Alkotmányellenes helyzetet idézett elő az 1946-ban aláírt lakosságcsere egyezmény alapján Csehszlovákiából áttelepített magyar nemzetiségű személyeknek az 50 hektárt meg nem haladó nagyságú, mezőgazdasági rendeltetésű ingatlanokon fennálló tulajdonjoga elvesztéséért nyújtandó kárpótlás rendezésének elmulasztása.
Az Alkotmánybíróság 2003. szeptember 23-án hozott határozatában felhívta az Országgyűlést, hogy e kárpótlásra vonatkozó jogalkotó feladatát 2004. június 30-ig teljesítse.
Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett a Csehszlovákia és Magyarország között 1946-ban aláírt lakosságcsere egyezmény alapján Csehszlovákiából áttelepített magyar nemzetiségű személyek kárpótlása tárgyában. Az indítványozók azt kérték, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a vonatkozó kárpótlási törvények alkotmányellenességét, ugyanis e jogszabályok alapján az említett személyek nem kaptak kárpótlást.
Az Alkotmánybíróság a vonatkozó, 1991. és 1992. évi kárpótlási törvények alkotmányellenességét nem állapította meg, a törvényhozói mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést viszont igen.
A határozat szerint a Csehszlovákiából áttelepített magyar nemzetiségű személyek Csehszlovákiában levő, 50 hektárt meg nem haladó nagyságú ingatlanain fennálló tulajdonjogának elvesztéséért a csehszlovák állam 1946-ban a magyar állammal szemben kártalanítási kötelezettséget vállalt. A magyar állam azonban az ingatlantulajdoni kérdések rendezéséről 1964-ben kötött megállapodásban a mezőgazdasági rendeltetésű földekért nem érvényesített követelést. Ezt követően az 1964-ben meghozott magyar jogszabályok alapján az áttelepítettek kaptak valamilyen kárpótlást, ez azonban nem terjedt ki a mezőgazdasági rendeltetésű ingatlanok tulajdonjogának elvesztése miatt elszenvedett kárra. Az áttelepítettek az 1991. és 1992. évi kárpótlási törvények alapján sem kaptak kárpótlást.
