Kriminológiai összeállítás a Magyar Tudományban

2001.08.11. MTI

A különböző állami hatóságok bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozást megelőző titkos információgyűjtését az igazságszolgáltatás, az ügyészség, illetve a bíróság felügyelete alá kellene helyezni - javasolja Finszter Géza kriminológus, a jogtudomány kandidátusa a Magyar Tudományos Akadémia folyóiratában megjelent tanulmányában.

Finszter Géza tanulmányában szóvá teszi: az elmúlt évek során bámulatos gyorsasággal szaporodtak azok a hatóságok, amelyek jogosultak titkos információgyűjtésre, köztük olyanok is, amelyek nem nyomozóhatóságok. Szerinte ma sem világos, hogy ki rendelkezik a titkos felderítés során beszerzett bizonyítékokkal, és milyen célt szolgál az ilyenfajta bizonyítás. Kifogásolta, hogy a belügyi és nemzetbiztonsági vezetés a szervezett bűnözés elleni küzdelem győzelmeiről számol be anélkül, hogy egyetlen bírósági ítéletet felmutatna ennek igazolására.

- A bűnüldöző hatóságok azonban nem rendelkezhetnek szabadon az általuk beszerzett és bűncselekmény elkövetésére utaló bizonyítékaikkal, azokat kötelesek átadni az igazságszolgáltatásnak. Így nem is állhatna elő olyan helyzet, mint az olajügyek felderítésében, ahol a legfőbb ügyész arról nyilatkozott a parlamenti bizottságnak küldött jelentésében, hogy a titkos felderítésekről nem áll módjában értékelést adni, mert az nem tartozik hatáskörébe - hívja fel a figyelmet Finszter Géza.

Szikinger István ügyvéd, alkotmányjogász tanulmányában úgy fogalmaz: nincs érzékelhető kapcsolat a rendőrök száma és a bűnözés mértéke között;, hibás az a felfogás, mely szerint a rendőrségnek adott anyagi és jogi eszközök növelésével vissza lehetne szorítani a bűnözést. Véleménye szerint a közbiztonság védelmére rendelt szervezetek mindenekelőtt a közösségekkel való együttműködésben tudnak kifejteni valamiféle hatást a bűnözés kialakulására.

- A gyakorlati eredményességen túl azonban nem hanyagolható el a rendőrség "üzenethordozó" szerepe sem - mutat rá.

Az alkotmányjogász az egyik legnagyobb problémának a bűnüldözés és az alkotmányosság viszonyának erkölcsi megítélését tartja. Szerinte a bűnözés létezését el kell fogadni gyakorlati megfontolásokból, de természetesen minden bűnös magatartást erkölcsileg el kell ítélni és ebből következően le kellene mondani a bűnüldözés sikeréről, amennyiben az csak bűnös, szabályszegő, vagy az alkotmányos jogokat aránytalanul korlátozó módon érhető el.

- Így bűncselekmények maradhatnak megtorlatlanul, a hatóságok következetes törvénytisztelete azonban olyan közhatalmi üzenet, amely hosszabb távon bőségesen megtérül a lakosság bizalmának, támogatásának kivívása, illetve a bűn elutasítása révén - hangsúlyozza.

Hozzáteszi ugyanakkor: ha a jogalkotás és a rendőri munka odáig jut, hogy a siker érdekében paradox módon akár még a bűnt is elfogadja - a rendőri "vádalkus" informátor, vagy a fedett nyomozó által elkövetett bűncselekmények legalizálásával - akkor ez részben rombolja a törvénytiszteletet, részben pedig megtorlatlanul hagy büntetést érdemlő magatartásokat.

- A közhatalmi tevékenység üzenete ilyenkor abban áll, hogy nem a törvény betartása a legfontosabb - mutat rá.

A jogtudós szerint a rendőrség az alkotmányos értékek és normák következetes betartásával és betartatásával tudna leginkább hozzájárulni a bűnözés csökkentéséhez.

- Jogállamban amúgy sincs más választása - teszi hozzá.

  • kapcsolódó anyagok
KRIMINOLÓGIA