Sáriné dr. Simkó Ágnes

2009. október 20. Babanics Rita, Budapest

Sáriné dr. Simkó Ágnest, a Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság, valamint a Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottság tagját kérdeztük az új Polgári Törvénykönyv legvitatottabb rendelkezéseiről, úgy mint a rokonházasság, házassági hűség, vagy a sérelemdíj illetve a nyilvános bocsánatkérés.

Az új magyar polgári törvénykönyv többnyire a német polgári törvénykönyvre (Bürgerliches Gesetzbuch-BGB) hasonlít, vajon megállja a helyét ez az állítás? A magyar törvénykönyv hol helyezhető el az európai civiljogi kodifikációk családjában?

A jogalkotó nem választott kifejezett külföldi modellt az új Polgári Törvénykönyv megalkotásához, de bőségesen merített külföldi kodifikációs példákból. A 20. század elején készített magyar tervezetek főleg az osztrák és német törvénykönyv megoldásait vették figyelembe. Ezeknek a nagy klasszikus törvénykönyveknek a tanulságait a hatályos Ptk. és az új törvény is hasznosítani tudta. Az újabb nemzeti kódexek közül a holland törvénykönyv tekinthető a legmodernebbnek, amely több szempontból – így a szabályozandó életviszonyok köre és a törvénykönyv szerkezete szempontjából – is mintául szolgált a magyar reform számára. A nemzeti kódexeken kívül a Ptk. reformja merít a nemzetközi jogalkotás eredményeiből is. Ezek közül a Bécsi Vételi Egyezmény, illetve a szerződési jogi fejezeteknél az UNIDROIT Principles of International Commercial Contracts (1994.) továbbá a The Principles of European Contract Law (I-II: 1999, III: 2002) elvei hatottak a jogalkotásra. A törvény a fogyasztóvédelmi magánjog körében szervesen támaszkodik az Európai Közösség irányelveire is.

Az új törvény megszünteti a teljes cselekvőképtelenséget, a bíróság csak egyes ügycsoportok vonatkozásában van – előzetes szakértői vélemény után – korlátozhatja az egyén jogait. Ehhez a kapcsolódik a „támogatott döntéshozatal” intézménye. Az új szabályozás mennyiben nyújt nagyobb védelmet a rászoruló érdekeinek tekintetben, a hatályos szabályozásban meglévő, a gondnok eljárására vonatkozó törvényi garanciákhoz képest?

Az új Polgári Törvénykönyv előkészítése során a jogalkotásban részt vevők fokozott figyelmet fordítottak a joggyakorlásuk során nehézségekkel szembesülő személyek helyzetére, jogvédelmük biztosítására, a jogügyletekben való részvételükkel összefüggésben érdekeik védelmére. A döntéshozatalukban akadályozott nagykorú személyek számára a törvény az eddigi jogintézmények (a cselekvőképességet korlátozó és a cselekvőképességet kizáró gondnokság) helyett differenciáltabb rendszert vezet be, amely kevésbé korlátozó megoldásokat is tartalmaz. Erre a változásra hívták fel a figyelmet a civil szervezetek, és a nemzetközi jogi jogfejlődés is ezt támasztja alá.

Az új Ptk. által bevezetendő új jogintézmények, mint az előzetes jognyilatkozat és a támogatott döntéshozatal nem korlátozzák az érintett cselekvőképességét, hanem korlátozás nélkül részesítik a személyt olyan védelemben, amelynek segítségével ügyeiben el tud járni, és így cselekvőképességét megőrizheti.

A támogatott döntéshozatal, mint új jogintézmény bevezetésével egyéni szükségleteken alapuló, döntési segítség biztosítására kerül sor anélkül, hogy ez az érintett személy cselekvőképességének korlátozásával járna. A támogatott döntéshozatal során egy vagy több – a támogatottal bizalmi viszonyban álló – személy segítséggel látja el az ítélőképességében korlátozott személyt döntései meghozatalában. Támogató lehet bármely családtag vagy barát, aki ezt vállalja. Azok számára, akik nem családban élnek, a „hivatásos támogató” néven bevezetendő jogintézmény nyújt a támogatott döntéshozatalhoz hasonló tartalmú segítséget.

