Mérték blog

Polyák Gábor: Perben, haragban – Mi lesz veled Klubrádió?

2012.01.26.

A Klub Rádió jövője két bírósági eljáráson is múlhat. Az egyik a budapesti 92,9 MHz-es frekvenciára kiírt pályázathoz kapcsolódik, amit a Klub Rádió 2010. áprilisában megnyert, de az időközben megalakuló Médiatanács nem írta alá a szerződését. A másik a budapesti 95,3 Mhz-es frekvenciáért zajló pályázat eredményét vizsgálja felül, amelyen a Klub Rádió szűken, de lemaradt az első helyről. Esélylatolgatás Polyák Gábortól.

Viszonyom a Klub Rádióval személyesnek mondható. Nem vagyok rendszeres hallgató, de különösebb fenntartásaim sincsenek vele kapcsolatban. Viszonyunk személyessége egészen más okra vezethető vissza. Amikor 2010 februárjában nem választottak ORTT-elnökké – rossz belegondolni, hol lennék most, ha nem egészen fél évre mégis megválasztanak, de az is érdekes kérdés, hogy lennék most, ha nem vállalom el a jelöltséget –, akkor ez nagy valószínűséggel a Klub Rádió miatt is volt. A szavazás előtti hétvégén kaptam egy telefonhívást. Azzal a kérdéssel, hogy igaz-e, hogy azt mondtam, baj lehet a Klub Rádió pályázatával. Igaz, válaszoltam, de hogy hol és kinek, azt nem tudom.

Ekkor zajlott a Sláger/Danubius-per, és éppen megszületett az elsőfokú ítélet. Folyamatban volt továbbá a budapesti 92,9 MHz frekvenciára kiírt pályázat, amin pályázott a Klub Rádió is. A Sláger/Danubius-ügy elsőfokú ítéletének bírósági érvelése alapján azonban a Klub valóban nem pályázhatott volna erre a frekvenciára, miközben egy másik budapesti frekvencián műsort szolgáltat, akkor sem, ha nyilatkozik az összeférhetetlenség megszűnéséről. Erre a kockázatra mutattam rá, valahol, valakinek.

Honnan is ismerős ez az érvelés? Szalai Annamária, a Médiatanács elnöke vette elő, amikor nem volt kedve aláírni a Klub nyertes pályázatát. Pedig a Sláger/Danubius-ügyben szerinte minden rendben volt, azzal kapcsolatban nem győzte meg a bíróság.

Szalai Annamária jogértelmezésével két gond van. Az egyik, hogy végül a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban más érvelést követett, ami mellett a Klub pályázata is érvényes. Ez az ítélet egyébként méltatlanul kevés visszhangot kapott, pedig azt a figyelemre méltó eredményt hozta, hogy a Danubius frekvenciájára pályázó Class FM pályázata érvénytelen volt – mégpedig azért, mert nem nyújtotta be azt a lemondó nyilatkozatot, amit a Klub a maga pályázatában benyújtott –, a Neo FM-é viszont érvényes. Időközben persze jött az új médiatörvény, de a Class jogi helyzete mind a mai napig egyáltalán nem tiszta.


A másik gond az, hogy ha lett volna is hiba a Klub pályázatában, ez az elnyert pályázatot csak akkor érinti, ha egy másik pályázó a végeredményt bíróság előtt megtámadja. A pályázati eljárás lezárásának ténye nem vitatott, erről határozat született. A nyertes pályázóval, a 92,9 MHz-es frekvencián tehát a Klub Rádióval való szerződéskötés nem lehetőség, hanem kötelezettség, ami egyúttal a vesztes pályázók előtt is megnyitja a jogorvoslat lehetőségét. Az 1996-os médiatörvény jogorvoslati rendszeréről, ami valójában nem is létezett, persze több alkalommal megtapasztalhattuk, mennyit ér. Ehhez viszont az RTL Klub jogsértő pályázatáról szóló Írisz-perben és a Sláger/Danubius-ügyben is kellett, hogy az ORTT szándékosan akadályozza a jogorvoslat eredményének végrehajtását. Azt is el kell ismerni, hogy a szerződéskötéssel kapcsolatban is igencsak kétértelmű a régi médiatörvény szövege. Íme egy törvény, ami még a kimúlása után is tartogat meglepetéseket.

Van azonban egy másik támasza az állításomnak. Az Európai Unió Bírósága 2008-ban hozott ítéletet a Centro Europa 7 ügyben. Szép európai példa a magyar szabályozónak: A Centro Europa 7 Srl 1999-ben Olaszországban koncessziót kapott országos földfelszíni televíziós műsorszolgáltatás nyújtására. Nem készült el azonban az a frekvencia-felosztási rendelet, ami alapján a vállalkozás megkaphatta volna a frekvenciahasználati jogosultságot. A szükséges frekvenciákat ugyanakkor jogszabályi előírások alapján olyan műsorszolgáltatók használták (ld. Berlusconi), amelyek az engedélyezési eljárásban nem szereztek koncessziót, és amelyekkel kapcsolatban az olasz alkotmánybíróság kimondta, hogy nem folytathatják a földfelszíni sugárzást.

