A tanulmány a polgári jogi kártérítési felelősség rendszerében vizsgálja az esély elvesztésének a jogi megítélését. Kiindulópont, hogy a – hétköznapi kárfogalomnál szűkebb – normatív kár a vagyonban bekövetkező hátrányt jelenti, amelynek reparációja a kártérítés, míg a nem vagyoni sérelmek, pontosabban a személyiségi jogok megsértésének kompenzációját a Polgári Törvénykönyv a sérelemdíj intézményével rendezi. A kártérítési felelősség megállapításának klasszikus feltételei – a kár, a jogellenes magatartás, az okozati összefüggés és esetenként a felróhatóság – mellett kérdésként merül fel, hogy az esély elvesztése a fenti említett rendszerbe beilleszthető-e.
Az esély elvesztése egy rendkívül sajátos hátrány: nem egy bekövetkezett, vagy bizonyosan bekövetkező káresemény, hanem egy jövőbeli, bizonytalan esemény realizálódásának az elmaradása. A jogirodalom alapvetően három fő típusát különbözteti meg: a nyerési esély, a pernyertesség esélye és a gyógyulási esély elvesztését. Jelen tanulmány azt vizsgálja, hogy e hátrány értékelhető-e kárként, illetve milyen jogkövetkezmények – kártérítés vagy sérelemdíj – kapcsolhatók hozzá, figyelemmel az okozati összefüggés és a bizonyíthatóság problémáira.
A tanulmány célja az esély elvesztése és a kártérítési felelősség kapcsolatának elméleti és gyakorlati feltárása. Ennek érdekében bemutatja a fogalmi alapokat, elemzi a felelősségi rendszerhez való kapcsolódás kritikus pontjait, majd a külföldi és a hazai bírói gyakorlat vizsgálatával értékeli, hogy az esély elvesztése megalapozhat-e kártérítési igényt.
A Szerző bírósági titkár, kártérítési jogi szakjogász.
.