A házasság érvényességére vonatkozó új szabályozás lehetővé tenné a rokonházasságot, azaz egy férfi feleségül vegye öccse lányát, vagyis saját unokahúgát. Genetikus szakemberek szerint az ilyen kapcsolatokból született utódoknál 7-8 százalékos eséllyel merül fel genetikai károsodás. Milyen megfontolásból került ki az eredeti tervezetből az ilyen kapcsolatot tiltó rendelkezés?

A hatályos családjogi szabályozás alapján sem abszolút érvénytelenségi ok a testvérnek testvére leszármazójával kötött házassága. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 8. § (2) bekezdése szerint ”testvérnek testvére vér szerinti leszármazójával és a házastársnak volt házastársa egyenesági rokonával kötött házassága nem érvénytelen, ha a jegyző felmentést ad, akár a házasságkötés előtt, akár utóbb, a házasság fennállása alatt.” A jegyző számára a hatályos szabályozás nem határoz meg jól körülhatárolható mérlegelési szempontokat, hogy mi alapján döntsön a házasság engedélyezése mellett vagy ellen, így az esetek többségében engedélyezi a házasságot. A jogalkotó számára két lehetőség van, hogy alkotmányosan korrigálja a hatályos szabályozás hiányosságait: vagy elhagyja az említett érvénytelenségi okot a szabályozásból, vagy a törvény konkrét mérlegelési szempontokat állapít meg a jegyző számára az érvénytelenségi akadály alóli felmentésre. A jogalkotó az előbbi lehetőséget választotta, tekintettel arra, hogy a jegyző nem képes azoknak a genetikai tényezőknek a vizsgálatára, amelyek a kapcsolat ellen szólnak, ráadásul ezek a káros következmények nem is a házasságból, hanem a nemi kapcsolatból eredhetnek.

Mi indokolta hogy a házasság megszűnésének okai között szerepeljen az egyik házastárs nemváltoztatása? (Tekintettel arra, hogy házasságkötés kizárólag férfi és nő között lehetséges, egy nemváltoztatás egyértelműen érvénytelenséget eredményez.)

Az utóbbi évtizedben mind külföldön, mind Magyarországon igény merült fel transzszexuális személyek részéről anatómiai nemük megváltoztatására annak érdekében, hogy az megegyezhessen vállalt, pszichikailag elfogadott nemükkel.

A házasság férfi és nő között jöhet létre, vagyis a házasságnak létezési feltétele a felek eltérő neme. A nemváltoztatás ennek megfelelően a házasság megszűnéséhez vezet és nem érvénytelenséget eredményez. Abban az esetben, ha a nemét megváltoztató személy házas, a nem megváltoztatásával a házasságnak ez a létezési feltétele szűnik meg, vagyis az egyik házastárs nemének megváltoztatása a házasság megszűnésének jogkövetkezményét kell maga után vonja. Ezt deklarálja a törvény azzal, hogy arról is rendelkezik, hogy a házasság felbontásához hasonlóan a házassággal kapcsolatos járulékos kérdéseket – így különösen a közös kiskorú gyermek tartása, házastársi tartás, lakáshasználat – abban az esetben is rendezni kell, ha a házasság az egyik fél nemének megváltoztatása miatt szűnik meg.

Az IRM honlapján közreadott háttéranyag szerint az örökbefogadásra vonatkozó szabályokat egyszerűsíti az új törvény, tekintettel arra hogy évente több mint 20ezer állami gondozott gyermek közül alig 800-900 örökbefogadása történik meg. Mi indokolta, hogy a kormány megvonta a bejegyzett élettársak jogát az egymás gyermekének örökbefogadására?

Az új Ptk. bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó része a tárgykörre vonatkozó - július 1-én hatályba lépett - önálló törvényben foglaltakkal megegyező szabályozást tartalmaz (a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XXIX. törvény (a továbbiakban: Bét.) A Bét. általánosan teszi egyértelművé, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat joghatásaira a jogszabályok házasságra irányadó rendelkezései irányadók és a törvény kifejezetten utal a jogintézmény házasságtól eltérő joghatásaira. Ennek megfelelően a Bét. nem teszi lehetővé – többek között – bejegyzett élettársak számára gyermek közös örökbefogadását. A bejegyzett élettársak egyrészt együttesen nem fogadhatnak örökbe, másrészt arra sincs lehetőségük, hogy az egyik bejegyzett élettárs partnerének gyermekét örökbe fogadja.

