktusát kérdeztük a közigazgatási hivatalok működésének jogi alapjairól, és egyéb aktuális alkotmányossági kérdésekről.

Amint arról a Jogi Fórum is beszámolt kétharmados törvény helyett a kabinet – az alkotmánybírák döntését figyelmen kívül hagyva – kormányrendelettel kívánja rendezni a közigazgatási hivatalok működési feltételeit. A nem megfelelő szintű szabályozás miatt a regionális hivatalok működésének jogi alapja hiányzik. Ön mit gondol, lesz-e ennek az intézkedésnek hatása a közigazgatási hivatalok működésére? Milyen lehetséges megoldást tud elképzelni?

Az önkormányzati rendszer
„A végső, megnyugtató megoldás természetesen az lenne, az lesz, ha az önkormányzati rendszer egészét újra rendezné az Országgyűlés, mivel számos egyéb alkotmányossági és működési zavarral terhes az önkormányzati rendszer, és ebben a közigazgatási hivatalok kérdése messze nem a legfontosabb.”
Az Alkotmánybíróság döntése sajátos jogi helyzetet eredményezett, amely nem mentes lényeges ellentmondásoktól. A döntés sajátossága, hogy a közigazgatási hivatalok jogi alapjait abban az értelemben állapította, meg, hogy az önkormányzati törvényben az önkormányzati hivatal megnevezés maradt, és a megnevezésből kikerült a regionális közigazgatási hivatal megnevezés. Ennek alapján a regionális közigazgatási hivatalokról rendelkező kormányrendelet is hatályon kívül kerül. A döntés eredménye, hogy a közigazgatási hivatalok megfelelő jogi alapokkal rendelkeznek, csak éppen pontos státusuk került homályba, és ezt a homályt az Alkotmánybíróság döntése alapján nem lehet könnyen megszüntetni. A könnyen megszüntetés azt jelentené, ha kétharmados szabállyal rendelkezne erről az Országgyűlés, de erre persze semmi esély a jelenlegi parlamenti erőviszonyok mellett. A kormány tehát úgy rendelkezhet rendeletben, hogy a regionális jelző nélküli közigazgatási hivatalokról hozhat szabályokat. A döntés tehát el is vette, de meg is hagyta a kormány rendelkezési jogát, a kormány csupán regionalitásként nem rendelkezhet a közigazgatási hivatalokról. Ezt úgy kerülte meg a kormányrendelet, hogy a közigazgatási hivatalok illetékességi területét nem a „régió”-ra, hanem „a kormány által kijelölt területre vonatkoztatja”, amely persze megegyezik a régiókkal. Így az a benyomás támadhat, hogy pusztán nevekről szól az alkotmánybírósági korlát, nem a tényleges helyzetről. Valószínűleg ezt ismét meg fogják támadni.

A regionális vagy nem regionális kérdés a közigazgatási hivatalon belüli vezetési és kompetencia rendszert illeti, nem pedig a közigazgatási hivatalok „kívülre ható” eljárásait. Azt az önkormányzati, illetve számos más, a hivatalnak hatáskört adó, illetve egyéb feladatokat meghatározó jogszabály alapján továbbra, illetve a belső kompetencia rendszerre tekintet nélkül továbbra is elláthatják, illetve el kell lássák a hivatalok. A hatáskört általában arra tekintet nélkül a hivatal vezetője gyakorolja, hogy őt regionális vagy megyei hivatali vezetőként határozzák meg. A regionalizáció egyébként is sajátosan ment végbe, mivel valójában megmaradtak a megyei szervezeti alapok, csak éppen kirendeltségnek nevezendők.

Véleményem szerint az Alkotmánybíróságnak is változtatnia kellene bizonyos mértékben a hozzáállásán, és az elnevezésbeli vitákon felülemelkedve tartalmi alkotmányossági kritériumokat kellene alkalmaznia. Addig azonban, ameddig a rendszer megnyugtató módon nem kerül újabb rendezésre prolongálva vannak az alkotmányossági és egyéb jogi, (és nem jogi) viták.

