A különösen védett tanú a magyar büntetőeljárásban

2012. január 10. Dr. Boros Réka

A Be. 95. §-a szerint: „A tanú életének és testi épségének vagy személyes szabadságának védelme, valamint annak érdekében, hogy a tanú a vallomástételi kötelezettségének eleget tegyen és a vallomását megfélemlítés nélkül tegye meg, a tanút e törvényben meghatározottak szerint védelemben kell részesíteni.”

A meghatározás kettős célt jelöl meg. Egyrészt a tanúvallomás kapcsán fogalmazza meg, hogy a tanút olyan helyzetbe kell hozni, hogy hajlandó legyen vallomást tenni, és vallomása megtételében ne befolyásolhassák olyan körülmények, melyek esetleg ahhoz vezethetnek, hogy vallomása tartalmilag nem lesz teljes vagy hiteles.

Másrészt, amennyiben a tanú ebbéli kötelezettségének teljesítése kapcsán veszélyhelyzetbe kerül, őt az eljárás bármely szakaszában védelem illeti meg, vonatkoztatva mindezt a vallomástételt megelőző, a vallomás megtétele alatti és utáni időszakra egyaránt. A veszélyhelyzet nem kell, hogy valóban be is következzen, elég az is, hogy bekövetkezésének lehetősége fennáll. Egy kritérium van csupán, amelynek teljesülnie kell: a veszélyhelyzet, vagy annak lehetősége okozati összefüggésben álljon a tanúzási kötelezettség teljesítésével, ez legyen annak kiváltó oka. Amennyiben e feltételek fennállnak, a jogszabály szerint a tanút védelemben kell részesíteni.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság titkára, Dr. Boros Réka elemzi tanulmányában a különösen védett tanú szerepét.

letöltés
  • kapcsolódó anyagok
BÍRÓSÁG
BÜNTETŐELJÁRÁS