A két törvény parlamenti tárgyalása párhuzamosan zajlott azzal, hogy a Bét. elfogadására már korábban, a tavaszi ülésszak során sor került. Az új Ptk. zárószavazás előtti szövegének kialakításakor a Kormány által előkészített koherencia javaslat a Bét.-ben foglaltakra volt figyelemmel.

Milyen megfontolásból került ki jelenlegi szabályozásból a házassági hűségre vonatkozó rész? Az új szabályozás szerint a jogalkotó csupán együttműködési kötelezettséget követel a házastársaktól.

Az új Ptk-ban az együttműködési kötelezettség előírása váltja fel a „hűséggel tartoznak egymásnak” tételt (Csjt. 24. §-a), és lényegében a házastársak mindenre kiterjedő összetartozását, egymással való szolidaritását kívánja kifejezésre juttatni. A joggyakorlat a „hűség” követelményét a Csjt. hatályba lépésétől kezdve ebben a szélesebb értelemben fogja fel, amely magában foglalja a másik házastárs érdekeit sértő magatartások tilalmát.

Az egymás támogatásának kötelezettsége részben személyes, részben vagyoni kötelezettség, a házassági viszonyban azonban a személyi oldalnak (a másik házastárs egyénisége fejlődésének előmozdítása, továbbtanulásának elősegítése, gondozás, betegségben ápolás stb.) van meghatározó szerepe. A támogatási kötelezettség vagyoni oldala, a tartási kötelezettség, amely az életközösség fennállása alatt szintén ebből a rendelkezésből vezethető le.

Az új Ptk. szerint miben tér el a szerződésszegésből fakadó kár, illetve a szerződésen kívül okozott kárért való helytállás, felelősség a jelenlegi szabályozáshoz képest?

A szerződésszegéssel és a szerződésen kívüli okozott kárért való felelősség a ma hatályos szabályozás szerint a felelősség jogalapja, zsinórmértéke tekintetében nem tér el egymástól, a jogellenesen okozott kárért a károkozó mindkét esetben (akár szerződés megszegéseként, akár pedig szerződésen kívül okozta azt) akkor felel (köteles helytállni), ha nem úgy jár el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ebből következően mindkét esetben az ún. vétkességi felelősség érvényesül.

Az új Ptk. szabályozása csak a szerződésen kívüli károkozás esetére tartotta fenn ezt az általános felelősségi formát, ebben a körben azonban lényegében változatlanul. Az új szabályozás annak kimondása mellett, hogy a károkozás törvény eltérő rendelkezése hiányában már önmagában is jogellenes, a szerződésen kívül okozott kárfelelősség alól - a ma hatályos szabályokkal azonosan - annak bizonyítása esetén mentesíti a károkozót, ha az úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. A szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség körében azonban az új Ptk. ennél szigorúbb felelősségi elvet ír elő, az elvárhatósági mérce helyett az előreláthatósági mércét alkalmazza. Ez azt jelenti, hogy a szerződésszegéssel okozott károk alól a károkozó nem mentesülhet pusztán annak bizonyításával, hogy az adott esetben általában elvárható módon járt el, hanem azt kell bizonyítania, hogy a szerződésszegést az ellenőrzési körén kívül eső, olyan körülmény okozta, amellyel a szerződéskötés időpontjában nem kellett számolnia, és ez okból nem is volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa. Szerződésszegés esetén tehát a károkozónak a felelősség alóli mentesüléséhez azt kell igazolnia, hogy magát a szerződésszegést az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amelyet nem láthatott előre, amellyel nem számolhatott a szerződéskötés időpontjában.

Az új szabályozás az uzsorás szerződések körében semmisnek nyilvánítja azt a szerződést, amelyet „kellő üzleti jártassággal” nem rendelkező féllel kötöttek. Pontosan mit ért a jogalkotó kellő üzleti jártasságon?