Az Alkotmánybíróság a köztársasági elnök indítványa alapján június 30-án határozatot hozott a gyalázkodás tényállást beiktató Btk-módosítás alkotmányosságáról. A köztársasági elnök a módosítást elsődlegesen az Alkotmány 61. § (1) bekezdése alapján tartotta alkotmányellenesnek. Mi az Ön véleménye a hivatkozott határozatról?

hagyományosabb jogfelfogás
„Magam részéről egy hagyományosabb jogfelfogást tartok értékesebbnek, és az alkotmánybíróságinál, illetve egy kialakult divatos, formális jogfelfogástól eltérően nem abszolutizálnám ennyire a vélemény-nyilvánítás szabadságát, mint alapjogot, (és persze mást sem).”
Az Alkotmánybírák többsége, még az első években kialakult gyakorlat alapján a vélemény-nyilvánítás jogát versenyeztetve egyéb alapjogokkal a vélemény-nyilvánítás tartalmát igen szélesre tárta. Ehhez alkalmazkodik — valójában az alkotmánybírósági határozatoktól nagymértékben függetlenül, azokat többnyire formális indokként használva — a büntetőbírói gyakorlat, amely nem szívesen ítél el ilyen tényállások alapján bárkit is. Ebben a kérdésben csak értéktartalmú, tehát önmagában véve racionális értékelés nem lehetséges. Magam részéről egy hagyományosabb jogfelfogást tartok értékesebbnek, és az alkotmánybíróságinál, illetve egy kialakult divatos, formális jogfelfogástól eltérően nem abszolutizálnám ennyire a vélemény-nyilvánítás szabadságát, mint alapjogot, (és persze mást sem). Ezért — pusztán érték szerint — úgy gondolom, hogy vissza kéne térni egy hagyományosabb büntetőbírói megoldáshoz, illetve általánosabban bírói (és közigazgatási) igazságszolgáltatáshoz, jogszolgáltatáshoz. Ennek bizonyos mértékig hiányoznak a jogdogmatikai eszközei, mert persze az sem jó megoldás, hogy automatikusan néhány hónap, esetleg éves tartamra börtönbe csukjanak valakit gyűlölet beszéd címén. Ezek az alapok azonban megteremthetők, számos példa van rá más országok gyakorlatában.

2008. június 10-től új elnöke van az Alkotmánybíróságnak. A Sólyom-, Németh-, Holló-, és Bihari-korszakok után mit hozhat a Paczolay Péter vezette testület judikatúrája?

Véleményem szerint nincs alapvető meghatározó szerepe az elnöknek. Ilyen meghatározó szerepet valójában Sólyom László töltött be, de az a korszak számos tekintetben úttörés, és alapozás volt, ezért a feladatok jelentősége is ehhez igazodott. Ráadásul az a testület nagymértékben korábbi tudományos kollégákból álló testület volt, ahol az együtt-gondolkodás is könnyebben ment. A Sólyom korszak után, de már a korszak utolsó éveiben is inkább a megőrzés, és a státusz quo tartása volt a feladat, és ezt az is alátámasztotta, illetve alátámasztja, hogy az összetétel is jobban mutatja a kétpólusosságot. Egy dolgot azonban az elnök úrral kapcsolatban ki kell emelni: mégpedig a korábbi elnökhöz (Sólyom) való kötődést. Abban, hogy Paczolay Péter alkotmánybíróvá vált, hathatós szerepe volt Sólyom Lászlónak, és ebben a vonatkozásban sajátos, hogy a testület élére került (ez persze már nem a Sólyom hatás). Azt, azonban, hogy hogyan alakult az Alkotmánybíróság tevékenysége azért nehéz „jósolni”, mert az egy dolog, hogy a kialakult hagyományokra támaszkodik a testület összességében, de az egy másik, hogy milyen új helyzetek, követelmények állhatnak elő, milyen lényeges változáson megy keresztül a politika. A működés alapokat érintő lényeges változások híján azonban túlságosan lényeges változtatás az Alkotmánybíróságtól, illetve változtatásra való törekvés annak elnökétől nem várható.

