Mit mond a bíróság?

2003. december 7. Eötvös Károly Közpolitikai Intézet

A bíróságok a törvényesség letéteményesei: feladatuk, hogy az állampolgárok és az intézmények jogvitáit kötelezõ jelleggel eldöntsék. A bíróságokat hagyományosan jellemzi a nyilvánosság zajának kerülése. Ez a törekvés nem idegen a bírói függetlenség alkotmányos értékétõl. Mindazonáltal a bíróságok az állami hatalomgyakorlás részei, s az esetükben is biztosítani kell a közérdekû adatok nyilvánosságának érvényesülését.

A bíróságok a törvényesség letéteményesei: feladatuk, hogy az állampolgárok és az intézmények jogvitáit kötelezõ jelleggel eldöntsék. A bíróságokat hagyományosan jellemzi a nyilvánosság zajának kerülése. Ez a törekvés nem idegen a bírói függetlenség alkotmányos értékétõl. Mindazonáltal a bíróságok az állami hatalomgyakorlás részei, s az esetükben is biztosítani kell a közérdekû adatok nyilvánosságának érvényesülését. A Legfelsõbb Bíróság elnöke maga is többször állást foglalt a nyilvánosság mellett. Az Eötvös Károly Intézet 2003. júliusa és szeptembere között azt vizsgálta meg, hogy a megyei, illetve a megyeszékhelyeken mûködõ városi bíróságok milyen gyorsan és kielégítõen tesznek eleget annak a követelménynek, hogy a mûködésükre vonatkozó adatokat az állampolgárok számára hozzáférhetõvé tegyék.

A megyei bíróságoknak két problémakörben tettünk fel kérdéseket. Egyrészt arra voltunk kíváncsiak, hány állampolgár keresett náluk jogorvoslatot 2002-ben közérdekû adatkérés megtagadása miatt. (E kérdést a városi bíróságoknak is feltettük). A második kérdéscsoport a 2002-es országgyûlési választások kapcsán a választási bizottságok döntései ellen a bíróságokhoz érkezett választási kifogások számát és kimenetelét érintette. A megyeszékhelyen mûködõ városi bíróságokat a 2002-es évben polgári ügyszakban kialakult munkaterhükrõl, illetve arról kérdeztük, hogy a rendõrség hány alkalommal fordult hozzájuk titkos információgyûjtés iránti kérelemmel és a bíróság hány esetben adta meg az engedélyt. Az alábbiakban a közérdekû adatkérésekkel, illetve a titkos információgyûjtéssel kapcsolatos kérdések eredményeit ismertetjük. (A vizsgálat teljes anyaga hamarosan olvasható lesz az intézet honlapján: http://www.ekint.org ).

Közérdekû adatközlés megtagadása miatt indított perek

Kutatásunk is alátámasztja, hogy az állampolgárok kevésbé érzékenyek a közérdekû adatok elhallgatására, mint arra, ha személyes adataik védelme kerül veszélybe. A közérdekû adatközlés megtagadása miatt indított pereket firtató kérdés megfogalmazásakor nem titkoltan kíváncsiak voltunk a perek számára is, túl azon, hogy a bíróságok hajlandóak lesznek-e erre vonatkozó információt közölni. Várakozásaink e perek különösen alacsony száma vonatkozásában beigazolódtak.

A tíz számszerû választ közlõ megyei bíróság közül nyolc elõtt az elmúlt évben nem indult közérdekû adat kiadása iránti per, kettõ pedig a helyi bíróság adatait közölte: mind Szolnokon, mind Zalaegerszegen egy ilyen per volt az adatvédelmi törvény vonatkozó rendelkezése alapján, s a bíróságok mindkét esetben kötelezték az adatközlést megtagadó szervet az adat közlésére. Hat bíróság a nyilvántartás hiányára hivatkozva, négy pedig indokolás nélkül tagadta meg a választ.

Figyelemmel arra, hogy két megyei bíróság a székhelyén mûködõ városi bíróság adatát közölte, s ezek voltak azok a bíróságok, melyek elõtt egyáltalán volt ilyen per, megállapíthatjuk, hogy a válaszoló megyei bíróságok elõtt 2002-ben egyetlen eljárás sem indult közérdekû adatközlés megtagadása miatt.

A kép a helyi bíróságok esetében is csak egy árnyalattal kedvezõbb. A tizenegy érdemben válaszoló bíróság között négy található, amely elõtt indítottak ilyen pert. A legtöbbet a Miskolci Városi Bíróságon, ahol három eljárás közül a bíróság egy esetben kötelezte a perbe vont szervet az adat közlésére. A Nyíregyházi, a Zalaegerszegi és a Szolnoki Városi Bíróságokon egy-egy per indult, de az adatközlésre kötelezéssel csak a szolnoki és a zalaegerszegi per végzõdött. Nyolc bíróság arról számolt be, hogy náluk nem indult per ilyen ügyben. A helyi bíróságok közül csupán négy bíróság hivatkozott a nyilvántartás hiányára, négy nem válaszolt erre a kérdésre, míg tizenegy bíróság adott számszerû, érdemi választ. Mindemellett tizenegy adatközlõ bíróság elõtt egész évben is csak hat ilyen per volt, s három esetben született adatközlésre kötelezõ döntés. Ez a szám kirívóan alacsony.