Az új Ptk. az uzsorás szerződések körében a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében részletezi, hogy különösen melyek azok az esetkörök, amelyekben a másik fél helyzetének kihasználásról van szó, hiszen ez a szerződés uzsorás jellege megállapításának egyik igen fontos feltétele (egyébként a ma hatályos jogunkban is). Az új szabályok szerint ilyen "helyzetkihasználásnak" minősül például az az eset, amikor a szerződő partner általában vagy az adott ügylet vonatkozásában nem rendelkezik a szerződéskötéshez, illetve az adott szerződés (ügylet, üzlet) megkötéséhez a szerződéskötési feltételek kellő mérlegelését igénylő tapasztalattal. Azt a körülményt, hogy milyen esetben lehet megállapítani a kellő üzletkötési jártasság hiányát, nyilvánvalóan a bírósági gyakorlat fogja kimunkálni. E feltétel fennállását is a bíróság mindig az eset (a konkrét szerződéskötés) összes körülményének körültekintő vizsgálatával és elemzésével állapítja meg.

A személyiségi jogainak sérelme esetén milyen esetekben követelhet a jogosult sérelemdíjat, illetve mikor nyilvános bocsánatkérést?

Az új Ptk. Második Könyve szabályozza a személyhez fűződő jogok megsértésének jogkövetkezményeit. Ezek között vannak a jogsértés felróhatóságától függően objektív szankcióként érvényesíthetőek, mint az elégtételadási kötelezettség. Ugyanakkor a sérelemdíj fizetési kötelezettség és a kártérítési felelősség megállapítására a jogsértő felróhatósága esetén kerülhet sor. Az objektív és a szubjektív szankció közötti különbség abban áll, hogy objektív szankció esetén az alkalmazhatóságot a jogsértés puszta ténye (és persze az okozati összefüggés) megalapozza a jogsértővel szemben; nincs szükség felróhatóság meglétére a jogsértő oldalán. A jogsértő tehát a vele szemben alkalmazandó szankciót nem háríthatja el annak bizonyításával, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt.

A törvény öt objektív szankció típust nevesít, amelyek közül a Ptk. hatályos rendelkezéseihez képest érdemi újdonságnak a jogsértéssel elért vagyoni előny átengedésére kötelezés intézményének a bevezetése tekinthető.

A törvény szerinti jogkövetkezmények igen változatos jellegűek, ami következik abból, hogy maguk a jogsértő magatartások is rendkívül sokfélék lehetnek (indokaik, célzatuk, súlyuk stb. alapján). Ezek közül az eset körülményeihez képest egyet, többet vagy akár valamennyit is alkalmazni lehet a jogsértővel szemben.

A elégtételadási kötelezettségben a személyiségi jogi szankciók erkölcsi jellege igen hangsúlyosan mutatkozik meg. Lényege abban áll, hogy a jogsértőt arra kötelezi a bíróság, hogy ismerje el cselekményének jogsértő voltát és egyben juttassa kifejezésre megbánását, kövesse meg a sértettet.

Az elégtételadás csak akkor töltheti be jóvátételi funkcióját, ha ugyanazt a nyilvánosságot éri el, amely előtt a jogsértés megtörtént. Ezért a bíróság elrendelheti, hogy az elégtétel adására nyilatkozattal vagy más megfelelő módon a nyilvánosság előtt kerüljön sor. Az eset körülményeihez képest történhet szóban, írásban, szűkebb vagy tágabb nyilvánosság előtt, a bíróság rendelkezése szerint. A nyilvánosság lehet sajtónyilvánosság is, az elégtételadás ilyen esetben végeredményben nem sokban fog különbözni a sajtó-helyreigazítástól (az eljárás szabályai természetesen mások). A nyilvánosságra hozatal költségei a jogsértőt terhelik. Leginkább a megfelelő elégtételadásban nyilvánul meg a személyiségvédelmi szankciók helyreállítási és jóvátételi funkciója, mivel ettől remélhető, hogy a jogsértő és a társadalmi környezet tudatvilágában a sérelem folytán bekövetkezett negatív változás pozitív irányban helyrebillenjen.

A sérelemdíj mint a személyhez fűződő jogok megsértésének szubjektív, tehát a jogsértés felróhatóságától függő szankciója, az eset körülményeire tekintettel kettős természetű jogkövetkezmény. Jogsértéssel okozott nem vagyoni hátrány vagyoni ellensúlyozásával fejti ki reparatív hatását; ugyanakkor hasonló esetek megelőzését is szolgáló represszió, magánjogi büntetés.

