Mérték blog

Urbán Ágnes: Nyolcvan milliárd

2014.11.11.

A közszolgálati média Magyarországon régóta támadások kereszttüzében áll, de semmiféle konszenzus nincs arról, hogy milyen közmédia rendszerre lenne szüksége az országnak. A gondolkodás elkezdéséhez legalább néhány adatot érdemes megismerni. Urbán Ágnes írása.

Európában hagyományosan jelentős a közszolgálati műsorszolgáltatás szerepe, de az elmúlt évtizedek médiapiaci átalakulása kihívás elé állítja mind a közszolgálati intézmények menedzsmentjét, mind pedig a közpolitika-alkotókat. Ma már számtalan forrásból tájékozódhatnak és szintén sokféle módon szórakozhatnak az állampolgárok, a közszolgálatiság feladatának újrafogalmazásáról sok országban komoly szakmai párbeszéd zajlik.

Magyarországon ez a párbeszéd lényegében soha nem alakult ki, az 1996-os médiatörvényben létrehozott közszolgálati műsorszolgáltatást szinte magától értetődően használta mindig az aktuális kormányzat saját politikai céljaira. Ebben 2010 csak annyiban hozott változást, hogy minden korábbinál központosítottabbá vált az intézmény, a közszolgálat propagandaszerű működése a napi rutin része lett, és ma már a közbeszédben is mindinkább visszatér az állami (state) műsorszolgáltatás emlegetése a közszolgálattal (public service) szemben. Ráadásul a szinte folyamatos költségvetési megszorítások mellett a közszolgálati műsorszolgáltatás állami támogatása látványosan nő, anélkül, hogy az átláthatóság legalább minimális követelményei teljesülnének.

Néhány ábrával szeretném érzékeltetni, hogy milyen helyzetben van ma Magyarországon a közszolgálati televíziózás, és miért lenne fontos, hogy elinduljon az értelmes szakmai párbeszéd. Az első grafikonon az látszódik, hogy 1997-ben a két országos kereskedelmi televízió belépésével, hogy omlott össze a közszolgálat annyira, hogy azóta se tudjon magára találni. Könnyű belátni, hogy erre egyre rosszabbak az esélyek, hiszen idővel eltűnik az a generáció, amely számára az MTV az élet része és megkérdőjelezhetetlen intézmény volt, és felnő egy olyan, amelyik reménytelenül színvonaltalannak és hiteltelennek látja a köztévé csatornáit.

1. ábra: Csatornatípusok közönségaránya 1996-2014Q3 (4+)

1. ábra

Forrás: Nielsen Közönségmérés

Az elmúlt közel két évtizedet nem lehet nem megtörténtté tenni, és nem lehet azoknak az országoknak a példájából kiindulni, ahol a közszolgálati média megtartotta piaci szerepét, társadalmi presztízsét. Kétségtelen, hogy a kereskedelmi csatornák megjelenése mindenhol komoly kihívást jelentett, de ahány ország, annyiféle módon zajlott a tévés piac átalakulása. Mindenesetre elmondható, hogy Magyarország azon országok közé tartozik, ahol a kereskedelmi televíziók gyorsan átvették a vezető szerepet és a közszolgálati csatornák gyakorlatilag marginálissá váltak. A közép-kelet-európai országokban ez egyáltalán nem tekinthető kuriózumnak, bár vannak olyan országok is a régióban, amelyekben sokkal jobban teljesítenek.

2. ábra: Közszolgálati csatornák közönségaránya (2012)

2. ábra

Forrás: European Audiovisual Observatory

Az MTVA finanszírozása régóta viták kereszttüzében áll, leginkább azért, mert miközben számos területen csökken az állami forrás, súlyos zavarokat okozva ezzel, a közszolgálati média egyre jelentősebb összegekkel gazdálkodik. A hetekben jelentették be, hogy 2015-ben az MTVA költségvetési támogatása 80 milliárd forint fölé nő. A rendelkezésünkre álló European Audiovisual Observatory adatbázis 2012-es adatok alapján hasonlítja össze, hogy az audiovizuális szolgáltatásokra mennyi közpénz jut egyes országokban, Magyarországon ekkor 69 milliárd forint volt ez az összeg. Az összehasonlítás alapján egyáltalán nem kirívó nálunk a közszolgálatnak juttatott állami támogatás mértéke, ugyanakkor azt is látni kell, hogy Magyarország „előrébb” végez ezen a listán, vagyis néhány, magasabb közönségarányt elérő országban kevesebbet költenek a közszolgálatra.

3. ábra: Közszolgálati audiovizuális szolgáltatások állami támogatása (2012)

3. ábra

Forrás: European Audiovisual Observatory

Az alábbi ábrán a fenti közönségarány adatok mellett ábrázoljuk az egy háztartásra jutó állami támogatást is. A korábbi következtetés itt is jól kirajzolódik, vagyis minden országban, ahol alacsonyabb a közönségarány, egyben a háztartásra vetített közszolgálati közpénz is kisebb. Ugyanakkor vannak országok, ahol a magyarországinál magasabb közönségarányt ér el a közszolgálati műsorszolgáltatás, de a szolgáltatás állami támogatása mégis alacsonyabb.

4. ábra: Közszolgálati audiovizuális szolgáltatások közönségaránya és állami támogatása (2012)

4. ábra

Forrás: European Audiovisual Observatory

Természetesen az összehasonlításnak megvannak a maga korlátai, hiszen eltérő gazdasági helyzetű országokról van szó, és a közmédia finanszírozási rendszere – a közös európai jogi keretek ellenére – sem egyforma. Vannak országok, ahol a törvényhozó engedélyezi a közszolgálati csatornák számára a hirdetési tevékenységet, van ahol nem, és ez alapvetően befolyásolja az intézmény működtetéséhez szükséges állami támogatás összegét. A helyzetet némileg árnyalja, hogy Magyarországon végezhet hirdetési tevékenységet a köztévé, tehát a kereskedelmi bevételek mellett van szüksége meglehetősen nagy összegű közpénzre.

Aligha hihető, hogy az elkövetkező években érdemi párbeszéd kezdődik Magyarországon arról, hogy milyen közszolgálati médiára van szükségünk. A Mérték Médiaelemző Műhely által készített médiaszabályozási koncepció kiemelten kezelte a közszolgálati médiaszolgáltatás újragondolását, de nem olyan időket élünk, amikor a szakmapolitikai javaslatok komoly figyelmet tudnának kelteni. Pedig fontos lenne megvitatni, hogy hogyan definiáljuk a közszolgálati média feladatait, ehhez milyen finanszírozási rendszert rendelünk és miként lehetne az intézményt a lehetőség szerint függetleníteni a mindenkori kormányzati befolyástól.



Az oldal tartalma nem minősül jogi tanácsadásnak.
Kérjük olvassa el a Jogi Fórum felhasználási feltételeit.