A büntetőeljárás során nem ritka, hogy a személy elleni erőszakos bűncselekmények sértettjei félnek attól, hogy az elkövető ismét megpróbál kapcsolatba lépni velük. A 2024. évi LXIV. törvény fontos változást hozott a büntetőeljárás rendjében: új jogintézmény védi a személy elleni erőszakos bűncselekmények sértettjeit a nem kívánt kapcsolatfelvétellel szemben. Az alábbiakban bemutatjuk, hogyan működik az új jogintézmény, a védelem az önkényes kapcsolatfelvétellel szemben és mit jelenthet ez az érintettek számára.
Mit jelent az önkényes kapcsolatfelvétellel szembeni védelem?
A 2024. évi LXIV. törvény 22. §-a kiegészítette a Büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényt az 51/A. §-al, mely módosítás 2025. március 1. napján lépett hatályba.
A szabályozás lényege, hogy a személy elleni erőszakos bűncselekmény sértettje kérhesse a hatóságok segítségét abban az esetben, ha tart attól, hogy a terhelt önkényesen kapcsolatba lép vele az eljárás során.
Ez a hatósági felhívás hivatalosan figyelmezteti a terheltet, hogy tartózkodjon a sértett magánéletébe való önkényes beavatkozástól.
Mi az új jogintézmény célja?
A cél egyértelmű: megakadályozni, hogy a sértetteknek továbbra is el kelljen viselniük az elkövető zaklató jelenlétét, megfélemlítő viselkedését – már az eljárás korai szakaszában is.
Ez különösen azokban az esetekben jelent védelmet, ahol a terhelt próbál nyomást gyakorolni a sértettre.
Mikor lehet kérni a hatóság hivatalos figyelmeztetését?
A sértett ezt az indítványt akár már a gyanúsítotti kihallgatás előtt előterjesztheti.
A hatóság három munkanapon belül dönt, hogy elutasítja az indítványt, vagy figyelmezteti a terheltet a kapcsolatfelvétel tilalmára.
A figyelmeztetés akkor alkalmazható, ha nem áll fenn kizáró ok, például ha a felek között olyan jogviszony van, amely alapján jogszerű a kapcsolattartás (pl. közös gyermek nevelése, közös lakhatás, munkaviszony).
Milyen esetekben alkalmazható a szabályozás?
Kizárólag a személy elleni erőszakos bűncselekmények sértettje élhet ezzel az jogintézménnyel.
Ezen felül nincs semmilyen további pozitív feltétele annak, hogy a sértett élhessen ezzel az indítvánnyal.
Ha nem állapítható meg egyetlen kizáró feltétel sem, és a sértett attól tart, hogy a terhelt önkényesen beavatkozna a magánéletébe, a mindennapi életvitelébe, megteheti az indítványát.
Milyen esetekben nem alkalmazható a szabályozás?
A jogintézmény nem alkalmazható amennyiben valamely kizáró feltétel megállapítható.
Kizáró ok például, ha a sértett és a terhelt között olyan jogviszony áll fenn, amely alapján a kapcsolatot törvényesen fenntarthatják – például közös gyermek, lakhatás vagy munkaviszony.
Szintén kizáró ok az is, ha a terhelttel szemben távoltartást rendeltek el és a bíróság annak biztosítása érdekében a terhelt számára előírta, hogy a távoltartással elérni kívánt cél biztosítása érdekében meghatározott lakást hagyjon el és onnan maradjon távol, vagy a távoltartással érintett személytől vagy az általa látogatott helyektől maradjon távol.
Mi történik, ha a terhelt mégis felveszi a kapcsolatot a sértettel?
Ha a hatóság figyelmeztette a terheltet, és ennek ellenére kapcsolatot kezdeményez – különösen megfélemlítési vagy zaklatási céllal –, az már önmagában zaklatásnak minősülhet.
A Büntető Törvénykönyv (Btk.) 222. §-ában meghatározott zaklatásra vonatkozó szabályai kiegészültek: az ilyen típusú önkényes, célzatos kapcsolatfelvétel is zaklatásnak minősülhet, és büntetendő cselekményt képezhet.
Ezáltal a sértett megerősített elzárkózása védett jogi pozícióvá válik – annak megsértése a hatóság részéről szankcionálható.
A törvény a terhelt célzatát is vizsgálja. Nem minősül zaklatásnak, ha például a sértett keresi a terheltet, és ő erre válaszol, vagy ha indokolt, arányos és társadalmilag elfogadott módon veszi fel a kapcsolatot – például egy sürgős anyagi kár elhárítása céljából.
A szankcionálhatóság alapja az önkényes és a sértett akaratát figyelmen kívül hagyó, kényszerítő vagy zavaró jellegű kapcsolatfelvétel.
Hogyan illeszkedik ez a szabályozás más jogi eszközökhöz?
Az új védekezési lehetőség nem váltja ki a bírói engedélyhez kötött kényszerintézkedéseket, mint például a távoltartást, hanem azok alternatívájaként, enyhébb formában működik.
Nem érinti a meglévő jogviszonyokat, és nem korlátozza a terhelt mozgását vagy jogait, nem ír elő konkrét magatartási szabályokat, csupán a hatóság által közvetített figyelmeztetést tartalmaz.
A figyelmeztetés inkább egy hatósági elvárás kinyilvánítása a sértett védelmében, amely világossá teszi, hogy a kapcsolatfelvétel szigorúan tilos, és bűncselekményhez vezethet.
Ez lehetővé teszi a gyors reagálást olyan esetekben is, ahol a távoltartás túl erős, de a védelem mégis szükséges.
Összegzés – Miért fontos ez az új szabályozás?
Ez az új rendelkezés egyszerre nyújt védelmet a sértettek magán autonómiájának, személyes biztonságának, valamint biztosítja a büntetőeljárás zavartalanságát.
A hatósági felhívás megszegése olyan szintű jogsértés, amely a társadalom védelme szempontjából indokolja a büntetőjogi fellépést.
A szabályozás segít tisztázni korábbi joggyakorlati bizonytalanságokat, és egyértelművé teszi, hogy egy hatósági tiltás megsértése – még ha nem is jár közvetlen kényszerintézkedéssel – komoly következményeket vonhat maga után.
A Büntetőjog blog további bejegyzései ITT elolvashatók!