A sérelemdíjra való jogosultság megállapítása kapcsán a bíróság a jövőben két törvényi előfeltétel teljesülését vizsgálja, egyrészt, hogy a személyhez fűződő jog megsértése bekövetkezett-e, másfelől pedig hogy a jogsértőnek a magatartása illetve mulasztása felróható-e. A Javaslat ugyanakkor kétséget kizáró módon rögzíti, hogy ezen felül nem követelhető meg semmiféle további negatív eredmény (hátrány, vagyoni kár) bekövetkeztének a bizonyítása. A személyhez fűződő jogok megsértése, ha a jogsértő nem bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, önmagában elegendő és közvetlenül vonja maga után a sérelemdíjra való jogosultságot. Annak természetesen nincs akadálya, hogy a sértett követelje a jogsértéssel okozati összefüggésben álló vagyoni kárának a megtérítését is.

A személyhez fűződő jogok megsértésének mértéke, súlyossága tehát nem a jogalap vonatkozásában, hanem a sérelemdíj mértékének megállapítása során válik jogilag jelentőssé. A bíróság ehhez képest határozhat úgy is, hogy elismerve a sérelemdíjra való jogosultságot, annak mértékét egy szimbolikus összegben állapítja meg.

A BGB megalkotása után négy évvel lépett hatályba, vajon az új Ptk. alkalmazására való felkészülésre elegendő lesz az idő?

Az új Polgári Törvénykönyv alkalmazására való felkészülés már megkezdődött, hosszabb ideje folyik. Előadásokon, konferenciákon, vitaesteken ismerkednek a jogalkalmazók az új rendelkezésekkel, amelyek hónapok óta hozzáférhetőek az igazságügyi tárca és az Országgyűlés honlapján. Természetesen ez nem helyettesíti, csak megalapozza a törvénykönyv elfogadása, illetve kihirdetése utáni felkészülést, amelyre több hónapot indokolt biztosítani (csakúgy, mint ahogy az történt az 1959. évi IV. hatálybalépésekor).

Az új társasházi törvénnyel kapcsolatban Sólyom László köztársasági elnök Szili Katalinnak, az Országgyűlés volt elnökének címzett levelében fogalmazta meg kritikáját a jogalkotói munkával kapcsolatban. („Az elmúlt években a törvények aláírása és kihirdetése során számos alkalommal szembesültem azzal, hogy egyes törvények vagy azok valamelyik rendelkezése nem kellőképpen átgondolt, nem illeszkedik tágabb koncepcióba, az új szabályozást nem támasztják alá felmérések, statisztikai adatok, nem végeznek semmilyen hatásvizsgálatot, továbbá, hogy a törvény alapvető szakmai, jogdogmatikai hiányosságban szenved, nem egyszer nyilvánvalóan alkalmazhatatlan lenne.”) Ön hogy látja mai magyar jogalkotás színvonalát, mennyiben tud megfelelni az Alkotmányban és a jogalkotásról szóló törvényben megfogalmazott követelményeknek?

Ami az új Ptk-t illeti: elfogadását tízéves szakértői előkészítés, azt követően tízhónapos kormányzati előkészítés, majd másféléves parlamenti vita előzte meg. Széleskörű konzultációt és egyeztetést folytattunk, hatásvizsgálatok készültek. Többször kidolgoztuk az úgynevezett hipotetikus változatokat a parlamenti vita során, bemutatva a kormány által elfogadásra javasolt módosító indítványokat, mielőtt még azokról szavazás lett volna, azért, hogy jogalkotók és jogalkalmazók lássák, milyen lenne az új Ptk.

A jogalkotás színvonalának emelése érdekében az első és legfontosabb lépés egy új jogalkotási törvény elfogadása lenne, mert a hatályos jogalkotási szabályok számos ponton korszerűtlenek és ellentmondásosak, sok esetben erre vezethetőek vissza a jogalkotási hibák, hiányosságok.


Sáriné dr. Simkó Ágnes önéletrajza

Születési hely,idő: Budapest, 1953. november 8.

