Kutatás céljából ki kell adni azokat az 1948 előtt készült szigorúan titkos iratokat, amelyek többek között ügynöklistákat is tartalmaznak
Kutatás céljából ki kell adni azokat az 1948 előtt készült szigorúan titkos iratokat, amelyek többek között ügynöklistákat is tartalmaznak – derül ki a Legfelsőbb Bíróságnak (LB) a Varga László kontra Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) polgári perben szerdán kihirdetett jogerős ítéletéből.
A Fővárosi Levéltár egykori főigazgatója még 1997-ben fordult a bírósághoz a szerinte közérdekű adatok kiadása érdekében azért, mert a dokumentumokat őrző Politikatörténeti Intézet az NBH titkos minősítésére hivatkozva megtagadta a kutatási engedélyt.
Az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság 1999-ben még azzal utasította el a kutató keresetét, hogy az NBH titkos minősítése jogszerű volt. A Legfelsőbb Bíróság tavaly kihirdetett részítéletében azonban már jogszerűtlennek találta a titkosítást, és hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet.
Az ennek nyomán megismételt elsőfokú eljárásban a Fővárosi Bíróság a kutató keresetének megfelelően arra kötelezte a másodrendű alperes Politikatörténeti Intézetet, hogy engedélyezze a dokumentumokba való betekintést, az elsőrendű alperes NBH-t pedig mindennek tűrésére. Ezt az elsőfokú döntést az NBH megfellebbezte, így került ismét az LB elé az ügy.
Az LB szerdai ítéletében megerősítette: jogszerűtlen volt az iratok titkosítása, továbbá sem a levéltári, sem az adatvédelmi törvény alapján nincs akadálya annak, hogy azokba betekintsen a tudós, és kutatási célból akár személyes adatokat is megismerjen.
Az eljárás adatai szerint a kutató által megismerni kívánt, az alperesek szerint 2028. december 31-ig titkosított dokumentumokban információk találhatók az államvédelmi osztály 1948 előtti nyugati magyar emigrációval kapcsolatos tevékenységéről, a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztályának 1948 előtti lépéseiről, a II. világháború alatti magyar katonai állambiztonsági szervek működéséről, az 1945 előtti Honvéd Vezérkar hírszerző és kémelhárító osztályának, közismertebb nevén a VKF. 2-nek illetve az Államvédelmi Központnak a szervezetéről, személyzetéről, munkájáról továbbá a II. világháború előtti felvidéki ügynöklistákról.
A LB szerdai tárgyalásán Varga László elmondta: a Politikatörténeti Intézet időközben már lehetővé tette számára az iratok kutatását.
Az eljárás korábbi szakaszában az NBH jogi képviselője azzal érvelt: Varga László az ügynöklista személyes adatainak felhasználásra törekszik, a több mint fél évszázada keletkezett iratok kiadása a személyes adatok védelméhez, illetve az információs önrendelkezéshez fűződő jogok sérelméhez vezetne. Az NBH ügyvédje azt is állította, hogy a kutatási célok nem állnak összefüggésben a névsorral. Az ügynöklisták a nemzetközi gyakorlatban sem számítanak közérdekű adatnak.
Varga László ennek kapcsán szerdán cáfolta, hogy az ügynöklista felhasználása lenne a célja. A dokumentumok túlnyomó részét egyébként sem ezek a névsorok alkotják.
- Megfontolás tárgyává teszem, hogy az ügynöklistát nyilvánosságra hozom-e. A kutatás hosszabb folyamat, ma még nem tudható, az eredmények nyilvánosságra hozatala kiterjed-e a név szerinti személyes adatokra is – fogalmazott a szerdai tárgyaláson személyesen meghallgatott Varga László.