Az elmúlt időszakban az OVB-t valóságos „népszavazási kérdésdömping” árasztja el, sőt az Alkotmánybíróság elnöke „kritikusnak” mondta magát az intézménnyel szemben. Önnek mi a véleménye a hatályos szabályozásról, kell-e valamilyen módon korrigálni a jelenlegi rendszert? Változhat-e a taláros testület gyakorlata?

Természetesen értelmes jogász nonszensznek kell tartsa a jelenlegi népszavazási lehetőségeket. A jogász társadalomban sincs ennek világos elméleti tisztázottsága, tehát még az elvek sem világosak. A korrekció e nélkül persze nehéz, és ebben a tekintetben a legtöbben a szűkítés valamilyen megoldása felé akarnak lépést tenni, ahogy az elnök úr is tett ilyen nyilatkozatot. Más, hasonló kormányzati rendszerű országok gyakorlata alapján a magam részéről azt vallom, hogy az érdemleges népszavazás, ha az törvényi tartalomra vonatkozik, akkor csak megerősítő, illetve elvető népszavazás lehet, tehát a törvényről, mint olyanról szólhat. Ettől eltérő kérdésben pl. nemzetközi szervezethez való csatlakozás-kilépés …stb. persze ettől függetlenül is lényeges szerepe van az népszavazásnak, de természetesen arról, hogy akarunk-e fizetni valamilyen közszolgáltatásért vagy sem, nonszensz a népszavazás, egyrészt azért, mert épeszű ember eleve nem akarhat fizetni valamiért, amiről úgy gondolja, hogy ingyen is megkaphatja, másrészt ez nem is igaz, mert csak arról dönthet esetleg, hogy hogyan fizet. Arról azonban, hogy legyen-e egyáltalán közszolgáltatás, értelmes lehet népszavazni, de csak törtvényt megerősítő, elvető értelemben.

Bizonyára hallott arról, hogy a Századvég gondozásában egy új Alkotmány kommentár fog megjelenni (várhatóan idén augusztusban). Mit gondol Ön a jelenleg forgalomban levő kommentárokról? Hozhat-e újat ez a kezdeményezés?

Az alkotmánykommentár számos ország jogrendszerében alapvető jelentőségű, nevezetesen azokéiban, ahol közvetlenül az alkotmány alapján is lehet jogszolgáltatást végezni. Magyarország általában nem ilyen ország, ezért az alkotmánykommentár elsődlegesen szakmai, és nem gyakorlati jelentőségű. A szakmához értők, az alkotmánybírósági jogdogmatikát szorosan követők igen fontosnak fogják tartani, a jogszolgáltatás széles körét kevésbé fogja érinteni. Ebből következőleg véleményem szerint az alkotmánykommentár alapvető újdonságot kevésbé ad a jogrendszerhez, de igen értékes lehet a jog szakma és a jogi gondolkodást illetően, és afelől sincs kétségem, hogy döntően az alkotmánybírósági gyakorlatot fogja „kodifikálni”.

Ha már az Alkotmányhoz értünk: több hamvába holt kísérlet után ismét napirendre került egy új Alkotmány megalkotásának lehetősége. Önnek mi a véleménye, lehet-e – és ha igen mikor – új Alkotmányunk?

