A munkavállalók számára izgalmas, a munkáltatók számára talán kissé terhesebb munkajogi szabályozás van kialakulóban az Európai Unióban. Ahogyan arról előző cikkünkben már írtunk, a Bértranszparencia Irányelv célja a férfi és női munkavállalók közötti bérszakadék felszámolása annak érdekében, hogy egyenlő munkáért vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazás járjon. Míg korábban a szabályozás hátterét és célját mutattuk be, ezúttal egy képzeletbeli állásinterjúra invitáljuk Olvasóinkat, egy olyan országba, ahol a bértranszparencia már a mindennapok része, és a munkavállaló valóban egyenrangú félként ül az asztalnál. Főhősünk Réka, aki takarítói munkakörben szeretne elhelyezkedni…. – Horváth Lili, az act legal Hungary szakértőjének írása.
Transzparens álláshirdetések
Réka története 2026 augusztusában kezdődik. Úgy érzi, nem becsülik meg kellően a munkáját, ezért új lehetőségek után néz. Korábban mindig tanácstalanul böngészte az álláshirdetéseket: a fizetési információk rendszerint hiányoztak, sőt sokszor neki kellett megjelölnie, milyen bért vár el. Most azonban valami megváltozott. Minden hirdetés feltünteti a kezdő fizetés összegét vagy legalább a lehetséges bérsávot. Ez már önmagában is nagy előrelépés, hiszen így Réka rengeteg felesleges jelentkezést megspórolhat: csak olyan állásokra pályázik, ahol a díjazás megfelel az elvárásainak. Úgy érzi, partnerként kezelik, és korábbi interjúihoz képest sokkal kiegyenlítettebb tárgyalási pozícióban van, nem érez nyomást arra, hogy bérigényét alacsonyan tartsa, csak azért, hogy alkupozícióban maradjon.
A hirdetésekben több helyen is olvassa, hogy a díjazás mértékét objektív, nemi szempontból semleges kritériumok alapján határozták meg. Bár eleinte kétkedve fogadja a kijelentéseket, értékeli, hogy részletes és átlátható információk állnak rendelkezésére még a jelentkezés előtt. Egyes munkáltatók még azt is feltüntetik, hogy a pozícióra kollektív szerződés rendelkezései irányadók, ilyennel főhősnőnk korábban nem találkozott. Réka ekkor már komolyan elgondolkodik: talán egy olyan világba csöppent, ahol a munkáltató és a munkavállaló közötti információs aszimmetria tényleg csökkenni kezd.
Szemet szúr neki az is, hogy a hirdetésekben eltűntek a „takarítónő” megnevezések: helyettük „takarító munkatárs”, „létesítménytisztító” vagy „higiéniai munkatárs” szerepel. A megfogalmazások nemi szempontból semlegesek, és ez a látszólag apró nyelvi változás is azt üzeni, hogy a munkáltatók igyekeznek tudatosan kerülni a nemi sztereotípiákat.
A mindent eldöntő állásinterjú
Réka a fenti információk birtokában magabiztosan jelenik meg a megpályázott állás interjúján. Izgatottan várja, hogy kiderüljön: vajon az álláshirdetésben szereplő ígéretek mennyire állják meg a helyüket a valóságban. Az interjút vezető HR munkatárs és a munkáltatói jogkör gyakorlója megnyugtatják: a hirdetésben feltüntetett bérsáv valós, és kezdő fizetésként nem kínálnak a sáv alsó határánál kevesebbet. Réka bátran tárgyal, és végül sikerül is kialkudnia a bérsáv tetejénél 10%-kal magasabb összeget. Meglepődik, amikor megtudja, hogy ez nem ütközik szabályba, ugyanis a bérsáv csak irányadó, nem pedig korlátozó jellegű. A HR munkatárs hangsúlyozza, hogy a cél a transzparens, de rugalmas bérpolitika, amely mindkét fél alkupozícióját védi.
