A veszélyes üzemi kárfelelõsség magyarországi fejlõdése a polgári korszakban

2001. november 11. Mázi András

I. Bevezetés

"A magánjogi tudomány legszínesebb és legváltozatosabb területe kétségkívül a kártérítés tana. Nincs még egy olyan része a magánjognak, ahol felfogásoknak oly sokféleségével, a véleményeknek oly szétágazóságával, az ellenmondásoknak oly szélsõségeivel találkoznánk, mint itt; de nincs még egy oly része sem, amely az ezerféle kérdéseknek oly kifogyhatatlan mennyiségét vetné felszínre és tartaná állandóan napirenden, mint ez." E szavakkal kezdi Dezsõ Gyula az objektív felelõsségrõl szóló elsõ magyar nyelvû monográfiát. A XX. század elején igencsak idõszerûnek tûnt ez a kijelentés: a vétlen károkért való felelõsség lerombolni látszott a vétkességre alapított felelõsségi rendszer hosszú idõ óta szilárd bástyáját.
A kártérítés jogalapjaként a jogtörténetben és a hatályos jogban is kétféle rendszer viaskodik egymással: a vétkességre alapított felelõsségi szisztéma és a vétlen károkozásra is kiterjedõ objektív alapú rendszer. Az európai jogfejlõdésben hosszú ideig a vétkességi gondolat egyeduralma figyelhetõ meg, melyet a vétlen felelõsségi teória XIX. századi elterjedése kezdett szétfeszíteni. Ekkor még a létjogosultságáért küzdött az objektív felelõsség, a vétkességi rendszerbe erõszakolva azonban azt belülrõl erodálta, és a XX. század közepére abból kipattanva azzal egyenjogú rendszerként nyert elfogadást.
Az ún. veszélyes üzemek kategóriája "talán legfontosabbika volt azoknak a közvetítõ eszméknek, melyeknek segélyével a vétkességnélküli felelõsség gondolata a magánjogba behatolt s ott a teória szempontjából ugyan máig sem általánosan bevett, de legalább a praktikus jogalkotás és jogszolgáltatás szempontjából 'törvényesen elismert' intézménnyé emelkedett" . A XIX. század hirtelen felgyorsuló ipari fejlõdése következtében tömegesen megjelenõ, az emberi életet átalakító, felbolygató elemi erõkkel üzemelõ gépek, gyárak lettek tehát az "élharcosai" a tárgyi felelõsség gondolata megerõsödésének. Magyarország dualizmuskori törvényalkotásával, az ennek nyomán kialakuló bírói gyakorlatával, végül kétségtelenül magas színvonalú magánjogi kódex-tervezeteivel viszonylagos ipari fejletlensége ellenére az új felelõsségi gondolat egyik Mekkájává vált.
E dolgozat célja bemutatni a vétlen felelõsség speciális kategóriájának, a magánjogi terminológiában veszélyes üzemekként meggyökeresedett jogintézménynek hazai fejlõdését. Ennek során elõször felvázolja a vétkesség nélküli kárfelelõsség fogalmát, jogalapját és a veszélyes üzemek felelõsségének alaptéziseit, majd rövid kitekintést nyújt az európai fejlõdésre, mely állandó kölcsönhatásban állt a magyar jogfejlõdéssel. A dolgozat második - szükségszerûen terjedelmesebb - egysége foglalkozik a veszélyes üzemi kárfelelõsség elsõ magyarországi kodifikálásával, a tételes törvény nyomdokain elinduló, ám azt hamarosan szétfeszítõ, sokban meghaladó, ugyanakkor sokszor tévutakra is kerülõ joggyakorlattal, valamint a magyar magánjog egységes törvénykönyvbe foglalásának kísérletei által javasolt szabályozással. Külön figyelmet szentel a veszélyes üzemi kárfelelõsség az egész korszakban talán legnagyobb dilemmájának: a károsult személy károkozásban való közrehatása értékelésének. A fejlõdés vizsgálatának idõbeli határa az 1940-es évek eleje, amikorra nagyjából kialakult, megszilárdult az a rendszer, amely végül az 1959-ben elfogadott Polgári Törvénykönyv lényegében máig változatlan 345. §-ában törvényi szabályozást nyert.

  • kapcsolódó anyagok
POLGÁRI JOG
JOGTÖRTÉNET
SZAKDOLGOZAT