A német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof) 2011. június 28-i döntésében kimondta, hogy közvetett vevők is élhetnek kártérítési igénnyel a kartellező gyártókkal szemben. A bíróság azonban egyértelművé tette azt is, hogy az alperes ilyen esetekben felhívhatja az ún. “passing on” védekezést, azaz hivatkozhat arra, hogy a felperes a kartell következtében kialakult magasabb árat áthárította a vevőire és ezért valójában nem is szenvedett kárt.
A döntés alapjául szolgáló ügy alperese gyártóként 1992 és 1995 között tagja volt az ún. önmásoló papír (“carbonless paper”) kartellnek, amiért az Európai Bizottság mintegy 33 millió euró (mai árfolyamon átszámítva mintegy 8,9 milliárd forint) bírsággal marasztalta. Az ügy felperese egy nyomda nevében lépett fel következményi, ú.n. “follow-on” kártérítési keresettel, mivel állítása szerint a nyomda a jogsértéssel érintett időszakban a versenyárnál magasabb áron vásárolt önmásoló papírt a nagykereskedőkön keresztül.
A Bundesgerichtshof döntésében – az Európai Bíróság C-459/99 Courage és Crehan, illetve C-295/04 Manfredi ügyekben hozott ítéletével összhangban – leszögezte, hogy a kartellizált ár nem csak a gyártókkal közvetlenül kapcsolatban lévő nagykereskedőket, hanem a vertikális értékesítési lánc alsóbb szintjein lévő szereplőket is érintheti, hiszen a nagykereskedők az áremeléseket átháríthatják saját vevőikre. Ez esetben viszont mind a kartelljog, mind a kártérítési felelősség szabályai szerint biztosítani kell, hogy azok a piaci szereplők követelhessenek kártérítést, akik végső soron elszenvedték a jogellenes magatartással okozott kárt.
A bíróság a fentieken túl azonban azt is rögzítette, hogy a kartellező gyártó jogosult a felperessel szemben felhívni az ún. passing on védekezést, azaz hivatkozhat arra, hogy a felperes (aki lehet akár közvetett, akár közvetlen vevő) a jogsértés következtében megemelt árat áthárította saját vevői részére, és ezáltal maga végső soron nem is szenvedett kárt. A passing on védekezés megengedhetősége a bíróság szerint két okból is szükséges. Egyrészt azért, hogy ugyanazért az áremelésért a vertikális értékesítési lánc különböző szintjein működő piaci szereplők ne követelhessenek egymástól függetlenül kártérítést (hiszen ez többszörös kártérítéshez vezetne), másrészt azért, hogy a kártérítés ne eredményezzen jogalap nélküli gazdagodást azon a vevő oldalán, amely a magasabb árat továbbhárította.
A Bundesgerichtshof fenti ügyben hozott döntése is rámutat arra, hogy egy versenyjogi jogsértés következményei gyakran beláthatatlanok: nem csak súlyos versenyfelügyeleti bírsággal és egyéb közigazgatási, vagy akár büntetőjogi szankciókkal kell számolni, hanem egyre inkább kártérítési perekkel is. Ráadásul nem csak a közvetlen vevők élhetnek kártérítési igénnyel, hanem azok a közvetett vevők is, akik a céggel egyáltalán nincsenek szerződéses kapcsolatban, de a jogsértő magatartás következtében magasabb árat voltak kénytelenek fizetni és ezáltal kár érte őket.
A Bundesgerichtshof sajtóközleménye elérhető itt: http://juris.bundesgerichtshof.de/…/document.py?…
A döntés az írásba foglalást követően a KZR 75/10. ügyszámon érhető el itt: http://juris.bundesgerichtshof.de/…hung/list.py?…
