Mérték blog

Lehóczki Zsófia: Sajtószabadság-indexek: Magyarország majdnem bóvli?

2012.02.08.

Romlik a sajtószabadság helyzete hazánkban. Ezt nem csak a hazai jogvédő szervezetek, a médiajoggal foglalkozó tudományos szakemberek, vagy újságírók állítják, hanem két, nagy tekintélyű nemzetközi szervezet is. A hazai sajtószabadság állapota a Riporterek Határok Nélkül elnevezésű nemzetközi újságíró szervezet, és a Freedom House nemzetközi civil szervezet szerint is erőteljesen romlott 2011-ben. Navratil Szonja írása.

Riporterek Határok Nélkül sajtószabadság-indexe alapján 2010-hez képest hazánk 17 helyet esett vissza, és így 2011-ben 40. lett. A Freedom House indexe ugyan Magyarországot még 2011-ben is a sajtószabadság szempontjából szabad kategóriába sorolta, viszont a számszerű értékelés alapján egyetlen pont választ el bennünket a részben szabad kategóriától.

A Riporterek Határok Nélkül szervezete 179 országban több különböző szempont mentén értékeli a sajtószabadság helyzetét. Ilyen szempont például az újságírók elleni közvetlen, testi erőszak, vagy a sajtószabadság elleni közvetett erőszak, a cenzúra vizsgálata. A médiára nehezedő gazdasági befolyás mértékét, a jogszabályi környezet változásait és az internet szabadságának mértékét is évről-évre megvizsgálják. A kérdésekre 150 szakértő válaszol, a válaszadók között újságíró, jogász, de emberi jogi aktivista is található. Minden válasz egy előre megadott pontszámot ér, minél több pontja van egy országnak, annál rosszabb a sajtószabadság helyzete. Hazánk 2010-ben 7,5 ponttal a 23. helyen állt, majd 2011-ben 10 ponttal került a 40. helyre. A Riporterek Határok Nélkül szervezete a sajtószabadság helyzetének romlását az új médiatörvény elfogadásával magyarázza, a médiatörvény ugyanis lehetőséget ad a kormányzó pártnak a média feletti közvetlen befolyás gyakorlására.


A Freedom House az egyes országok jogi, politikai és a gazdasági környezetét a sajtószabadság szemszögéből vizsgálja. A kiválasztott szakértők itt is különböző kérdésekre válaszolnak, a válaszokhoz pedig előre megadott pontszámok tartoznak. A pontozás úgy történik, hogy 0 és 30 pont között szabad, 31 és 60 pont között részben szabad, 61 és 100 pont között nem szabad minősítést kap az adott ország. Amíg a nyugat-európai országokra alapvetően 20 pont alatti értékek a jellemzőek, addig a kelet-európai országok is szabad minősítést érnek el általában, de inkább a 20 és 30 pont közötti kategóriába esnek. Magyarország 2010-ben 23 pontot, 2011-ben pedig a határértéket, 30 pontot kapott.

A sajtószabadságot, a demokráciához hasonlóan, a fogalmak összetettsége miatt nagyon nehéz megmérni, ezért mindkét index inkább a válaszadók percepcióját, véleményét, mint magát a sajtószabadság tényleges mértékét méri.

A sajtószabadság mérhető ún. kemény adatokkal is, mint például egy évben az adott országban mennyi a betiltott médiatermékek száma, mennyi az újságírók elleni támadások száma, vagy mennyi a cenzúra miatti peres eljárások száma. A kemény adatok mérése azonban szinte csak azokban az országokban lehetséges, ahol a sajtó nem szabad. Az ilyen kemény adatokkal a sajtóra gyakorolt közvetlen gazdasági, vagy politikai befolyás mértéke, vagy az öncenzúra létezése nem mérhető. Ezek ugyanis látens, rejtett jelenségek, így a láthatóságuk nagyon csekély. A percepció mérése viszont úgy történik, hogy a sajtószabadság helyzetéről előre kiválasztott szakértők mondanak véleményt. A percepciós indexek tehát a megkérdezettek véleményét mérik és nem tényeket. A kemény adatok mérése ugyan megbízhatóbb, hiszen mindig ugyanazt az eredményt adják, viszont a válaszok a sajtószabadság terjedelmének csak egy nagyon szűk szegmensét fedik le. A vélemények mérése kevésbé megbízható módszer, ellenben a sajtószabadság valamennyi aspektusát képes mérni.

Ugyan a percepció mérése könnyen megoldható, és jól értelmezhető eredményt ad, a hátránya viszont, hogy kevéssé objektív, hiszen nem tényeket, hanem a megkérdezettek véleményét mutatja meg. A módszertani nehézségek ellenére mégis úgy áll a helyzet, hogy világszerte sokan hivatkoznak a két sajtószabadság-indexre. Ennek oka a szervezetek magas presztízsén túl, hogy az indexek két dolgot nagyon pontosan képesek megmutatni: egyfelől a sajtószabadság állapotának változásait, másfelől a vizsgált országok egymáshoz viszonyított helyzetét. Az indexekből a nagyobb, drasztikus akár pozitív, akár negatív irányú változások, trendek irányvonala olvasható ki. A kisebb változásokat, a már demokratikus országok sajtószabadságának csekélyebb mozgásait az indexek nem igazán képesek érzékeltetni. Az viszont nagyon pontosan és jól látható, ha egy ország rossz irányba halad. A két sajtószabadság-index által mért változások arra hívják fel a figyelmünket, hogy a sajtószabadság állapota romló tendenciát mutat Magyarországon.



Az oldal tartalma nem minősül jogi tanácsadásnak.
Kérjük olvassa el a Jogi Fórum felhasználási feltételeit.