Az ingatlan-nyilvántartás teljes megújulásával párhuzamosan sor került az építményi jog visszavezetésére a magyar jogrendszerbe. Voltaképpen az építményi jog nem jelent mást, minthogy a jogosultjának lehetősége van épületet létesíteni vagy hasznosítani az adott ingatlanon, annak felszínén és alatta is. Miként a jogosult az épület építésére és az ingatlan használatára, valamint a felépült vagy meglévő épület birtoklására, használatára és a haszonélvezet díjainak behajtására is. Továbbá az építményi jog vonatkozik az építmény létrehozásának vagy hasznosításának eredményeként létrejött épületre és annak részeire egyaránt. Az építményi jog forgalomképes, azaz átruházható és jogutódlás tárgya lehet. A közös tulajdonra vonatkozó szabályok szerint több jogosultat is megillet. Az építményi jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető zálogjoggal is meg lehet terhelni.
Noha az utóbbi időben a jogirodalmi források az eredeti szerzésmódok közé sorolják az ingatlan tulajdonjogának árverési vétel útján történő megszerzését, a végrehajtási törvény a kezdetek óta taxatív módon meghatározza azoknak a jogosultságoknak a körét, melyek az árverési vevő tulajdonjogát korlátozhatják. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 137. § (1) bekezdése taxatív módon meghatározza a végrehajtás alá vont ingatlant megszerző tulajdonos tulajdonjogát terhelő jogokat, amelyek a következők: telki szolgalom, közérdekű használati jog, ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett haszonélvezeti jog, illetve a törvényen alapuló, de be nem jegyzett haszonélvezeti jog. E jogok köre mező- és erdőgazdasági hasznosítású földek esetén kiegészül a földhasználati jogosultsággal a Vht. 137/A. §-ában szabályozottak szerint.
Ezen változtatott 2023. június 24. napjával a gazdaság versenyképességének növelése érdekében történő törvénymódosításokról szóló 2023. évi XXXIX. törvény 12. § (1) bekezdése, melynek értelmében a polgári törvénykönyvben nevesített építményi jog ugyanúgy terhelheti az ingatlant megszerző tulajdonos tulajdonjogát. Kivételt képez a szabály alkalmazhatósága alól ugyanezen törvényhely (2) bekezdése, miszerint ha az építményi jog jogosultja a végrehajtást kérő kielégítésért felel, vagy az építményi jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére a jelzálogjog alapítását követően kerül sor.
Gyakorlati hatása a fenti jogszabályi rendelkezésnek kétirányú. Egyrészt az ingatlan-árverését végző önálló bírósági végrehajtók számára deklarál többletfeladatokat. Nevezetesen az ingatlan-árverési hirdetmény kapcsán fokozott figyelemmel kell lenniük az építményi jogra, és annak alapján meghatározni azt, hogy az az árverési vevő tulajdonjogát terhelni fogja-e. Másrészt az árverési vevők aspektusában még fokozott körültekintést tesz szükségessé a vételi ajánlat megtételét megelőzően, hiszen adott esetben az építményi jog korlátolt dologi jellegéből adódóan számottevő jogkorlátozást szenvedhetnek el.
Fontos rögtön hozzátenni, hogy az építményi jog értékcsökkentő hatása az árverésre kerülő ingatlan becsértékében, és azt követően az árverés során nem tud leképeződni, hiszen önmagában véve az építményi jog léte nem eredményezi az ingatlan lakott állapotban történő értékesítését a Vht. 141. § (3) bekezdése alapján. Ugyanis az iménti jogszabályhely nem került egyidejűleg módosításra. Így könnyen előfordulhat az, hogy egy építményi joggal megterhelt ingatlan a magasabb, ún. beköltözhető becsértéken kerül árverésre.
