A pszichiátriai betegségfogalom meglehetősen nehezen körülírható. Léteznek egyértelműen meghatározható és súlyos elmebetegségek, de ugyanakkor előfordulnak ún. határesetek is.A korabeli dogmatikus büntetőjog a bűncselekményt mintegy elvont jogi jelenségként kezelte, a jogterület későbbi fejlődése azonban annak felismerésére vezetett, hogy a bűncselekmény középpontjában a tettes személye áll. Vagyis a tett büntetőjogának helyébe a tettes büntetőjoga lépett, amely különös figyelmet tanúsít a bűnöző egyénisége, személyi körülményei, testi és pszichikai adottságai iránt. Ebből kifolyólag az elmebetegségben, őrültségben vagy más, összefoglalóan pszichiátriai betegségben szenvedő személyek polgári- és büntető anyagi, de különösen büntetőeljárásjogi helyzete merőben eltér az általános szabályoktól.
Jelen tanulmány jogtörténeti szemelvények és a hatályos jogi szabályozás áttekintésén keresztül vázolja fel az érintett kórképpel rendelkező személyi kör sajátos jogi státuszát.
A Szerző ügyvéd, megbízott egyetemi oktató.