Iskolai végzettség:
  • II. Rákóczi Ferenc Gimnázium angol tagozata 1972;
  • az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara (summa cum laude eredménnyel) 1977;
  • jogi szakvizsga 1982.
Nyelvismeret:
  • államilag elismert angol középfokú C típusú nyelvvizsga,
  • 2001-ben a British Council a „First level of English for EU Accession courses” elvégzése
Munkahelyek, munkakörök:
  • 1998-tól Igazságügyi Minisztérium (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)

Polgári Jogi Kodifikációs Titkárság vezetése miniszteri biztosként, a Polgári Jogi Kodifikációs Főosztály, majd a Polgári Jogi Kodifikációs és Nemzetközi Magánjogi Főosztály vezetése – az 1050/1998. (IV. 24.) Korm. határozattal létrehozott Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottság, valamint a Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság tagjaként az új Polgári Törvénykönyv előkészítő munkáinak koordinálása, a megalapozó munkálatok és a kodifikáció minisztériumi összefogása, a Polgári Törvénykönyv – az új kódex megszületése előtt szükséges – módosításainak kodifikációja, valamint az új és módosuló jogszabályok véleményezése civilisztikai szempontból.

  • 1995 II. félév – 1997. Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara

Jogi és Igazgatási Osztály – osztályvezetőként a Kamara képviseletében részvétel a vállalkozókat érintő jogszabályok, illetve a fővárosi önkormányzati rendeletek előkészítésében, véleményezésében, a kamarai belső szabályozás elkészítése, alkotmánybírósági beadványok szerkesztése, a jogsegélyszolgálat vezetése.

  • 1991 – 1995. I. félév Privatizációs Kutatóintézet
Az igazgató helyetteseként és jogi igazgatóként a munkaszervezet vezetése, valamint a privatizációs folyamatok elemzése, különös tekintettel a gazdasági-jogi szabályozás változásaira, az Intézet privatizációra vonatkozó kutatásainak jogi megalapozása;
  • 1990. Miniszterelnöki Hivatal
Gazdaságpolitikai Titkárság – kormányfőtanácsosként a szervezet munkájának jogi megalapozása;
  • 1981-1990. - Igazságügyi Minisztérium
  • Törvényelőkészítő Főosztály – főelőadóként, majd főmunkatársként jogszabálytervezetek kidolgozása, valamint a más tárcák által előkészített jogszabályokkal kapcsolatban az Igazságügyi Minisztérium álláspontjának kialakítása és érvényesítése a polgári jog és a gazdasági jog területén;
  • Vállalati Jogi Önálló Osztály– osztályvezetőként a társasági törvény, az átalakulási törvény, a vállalati törvény, a szövetkezeti törvény kidolgozásában és végrehajtásában való részvétel;
  • 1981. Pénzügyminisztérium

Jogi Osztály – előadóként, majd főelőadóként a gazdasági joggal, (azon belül különösen a vállalati és pénzügyi joggal) kapcsolatos jogalkotási és jogalkalmazási feladatok.

Kitüntetések:
  • 1985. - Kiváló Munkáért kitüntetés
  • 1987. - Kiváló Munkáért kitüntetés - "A földről szóló törvény előkészítésében, kodifikációs munkájában végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréséül"
  • 2003. - Deák Ferenc díj - "Kimagasló igazságügyi munkássága elismeréseként"
  • 2007. - Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje - "Több mint két évtizedes kodifikációs tevékenysége, különösen az új Polgári Törvénykönyv előkészítésének koordinációja terén végzett munkája elismeréseként"
Egyéb tevékenység:
  • a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem (Corvinus) Gazdasági Jogi Tanszékén egyetemi adjunktusként polgári és társasági jogi előadások és szemináriumok tartása, vizsgáztatás,
  • polgári és gazdasági anyagi jogból szakvizsgáztatás;
  • szakmai és ismeretterjesztő cikkek, könyvek publikálása,
  • a Polgári Jogi Kodifikáció című szakfolyóirat létrehozása, a folyóirat főszerkesztői és szerkesztőbizottsági tagi teendőinek ellátása (1999-2008),
  • a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó sorozatszerkesztőjeként a tág értelemben vett magánjogot érintő szakkönyvek kiadásának koordinálása, illetve a sorozat könyveinek szerkesztése.
  • kapcsolódó anyagok
PTK
IRM