Horvátországban az 1994-es közbeszerzési törvény alapján minden olyan munkára, amelyet közpénzből finanszíroznak, ilyen az autópálya-építés is, tendert kell kiírni. A pályázat megjelenik a horvát újságokban, de emellett külföldi lapban, például a tekintélyes Financial Timesban is. A törvény értelmében a horvát tulajdonú vállalatok tízszázalékos árelőnyt élveznek a külföldiekkel szemben. Bizonyítani természetesen nem lehet, de általában tudható, hogy melyik nagy cég paramétereinek felelnek meg a kiírások. Tudjman néhai elnök idejében az akkori újjáépítési és fejlesztési miniszter, Jure Radic érdekeltségébe tartozó Konstruktor-Split nyerte az útépítési tendereket.

Az előző horvát kormányhoz kötődik a legújabb keletű autópálya-építési botrány is. A tudjmani időkben hozták létre az Autocesta Zagreb-Rijeka részvénytársaságot, ez bírálta el első fokon a tendereket, az ő ajánlásukkal mehetett tovább az illetékes tárcához. Az egyik vesztes, a Viadukt Zagreb megtámadta az “előzsűri” döntését, amelyben három alagút megépítését egy francia vállalatra, a Spie-Battignoles-ra bízták. A tavaly január óta hivatalban lévő, alapvetően szociáldemokrata színezetű kormány a napokban megsemmisítette az előző, jobboldali kabinet és a Spie-Battignoles közötti szerződést, mert kiderült, hogy az árak ötven százalékkal voltak magasabbak, mint a Viadukt Zagreb ajánlata. Az Autocesta Zagreb-Rijeka részvénytársaság igazgatóját ezzel egyidejűleg menesztették posztjáról.

Az autópálya-építés másik formája a horvátoknál a koncessziós építkezés, vagyis megelőlegezik a költségeket, és azok a használati díjból térülnek meg, és abból képződik a haszon is. Erre két példa van, az egyik az Istria Ypsilon, amely a francia Bouygues cég koncessziójában épül. Ebben a néhai Tudjman elnök irodavezetőjének, Hrvoje Sarinicnak az érdekeltségei érhetők tetten. A majdani autópálya használati díját eleve magasan állapították meg, hogy mihamarabb megtérüljön. A helyi lakosok azonban tiltakozóakciókba kezdtek, ennek eredményeként az új kormány leszállította a tarifát. A másik ügy: a Zágráb-Split autópálya megépítésére az amerikai Bechtel cég kapott megbízást még ugyancsak Tudjman idejében. Ez nem volt véletlen, az amerikai cég alelnöke ugyanis Charles Redman egykori külügyminiszter-helyettes, akinek komoly része volt az 1994-es washingtoni szerződés tető alá hozásában, amely annak idején Boszniában a bosnyák-horvát föderáció megteremtését jelentette. Független elemzők, sőt világbanki körök szerint sincs értelme a Zágráb-Split közötti autópálya megépítésének, mert rendkívül gyér a forgalom. Bizonyos szakaszok már épülnek, de egyelőre senki nem tudja, hogy mikor, és főleg hova vezetnek, hiszen még az sem dőlt el, hogy a “kifli-ország” szinte két csücskében lévő várost összekötő autópálya Bosznián keresztül, a rövidebb úton vagy “tisztán” horvát területen vezessen keresztül.