Az ügyben előterjesztett főtanácsnoki indítvány szerint a tagállamoknak garantálniuk kell, hogy „a koncesszió ne maradjon illuzórikus”. Az Európai Bíróság pedig ítéletében megállapította, hogy mind a szolgáltatásnyújtás szabadságával, mind a közösségi hírközlési jog meghatározott rendelkezéseivel „ellentétes a televíziós műsorszolgáltatás területén az olyan nemzeti szabályozás, amelynek alkalmazása azt eredményezi, hogy a koncesszió-jogosult gazdasági szereplő az objektív, átlátható, hátrányos megkülönböztetéstől mentes és arányos kritériumok alapján kijelölt, műsorterjesztésre használt rádiófrekvenciák hiánya miatt nem tud sugározni”. Azaz az európai közösségi jogot sérti minden olyan állami intézkedés, amely egy frekvenciapályázat nyertesét megfosztja attól a lehetőségtől, hogy az elnyert frekvencián műsort szolgáltasson. Márpedig a Médiatanács által a 92,9 MHz-es frekvenciával kapcsolatban előidézett helyzet „illuzórikussá teszi” az elnyert jogosultságot, és az olasz ügyhöz hasonlóan itt is szabályozói, hatósági intézkedés eredménye a frekvencia hiánya.

A 92,9 MHz-es frekvencia pályáztatása ugyanakkor nyilvánvalóan a Klub Rádió megmentését szolgálta, előremenekülve az utóbb valóban bekövetkezett helyzet, a Klub Rádió ellehetetlenítése elől. Ezzel a megoldással akkor sem értettem egyet, de az is biztos, hogy adott helyzetben aláírtam volna a szerződést. Mert jogilag nem volt más lehetőség, és mert bízhattam volna abban, hogy egy általam vezetett hatóság nem gáncsolja el a szerződés jogsértő jellegét esetleg kimondó bírósági határozat végrehajtását. Végül, hangsúlyozom, az 1996-os törvénynek azt az értelmezését fogadta el a bíróság, ami szerint a Klub pályáztatásánál nem történt jogsértés.

Miért érdemes ezzel a kérdéssel ennyit foglalkozni? Azért, mert a Klub Rádió újabb – a 95,3 Mhz-es – pályázatának bírósági eljárása igencsak kétesélyes.

A bíróság mozgástere a törvény szerint arra tejed ki, hogy megvizsgálja, a Médiatanács a tényállást kellő mértékben feltárta-e, az eljárási szabályokat betartotta-e, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak-e, és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik.

Abban biztosak lehetünk, hogy a papírok rendben vannak, az eljárási szabályokat betartották. A mérlegelés szempontjai megállapíthatók, hiszen benne voltak a pályázati felhívásban. A „mérlegelés okszerűsége” már érdekesebb kérdés.

Az nem várható, hogy a bíróság felülmérlegelje a Médiatanácsnak azt a döntését, hogy neki melyik pályázó műsorterve tetszik jobban. A sokat emlegetett objektív szempontok értékelése kötött, a Médiatanács ott egyetlen eredményre juthat, és ezen a bíróság sem tud változtatni. Viszont bármit is mond a Médiatanács, a szubjektív pontokat igazíthatja az általa helyesnek talált végeredményhez. A Médiatanács ezt a gyakorlatot az ORTT-től örökölte. Hogy igazán szép legyen a történet, a 92,9-es pályázatot a Klub Rádió 1 ponttal nyerte a Katolikus Rádió előtt, egy szubjektív szempont, a műsorszolgáltatási tapasztalat alapján.  Itt újra érdemes emlékeztetni arra, hogy az úgy nem lesz jó, hogy később ott folytatjuk, ahol régen abbahagytuk.

Ma már tudjuk – ha igaz, amit erről olvasunk –, hogy a pályázó megalapozatlan üzleti tervet nyújtott be. És elegáns módon felajánlja a vesztesnek, hogy 200 millióért vegye meg az egész céget, frekvenciástól. Szürreális.

A törvény szerint „tartalmilag érvénytelen” (ezt a fogalmat honnan szedték?) a pályázat, ha „a pályázati ajánlat a Médiatanács megítélése szerint lehetetlen, túlzottan magas vagy alacsony mértékű, illetőleg kirívóan aránytalan kötelezettségvállalást tartalmaz, illetve olyan nyilvánvalóan irracionális vagy megalapozatlan vállalásokat, feltételeket tartalmaz, amelyek ellentmondanak a Médiatanács rendelkezésére álló tényeknek, adatoknak, és ezáltal lehetetlenné teszik a pályázati kiírásban foglalt szempontrendszer szerinti értékelést”. Figyeljünk oda az apró részletekre: „a Médiatanács megítélése szerint”. A Médiatanács megítélésével a bíróság megint nem tud mit kezdeni. Jelen esetben tehát annyi történt, hogy a Médiatanács tévedett.

A bíróság ugyanakkor felvethetné azt a kérdést, hogy milyen adatok, piaci elemzések alapján jutott a hatóság arra a következtetésre, hogy az adott frekvenciáért érdemes a megajánlott díjat megfizetni. Felvethetné, mert engem is nagyon érdekel. Nyilvánvaló, hogy semmilyen piaci elemzés nem történt, sőt a korábban sorra bedőlő zenei rádiók történetének tanulságait sem vonta le a hatóság. Ebben is pontosan úgy működik, mint korábban az ORTT.  A különbség csak az, hogy most minden döntésnél garantált az egyhangú szavazás.



Az oldal tartalma nem minősül jogi tanácsadásnak.
Kérjük olvassa el a Jogi Fórum felhasználási feltételeit.