A zaklatás bűncselekményének új szabályozása komoly fordulatot hoz a sértettek védelmében, különösen akkor, ha az elkövető ellen már büntetőeljárás folyik. A 2024. évi LXIV. törvény 22. §-a kiegészítette a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényt, mely módosítás 2025. március 1. napján lépett hatályba. A Btk. módosítás célja, hogy még erőteljesebb jogi eszközöket biztosítson azok számára, akik nem kívánnak kapcsolatot tartani a sérelmükre bűncselekményt elkövetővel. Ebben a cikkben közérthető módon mutatjuk be a zaklatás új alapesetét, annak következményeit, és a védelem jogi hátterét.
Miben változott a zaklatás büntetőjogi szabályozása?
A törvénymódosítás kiegészítette a zaklatás Btk.-beli tényállását egy új alapesettel.
Az új alapeset azokra az élethelyzetekre vonatkozik, amikor az elkövető ellen már büntetőeljárás van folyamatban, és
- a hatóság egyértelműen felhívta a figyelmét arra, hogy ne lépjen önkényesen kapcsolatba a sértettel, ne avatkozzon a magánéletébe,
- vagy a terhelttel szemben korábban már távoltartást rendeltek el.
Ha valaki ezt a hatósági felhívást, vagy a vele szemben korábban elrendelt távoltartást megszegi, és önkényesen vagy megfélemlítő szándékkal kapcsolatot létesít a sértettel – például üzenetet küld, felhívja, követi –, akkor zaklatást követ el.
Ez immár önálló alapesetnek minősül és a zaklatás korábbi alapesetéhez hasonlóan akár egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Mit jelent az „önkényes kapcsolatfelvétellel szembeni védelem”?
Az új alapeseti tényállás szorosan kapcsolódik egy új büntetőeljárási jogintézményhez, amit szintén a 2024. évi LXIV. törvény vezetett be, és szintén 2025. március 1. napján lépett hatályba.
Ez a jogintézmény a védelem az önkényes kapcsolatfelvétellel szemben nevet viseli és a Büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 51/A §-a szabályozza.
Ez lehetővé teszi, hogy a sértett hatósági úton kérje: a gyanúsított vagy vádlott ne kereshesse őt. Ez a hatósági határozat:
- Személy elleni erőszakos bűncselekmény sértettje indítványozhatja.
- Nem jár önálló jogkorlátozással, vagyis nem korlátoz meglévő jogviszonyokat (pl. szülői felügyelet, közös lakás).
- Hatósági akaratot fejez ki, és egyértelművé teszi a terhelt számára, hogy a sértett nem kíván kapcsolatot tartani.
- Jogorvoslatra tekintet nélkül végrehajtható, így a megszegése már az elbírálást megelőzően is bűncselekményt valósíthat meg.
Mi a különbség a távoltartás és a hatósági felhívás között?
Fontos különbséget tenni a távoltartás – mint bírói engedélyhez kötött kényszerintézkedés – és az új típusú hatósági felhívás között.
Míg a távoltartás komolyabb jogkorlátozással jár (például kötelező elköltözés vagy intézménytől való távolmaradás), addig a hatósági felhívás egyfajta „figyelmeztetés”.
Ez a figyelmeztetés azonban már önmagában is elegendő ahhoz, hogy a megsértése bűncselekményt alapozzon meg.
Az új szabályozás értelmében még a távoltartás előírásainak tudatos és célzatos megsértése is zaklatásnak minősülhet, ha az elkövető jogellenesen próbálja meg felvenni a kapcsolatot a sértettel.
Milyen magatartások nem büntetendők?
A jogalkotó továbbra sem kívánja kriminalizálni azokat a kapcsolatfelvételeket, amelyek:
- Társadalmilag elfogadott indokon alapulnak (pl. a sértett visszahívása).
- A sértett érdekeit szolgálják, például sürgős anyagi kár elhárítása.
- Nem célzottan zaklatási szándékkal történnek.
- Nem volt jogszerű a hatósági felhívás, közös gyermek felügyeleti joga miatt a kapcsolattartás nem kerülhetett volna tiltás alá.
A zaklatás megvalósulásához tehát a szándék és az önkényesség kulcsfontosságú: a kapcsolatfelvételnek célzatosan megfélemlítőnek vagy beavatkozónak kell lennie.
Kitől kérhet segítséget, aki zaklatás áldozatává vált?
- Rendőrség: Közvetlen veszély esetén azonnali rendőri intézkedés kérhető, és a feljelentés sem halasztható.
- Áldozatsegítő központok: Ingyenes jogi, pszichológiai és szociális támogatást nyújtanak a zaklatás sértettjeinek.
- Védőügyvéd: Legyen szó áldozati vagy gyanúsítotti oldalról, a büntetőjog területén jártas védőügyvéd segít a büntetőeljárás során a megfelelő védekezés vagy jogérvényesítés felépítésében.
Összegzés
A törvénymódosítás egyértelművé teszi:
ha valaki a hatóság által közölt felhívás ellenére is önkényesen beavatkozik a sértett mindennapjaiba, bűncselekményt követ el.
Ez jelentős előrelépés a személy elleni erőszakos bűncselekmények áldozatai esetében, akik fokozottan kiszolgáltatott helyzetben vannak.
Az új alapeset második fordulata pedig a távoltartás megszegését szankcionálja arra az esetre, ha az megfélemlítési célból történik és azt a sértett mindennapi életvitelébe történő önkényes beavatkozás útján követi el.
Ezzel azt a helyzetet változtatva meg, amely szerint eddig csak eljárási eszközökkel, rendbírság alkalmazásával, illetve szigorúbb kényszerintézkedés elrendelésével volt szankcionálható a büntetőeljárásban elrendelt távoltartás szabályainak megszegése.