Az interjú végén Réka elégedett: tisztességes bánásmódban részesült, és úgy érzi, végre valódi egyenrangú félként kezelik. Csak utólag döbben rá arra, hogy senki sem kérdezett rá sem a jelenlegi, sem a korábbi fizetésére, mivel erre a munkáltatónak egyébként nincs is joga. Ez az apró, de lényeges változás Rékának felszabadító élmény: most először tárgyalhatott a munkabéréről anélkül, hogy múltbeli fizetése korlátként tornyosult volna előtte.
Bár Réka története fiktív, az irányelv alapján kialakítandó nemzeti szabályozás hatálybalépését követően a leírtakhoz hasonló esetek a jövőben reálisan is megvalósulhatnak.
Mit kell teljesíteni a bértranszparencia érdekében a foglalkoztatást megelőzően?
A Bértranszparencia Irányelv új alapokra helyezi a toborzás és kiválasztás folyamatát az Európai Unióban. A jogalkotó célja világos: még a munkaviszony létrejötte előtt olyan átlátható és diszkriminációmentes környezetet kell teremteni, ahol a munkavállalók egyenlő feltételekkel indulnak.
A munkáltatóknak tehát már a foglalkoztatás megkezdése előtt több ponton is alkalmazkodniuk kell az irányelv elvárásaihoz. A legfontosabb ezek közül, hogy a jelentkezők már a pályázati szakaszban világos információkat kapjanak a várható bérezésről. Ez azt jelenti, hogy
az álláshirdetésben vagy a kiválasztási folyamat elején fel kell tüntetni a kezdő fizetés pontos összegét vagy legalább annak sávját, és ezt objektív, nemtől független szempontok alapján kell meghatározni.
Az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elve tehát nem csupán a munkaviszony fennállása alatt érvényesül, hanem már a munkaerőpiacra való belépéskor is.
Legalább ilyen fontos, hogy
az álláshirdetések nemi szempontból semleges megfogalmazásokat tartalmazzanak, elkerülve minden olyan szóhasználatot, amely a pozíciót bármely nemhez kötné.
Az irányelv kimondja továbbá, hogy
a munkáltató nem kérdezhet rá a pályázó korábbi fizetésére, sem közvetlenül, sem közvetett módon.
Ez a tilalom a bérezésben megjelenő indokolatlan különbségek megelőzését szolgálja, hiszen ha a jövőbeni ajánlat nem a múltbeli – esetleg nemi alapon kialakult – eltérésekre épül, nagyobb az esélye a valóban egyenlő elbírálásnak.
A bértranszparencia elve azt is megköveteli, hogy
a munkáltató világos, előre rögzített bérmegállapítási és értékelési szempontokkal dolgozzon.
A munkakör értékelésének alapjai – például a felelősség, a szakmai tapasztalat, a teljesítmény vagy a munkakör komplexitása – legyenek hozzáférhetőek és egyértelműek mind a pályázók, mind a munkavállalók számára. Amennyiben a vállalatnál kollektív szerződés van hatályban, annak a pozícióra vonatkozó rendelkezéseit a felvételi eljárás során ismertetni kell.
Összességében a Bértranszparencia Irányelv nem pusztán új adminisztratív kötelezettségeket ró a munkáltatókra: sokkal inkább új szemléletmódot kíván meg. A hangsúly az átláthatóságon, az objektivitáson és az esélyegyenlőségen van. Azok a munkáltatók, akik már most felkészülnek a szabályok bevezetésére – például a bérrendszerük és álláshirdetéseik átvizsgálásával –, nemcsak megfelelnek majd az uniós elvárásoknak, hanem vonzóbb és bizalmat keltőbb munkaadóként is jelenhetnek meg a munkaerőpiacon.
A bértranszparencia így nem csupán jogi kötelezettség, hanem hosszú távon versenyelőnyt is jelenthet: annak bizonyítéka, hogy a munkáltató következetesen érvényesíti az átlátható és diszkriminációmentes bérezési gyakorlatot.
A cikk 1. része:
dr. Horváth Lili, az act legal Hungary szakértője:
