Korlátozza az exportlehetőségeket, hogy több mint harminc országban az Egervin Rt. birtokolja az egri bikavér szóvédjegyet – állítják egri bortermelők. A cég vezérigazgatója tárgyalna a borvidéki hegyközségi tanáccsal, de igényli költségeik megtérítését.
Az elmúlt év őszén Gál Tibor, az egyik neves egri középpincészet tulajdonosa azt az információt kapta, hogy nincs lehetősége egri bikavért exportálni az Egyesült Államokba, mivel a márkanevet korábban levédette az Egervin Borgazdasági Rt. Hasonló gondjairól számolt be lapunknak Kálmán Zsolt, a Gundel kereskedelmi igazgatója, amely cég a japán piacot célozta meg.
A probléma létezik, ám annak tartalmát minden érintett másként ítéli meg – derül ki a Világgazdaság által megkérdezett termelők és szakértők nyilatkozataiból. Tény, hogy az Egri borvidék legnagyobb cége még a rendszerváltást megelőzően levédette az egri bikavér márkanevet, s ez Magyarországon ugyan már nem érvényesül, ám a világ több mint harminc országában igen.
Peres út
Gál Lajos, az egri borvidéki hegyközségi tanács elnöke arról számolt be, hogy miután hazánkban megtámadták a bejegyzést, azt törölték is. Emellett az 1997-es bortörvény egyértelműen kimondja, hogy a márkanévnek csak kollektív tulajdonosa lehet. Ezt támasztotta alá kérdésünkre Urbán András, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára is. Gál Lajos szerint ugyanakkor “külföldi vonalon” semmit sem tudnak tenni, mivel valamennyi országban külön kellene pert indítani, amihez a hegyközségi tanácsnak megfelelő eszközei és forrásai sincsenek. (A Hungarovin évekkel ezelőtt eljárást kezdeményezett, ám a felek időközben peren kívüli megállapodást kötöttek.) Gál Lajos azt mondja, ha a termelők felkérik a tanácsot és finanszírozzák is az eljárást, készek ismét megtámadni a bejegyzéseket. Elmondta még, többször felajánlották az Egervinnek, hogy a tanács egy forintért átveszi a védjegyhasználati jogot, ám a cég elzárkózott ettől.
Schuster Endre, az Egervin vezérigazgatója a fentiekkel szemben azt mondja, az ügy “vihar egy pohár vízben”. Közölte: az Egyesült Államokban nyolc bikavér van a piacon, és egyik forgalmazását sem akadályozták meg. Az Egervin azzal, hogy az egri bikavért levédette, nemzeti értéket véd – állítja Schuster -, mondván, ezért nem léphetnek be a piacra a szerinte ilyen néven borokat készítő bolgárok és spanyolok. Felvetésünkre, hogy ha ez igaz is, a jogszabály akkor is kollektív használatba utalná a márkanevet, a vezérigazgató azt válaszolta: az egri bikavér nemrégiben életbe lépett eredetvédelmi szabályzata alkalmas helyzetet idézett elő, hogy újra tárgyaljanak a kérdésről. Az Egervin kész átadni a védjegyet a hegyközségi tanácsnak – fejtette ki -, de csak akkor, ha megfelelő ajánlatot kap. A cégnek megvoltak a költségei a bejegyzésekor, és finanszírozni kell a végjegyoltalom fenntartását is. Schuster Endre úgy látja, megfelelő megoldás lenne, ha az exportőrök teljesítményük arányaiban állnák a költségeket.
Mindezek kapcsán Gál Tibor annyit mondott: nem tartja helyesnek, hogy olyasmiért kelljen fizetni, ami bármely bikavértermelőt eleve megilletne. Hozzátette: változatlanul abszurdnak tartja azt a helyzetet, amikor egy normális piaci folyamatot – jelen esetben az exportot – adminisztratív pluszakadályok gátolnak.