Titkos információgyûjtés iránti kérelmek

Arra kezdettõl fogva számítottunk, hogy a rendõrség titkos adatgyûjtési kérelmeire vonatkozó kérdésünknél lesz a legmagasabb az elutasítások aránya. Tisztában voltunk vele, hogy az általunk feltett kérdés nem tartozik a nyilvános közérdekû adatok közzé, hiszen a titkos információgyûjtés engedélyezésével összefüggõ dokumentumok, iratok a 42/1998 (V. 6.) OIT határozat alapján szolgálati titoknak minõsíthetõek.

E kérdéskörben számos meglepõ, egymásnak ellentmondó válasszal és indokolással találkoztunk, s ez kételyeket ébresztett bennünk azzal kapcsolatban, hogy a bíróságok egységesen ítélik-e meg, hogy a titkos információgyûjtés során keletkezett adatok mely köre tekintendõ az állam- vagy a szolgálati titokkör részének. Míg három bíróság közölte a hozzájuk érkezett titkos információgyûjtés engedélyezésére vonatkozó kérelmek számát, a többi bíróság ezt az adatot is titokként kezelte. Két bíróság szerint az általunk kért adatok államtitkot képeznek, míg másik kettõ szerint szolgálati titkot. További két bíróság szerint "állam- illetve szolgálati titok" a kért adat, noha egy adat nem eshet egyszerre mindkét kategóriába. Két bíróság hatáskör, egy pedig a nyilvántartás hiányára hivatkozva tagadta meg a választ. S itt volt a legmagasabb az indoklás nélküli válaszmegtagadások aránya is. Az államtitokra hivatkozók közül három bíróság jelölte meg az államtitokká minõsítés alapját: az állam- és a szolgálati titokról szóló törvény mellékletének 46. pontját, mely azonban nem az információgyûjtéssel kapcsolatos kérelmekre vonatkozó statisztikai adatokat, hanem kifejezetten azon információkat rendeli titkossá minõsíteni, amelyek már magának a titkos információgyûjtési tevékenységnek a során keletkeztek. A Pesti Központi Kerületi Bíróság és Nyíregyházi Városi Bíróság az a két bíróság, mely mindhárom kérdésünkre megtagadta a választ és az indokolásban is teljesen megegyezõ jogalapra helyezkedtek. Nincs másik két olyan bíróság a válaszadók között, amelyik ugyanazt a választ, ugyanarra a jogalapra hivatkozva adta volna.

Ennél aggasztóbb, hogy bár teljesen világos és egyértelmû a rendõrségi törvény azon szabálya, mely a titkos információgyûjtés engedélyezését a helyi bíróság egy a megyei bíróság elnöke által kijelölt bírájának hatáskörébe utalja, két bíróság is (Tatabányai Városi Bíróság, Balassagyarmati Városi Bíróság) azt közölte válaszában, hogy az engedélyezés nem tartozott a hatáskörébe.

Mindehhez hozzátartozik, hogy a titoktörvény kiköti, az adatközlést csak akkor lehet megtagadni, ha az adatot egyedileg ténylegesen állam- vagy szolgálati titokká minõsítették. A kutatás során természetesen nem tudtuk ellenõrizni, hogy erre minden olyan esetben sor került-e, amikor a bíróságok a kért adatok állam- vagy szolgálati titok mivolta miatt tagadták meg a választ.

Összességében három bíróság adott számszerû választ arra a kérdésre, hogy hány kérelem érkezett hozzájuk titkos információgyûjtés engedélyezésére. A gyulai és a balassagyarmati bíróság közlése szerint egyetlen ilyen kérelem sem volt elõttük az elmúlt évben. A Balassagyarmati Városi Bíróság azt is közölte, nincs a titkos információgyûjtés engedélyezésére kijelölt bírája, ezért a levél szerint az engedélyezés a megyei bíróság hatáskörébe tartozott. A Szolnoki Városi Bíróság tájékoztatása szerint 20 kérelem érkezett hozzájuk, azt azonban nem közölték, hogy hány esetben adott helyt a bíróság a kérelemnek. Az indoklás ezúttal a rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV törvény 63.§ (2) bekezdésére hivatkozott, mely szerint a titkos információgyûjtés során beszerzett adat a büntetõeljárásban a bizonyítási eszközként való felhasználásáig, továbbá a Rendõrséggel együttmûködõ személy és a fedett nyomozó kiléte, az információgyûjtés ténye és technikai részlete államtitoknak minõsül. Csakhogy a titkos információgyûjtésre vonatkozó kérelemrõl hozott bírósági döntések adatai nem tartoznak a "titkos információgyûjtés során beszerzett adatok" közé.

Az egységes és koherens jogértelmezés hiánya különösen aggasztó abból a szempontból, hogy itt az állampolgári jogokat súlyosan érintõ kérdésrõl van szó. A titkos adatgyûjtés óriási hatalom az állam kezében, ezért kiemelt fontosságú, hogy az állampolgárok tájékozódhassanak afelõl, a rendõrség milyen gyakorisággal alkalmaz a személyiségi jogokat korlátozó eszközöket, illetve hathatósan érvényesül-e a rendõrségi titkos adatgyûjtés bírói kontrollja, avagy a bíróságok az engedélyeket az esetek nagy részében a feltételek részletes vizsgálata nélkül megadják. A kutatás arra a következtetésre vezetett, hogy a bíróságok nem teszik hozzáférhetõvé az állampolgárok számára ezeket a statisztikai jellegû adatokat.

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYJOG
IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
TANULMÁNY