Elmaradt a szavazás az ellentmondásos Bolkestein direktíváról az Európai Parlamentben, mert a képviselők nem tudtak megegyezni a jogszabálytervezettel kapcsolatban újonnan benyújtott módosító javaslatokról.
Az irányelvet támogató néppárti és liberális frakció – a már meglévő 1600 mellé – új indítványokat nyújtott be, amelyeket azonban a szocialista jelentéstevő és a belső piaci bizottság elnöke nem engedtek felvenni a szavazási listára.
A Bizottság november 21-én szavaz a direktíváról, a módosító indítványok benyújtásának új határideje pedig október közepe.
A liberalizációról szóló javaslat, amelyet még az előző Bizottságban szolgáló Frits Bolkestein, akkori belső piaci biztos terjesztett elő, Európa szerte éles vitákat szült, mivel a régi tagállamok attól tartanak, hogy a szektor megnyitása „szociális dömpinghez” és még élesebb versenyhez vezetne.
A vita két fő elemről folyik: a direktíva hatályáról, valamint az ún. származási ország elvéről.
A direktíva fő célja, hogy megszűntesse, vagy legalábbis jelentősen csökkentse a jogi és adminisztratív akadályokat a szolgáltatások piacán. Az irányelv nem terjed ki minden szolgáltatásra, csak azokra, amelyek az Európai Bíróság esetjogi döntései alapján gazdasági szolgáltatásoknak tekinthetők. Ezeken a területeken viszont bevezetné az úgynevezett „származási ország elvét”, harmonizálná a minőségi követelményeket, valamint javítaná a tagországok közötti kommunikációt is az adminisztratív terhek csökkentése érdekében.
Az Európai Parlament jelentésében javasolja, hogy a direktíva által felölelt terülteket jelentősen csökkentsék, és az irányelv ne tartalmazza az egészségügyi és a közpénzből finanszírozott szolgáltatásokat (oktatás, társadalombiztosítás). A jobboldali és a liberális képviselők ugyanakkor, minden kereskedelmi tevékenységen alapuló szolgáltatást liberalizálnának és támogatják a származási ország elvét is.
A származási ország elve azt jelenti, hogy minden olyan vállalkozás, amely egy másik uniós országban szolgáltatást nyújt, de ott nem létesít telephelyet, annak az országnak a szabályozása szerint tevékenykedhet, ahol bejegyezték. Tehát ha egy magyar tanácsadó cég munkatársa Ausztriában vállal el egy megbízást, a munka elvégzése erejéig nem az ausztriai, hanem a magyar törvények és szabályozások vonatkoznak rá.
Gazdasági szolgáltatásnak minősülnek például az üzleti szolgáltatások (konzultáció, reklámozás, ügynöki tevékenység), a jogi szolgáltatás, utazási ügynöki tevékenység, építőipari, sport- és egyéb szabadidős szolgáltatások. Az irányelv az egészségügyi és szociális szolgáltatásokra, a gáz, áram és vízszolgáltatásra, valamint a postai szolgáltatásra is kiterjedne. Az irányelv-tervezet azonban nem követeli meg, hogy a tagországok lebontsák ezeknek a közszolgáltatásoknak a területén a monopóliumokat, az ágazatok finanszírozását vagy szabályozását megváltoztassák, esetleg privatizáljanak. Nem vonatkozik a direktíva azokra a szolgáltatásokra, melyeket az állam gazdasági megfontolásoktól függetlenül közszolgáltatásként nyújt (pl. közigazgatás vagy közoktatás). Olyan tevékenységeket sem érint a direktíva, amelyeket más irányelv már szabályoz, így például a pénzügyi szolgáltatások, a fuvarozás, vagy az elektromos kommunikációs szolgáltatások már szabályozott területeit.
A Bolkestein-irányelv tehát elsősorban a más tagállam piacán szolgáltató vállaltok jogi és adminisztratív terheit csökkentené. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tagállami hatóságok nem korlátozhatnak egy másik tagállamban székhellyel rendelkező vállalatot határon átnyúló szolgáltatás nyújtásában azzal, hogy a székhelye szerinti tagállamban már teljesített követelményeken fölül újabb kötelezettségekkel sújtják a saját adminisztratív és jogi előírásaikra hivatkozva.
A szolgáltatások irányelvet az úgynevezett együttdöntési eljárás keretén belül tárgyalják az EU intézményei. Az EP 2006 januárjában szavazhat a jogszabálytervezetről szóló jelentésről.