Egy új Alkotmány...
„… egy alkotmány megadása „simán” csak olyan rendszerben lehet, ahol nincsenek politikai viták, vagy ezek tekintetében lényeges kompromisszumok léteznek. Mivel ilyen helyzet nálunk nincs, ezért új alkotmány sem kerülhet napirendre, illetve csak akkor, ha szükséghelyzet áll elő, mint 1989‑ben…”
Ez lassan húsz éve napirenden lévő kérdés. A probléma kettős: egy részről egy alkotmány megadása „simán” csak olyan rendszerben lehet, ahol nincsenek politikai viták, vagy ezek tekintetében lényeges kompromisszumok léteznek. Mivel ilyen helyzet nálunk nincs, ezért új alkotmány sem kerülhet napirendre, illetve csak akkor, ha szükséghelyzet áll elő, mint 1989-ben, ahol éppen ezért egy „nem sima” alkotmányozás történt. Más részről véleményem szerint nem igazán tisztázott egy új alkotmány szerepe. Legtöbben egyszerű szövegtisztázásnak fogják fel, vagyis „szövegracionalizálásnak”, e körben a mai ellentmondások és problémák szövegi megoldásának. Ez véleményem szerint tévedés. Az alkotmány bár szöveg, valójában mégsem pusztán az. Ebben az utóbbi vonatkozásban nagymértékben tisztázatlan, hogy miért is van szükség új alkotmányra, és miért nem jó a régi folyamatosan korrigálva (ha az erőviszonyok ezt lehetővé teszik.) Véleményem szerint sokáig nem lesz új alkotmány, és arra szövegracionalizálásként nincs is szükség.


Dr. Lövétei István önéletrajza:

Születési év, hely: 1949. szeptember 16. Budapest

Iskolai végzettség: ELTE Állam- és Jogtudományi kar. 1971 – 1976.

Eddigi munkakörök

  • 1976–1978 - tudományos segédmunkatárs, Vízügyi Tudományos Kutató Intézet
  • 1978 -1982 - tudományos segédmunkatárs, MTA Állam- és Jogtudományi Intézete;
  • 1982 -1994 - tudományos munkatárs, MTA Állam- és Jogtudományi Intézete
  • 1994 -től - főiskolai docens, Államigazgatási Főiskola, majd Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatástudományi Kar
  • 2000 – 2003 - vezető főtanácsos, Közlekedési és Vízügyi Minisztérium, majd Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (félmunkaidős foglalkoztatás)
  • 1999-től - egyetemi adjunktus, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, Egyetemes Jogtörténeti Tanszék (részidős foglalkoztatás)

Nyelvismeret:

  • Orosz Középfokú nyelvvizsga 1982
  • Francia Középfokú nyelvvizsga
  • Német olvasás, beszéd,
  • Angol olvasás

Szakmai tanulmányutak:

  • 1985 - CNRS Párizs. november, december
  • 1986 - SZUTA Moszkva, november
  • 1989 - École des Hauts Études des Sciences Sociales, Párizs, április.
  • 2003 - Deutsche Hochschule für Verwaltungswissenschaften Speyer november
  • 2004 - Scuola Superiore della Pubblica Amministrazione Róma, október

Egyéb szakmai tevékenység, publikáció

Monográfiák:

  • LÖVÉTEI István - NAGYNÉ SZEGVÁRI Katalin – RÁCZ Lajos – SCHWEITZER Gábor – TÓTH Ádám: Egyetemes állam- és jogtörténet. Ókor - feudális kor. Szerk. Rácz Lajos. [Bp.] HvgOrac Lap- és Könyvk. [1998.] 307 p. — Jogantropológia: a társadalom és jog őskora. 9-26. p.
  • Eljárási jog a közigazgatásban. Szerk. Lőrincz Lajos. [Fehér Zoltán - Németh Gyula - Pécsváradi János azonos c. 1994. évi könyve alapján] kieg., bőv. átdolg. Lövétei István - Dantesz Péter - Back András. [Bp. ] Unió, [1999] 448 p.
  • Szakirodalmi tájékoztató a Szociális-kulturális igazgatás tárgykörben oktatott ismeretekhez. [Jegyzet. Közzéteszi a] Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Államigazgatási Kar, Államigazgatási Tanszék. Összeáll. Lövétei István. [Bp.] BKÁE Államigazg. Kar Házi ny. 2000. 61, [2] p.
  • KISTELEKI Károly - LÖVÉTEI István - NAGYNÉ SZEGVÁRI Katalin – POMOGYI László – RÁCZ Lajos: Egyetemes állam- és jogtörténet. Polgári kor. Szerk. Rácz Lajos. [Bp.] HvgOrac Lap- és Könyvk. 2002. 515, [2] p. Bibliogr. 505-515.
  • A gyámügyi igazgatás. Budapesti Corvinus Egyetem Államigazgatási kar.

