A halálbüntetés és a nemzetközi egyezmények

2004. január 11. Dr. Tóth J. Zoltán <>

"Tehát 2004. május 1-jétõl a halálbüntetés visszaállítása - már amennyiben az EU tagja kívánunk lenni, illetve azok is akarunk maradni - visszavonhatatlanul tilos lesz, vagyis a halálbüntetés eltörlésérõl rendelkezõ 23/1990. (X. 31.) AB határozat után egy másik, még ennél is erõsebb tilalom fog érvényesülni, amely a továbbiakban lehetetlenné teszi ezen kérdésnek még az újra felvetését is, és végleg lezárja azt a vitát, hogy helye van-e (vagy helye lehet-e) Magyarországon a legsúlyosabb szankció gyakorlati alkalmazásának vagy sem."

A halálbüntetéssel kapcsolatban mind a mai napig éles vita folyik arról, hogy helyes-e az alkalmazása vagy sem, szükséges-e a bevezetése vagy a fenntartása, van-e elrettentõ hatása, humánusabb vagy antihumánusabb az életfogytiglani szabadságvesztésnél, valós veszélynek tekinthetõ-e a Justizmord és így tovább. Mindkét tábor megpróbálja a másikat saját igazáról meggyõzni, valójában azonban - mint általában a legtöbb kérdésben - nincs egy megfellebbezhetetlen és cáfolhatatlan igazság; mind az abolicionisták, mind a halálbüntetés-pártiak érvei figyelemre méltók. Mi most ezekben a kérdésekben nem kívánunk állást foglalni, célunk csupán annyi, hogy bemutassuk az elmúlt fél évszázad azon nemzetközi eseményeit, amelyek a halálbüntetés magyarországi megítélésére és késõbb ezen szankció végérvényes eltörlésére kihatottak.

Jelenleg a halálbüntetéssel kapcsolatban két nagy nemzetközi egyezmény hatálya terjed ki Magyarországra: az egyik az Emberi jogok és alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: Római Egyezmény) és az ahhoz tartozó 6. kiegészítõ jegyzõkönyv, a másik pedig a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (a továbbiakban: Egyezségokmány) az Egyesült Nemzetek Közgyûlése XLIV. ülésszakán, 1989. december 15-én elfogadott Második Fakultatív Jegyzõkönyve. Az elõbbi egyezményt és az ahhoz tartozó kiegészítõ jegyzõkönyveket (így a témánk szempontjából fontos 6. kiegészítõ jegyzõkönyvet is, melyet 1983. április 28-án fogadták el Strasbourgban) az Európa Tanács keretében hozták tetõ alá, és ahhoz csak az Európa Tanács tagjai csatlakozhatnak; az utóbbi egyezmény, illetve annak fakultatív jegyzõkönyvei pedig az ENSZ keretében jöttek létre, és ezek aláírói is csak ENSZ-tagállamok lehetnek.

Hazánk a Római Egyezményt és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítõ jegyzõkönyvet az Európa Tanácsba való felvétele után három évvel, 1993-ban egyszerre ratifikálta. (Az Egyezménynek és a nyolc kiegészítõ jegyzõkönyvének kihirdetésérõl szóló 1993. évi XXXI. törvény 1993. április 15-én lépett hatályba, de az alapegyezményben foglaltakat már 1992. december 1. napjától kezdõdõen alkalmazni kell.) Az alapegyezmény még nem tartalmazza a halálbüntetés tilalmát, a 2. Cikk 1. pontja ugyanis azt mondja ki, hogy "senkit nem lehet életétõl szándékosan megfosztani, kivéve ha ez halálbüntetést kiszabó bírói ítélet végrehajtása útján történik, amennyiben a törvény a bûncselekményre ezt a büntetést állapította meg". Sõt a 2. Cikk 2. pontja még ennél is tovább megy, amikor kijelenti, hogy "az élettõl való megfosztást nem lehet e Cikk megsértéseként elkövetettnek tekinteni akkor, ha az a feltétlenül szükségesnél nem nagyobb erõszak alkalmazásából ered", és ennek három esetét állapítja meg: jogos védelem és végszükség esetén ("személyek jogtalan erõszakkal szembeni védelme érdekében"); "törvényes letartóztatás foganatosítása vagy a törvényesen fogva tartott személy szökésének megakadályozása érdekében"; illetve "zavargás vagy felkelés elfojtása céljából törvényesen tett intézkedés esetén". Tehát az eredeti Római Egyezmény még bármely Európa Tanács-i tagállam számára lehetõvé tette, hogy bármely bûncselekményre halálbüntetést állapítson meg, és hogy a jogszerû eljárás során kiszabott halálbüntetéseket végrehajtsa, sõt az élet elvételére még bírói ítélet és a terhelt bûnösségének bizonyítása nélkül is lehetõség volt, például ha a fegyvertelen terhelt erõszak alkalmazása nélkül szökést kísérelt meg, illetve a letartóztatás elõl menekülni próbált.

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐJOG
HALÁLBÜNTETÉS
TANULMÁNY