Tanulmányok:

  • A közlekedési igazgatás. 141-164. p. In: Magyar közigazgatási jog. Különös rész európai uniós kitekintéssel. Jegyzet. Szerk. Ficzere Lajos - Forgács Imre. Bp. Osiris K. 1999. 281 p.
  • A közlekedési igazgatás. 141-160. p.In: Magyar közigazgatási jog. Különös rész európai uniós kitekintéssel. [Egyetemi tankönyv.] Szerk. Ficzere Lajos - Forgács Imre. Lezárva: 1999. júl. 1. Bp. Osiris K. 1999. 459 p. /Osiris tankönyvek./ /Magyarország az Európai Unióban./ Bibliogr. egyes tanulmányok végén.
  • A közigazgatási eljárásjog kialakulása. 55-82. p. In: Juratissimus author. Jogtörténeti tanulmányok Nagyné Szegvári Katalin tiszteletére. Szerk. Rácz Lajos. [Közzéteszi az] ELTE ÁJK Egyetemes állam- és jogtörténeti tanszéke - Szegedi JATE ÁJK Jogtörténeti tanszéke. Bp. HvgOrac K. 2001. 202, [2] /Bibliotheca iuridica. Libri amicorum 2./ Bibliogr. egyes tanulmányok végén és szöveg között.
  • A közigazgatási jog, közigazgatási eljárásjog kialakulása, történeti fejlődése. 337-371. p.In: Egyetemes állam- és jogtörténet. Polgári kor. Szerk. Rácz Lajos. [Bp.] HvgOrac Lap- és Könyvk. 2002. 515, [2] p. Bibliogr. 505-515.
  • A közlekedési igazgatás. In. Magyar közigazgatási jog. 2004. 2005. Bp. Osiris K p.157-175.
  • A közigazgatási eljárás fogalmával összefüggő jogdogmatikai kérdések. In: Közjogi tanulmányok Lőrincz Lajos 70. születésnapja tiszteletére. 2006. p. 240-249.
  • A közigazgatási eljárásjog. Elektronikus tankönyv 2006. Debrecen. 100. p.
  • A közigazgatási eljárásjog. I-III. rész 1.fej. 1-243. p. 2006. Budapest HvgOrac Lap- és Könyvk.
  • A közigazgatás Szervezeti joga, A közigazgatás felelősségi rendszere.
  • In. Közigazgatási jog 2007. Budapest HvgOrac 265 p., IV. fej. 64- 116.p. V. fej. 118- 152. p.

Újságcikkek:

  • Királyok, hercegek - köztársasági elnökök. - Népszava, 2000. 04. 29. Mell.2. p.
  • A választásoktól a kormányalakításig. [Riporter:] Szász István. - Népszava, 130. 2002. 97. 6.p.
  • A legfőbb ügyész kiválasztásánál szakmai feltételek kellenek. Népszabadság on-line 2005. augusztus 17.
  • Olaj a síneken [elektronikus dok.]. 2006. Élet és Irodalom.
  • Kormányprogramot írhat a népszavazás. http://index.hu/…epsza061024/?… - #2006. 10. 24.

Külföldi intézményben előadás:

  • Fachhochschule für Staats- und Finanzverwaltung Gotha. Ungarn in EU. 2007

Érdeklődési terület:

Közigazgatási jog, közigazgatástan, szociális igazgatás közigazgatástörténet, jogtörténet, jogdogmatika, a jog és a jogi gondolkodás alapjai.

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYJOG
KÖZIGAZGATÁS
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG
NÉPSZAVAZÁS
GYŰLÖLETBESZÉD
OVB