Zsanett-ügy - Első fokon felmentette a megvádolt rendőröket a Fővárosi Bíróság

2010.03. 8. MTI

Részben bűncselekmény, részben bizonyítottság hiányában felmentette a Zsanett-ügyben megvádolt rendőröket a Fővárosi Bíróság (FB) hétfőn kihirdetett, nem jogerős ítéletében. E. Zsanett pótmagánvádat képviselő ügyvédje fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen, így a büntetőper másodfokon a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik.

A fiatal nő azt állítja, hogy 2007. május 4-én hajnalban Budapesten a Múzeum körútnál öt rendőr közlekedési ellenőrzés címén feltartóztatta, néhány utcával odébb ketten megerőszakolták, amit három társuk végignézett, majd hazakísérték és még 20 ezer forintot el is vettek tőle. Az esetet vizsgálták a nyomozó ügyészek, akik részben bűncselekmény, részben bizonyítottság hiányában szüntették meg eljárásukat.

Ezután indított pótmagánvádas eljárást E. Zsanett, szemérem elleni erőszakkal, személyi szabadság megsértésével, zsarolással és vesztegetéssel vádolva a rendőröket, akik az eljárás során mindvégig következetesen tagadták bűnösségüket.

Másfél év és tucatnyi tárgyalás után az elsőfokú bíróság bűncselekmény hiányában mentette fel a rendőröket a szexuális bűncselekmény és a személyi szabadság megsértésének vádja alól, ugyanakkor bizonyítottság hiányában a zsarolás, illetve a vesztegetés vádja alól.

"E. Zsanett nem mindenben mondott igazat, de a vádlottak sem mondtak el mindent" - fogalmazott szóbeli indokolásában a bíró. Az ítélet részletesen kitért a bizonyítékok értékelésére, a lány és a megvádolt rendőrök, kollégáik, illetve a lány ismerőseinek vallomásaira és a számos szakértő véleményére is.

A bíró kiemelte, hogy a történetben mindenképpen "van egy lyuk": sem a lány, sem a rendőrök vallomásai alapján nem tisztázható, miért tartott 25 percig az igazoltatás, s mi történt ez alatt.

A bizonyítás során szinte másodpercnyi pontossággal egybevették a helyszín közelében működő térfigyelő kamerák felvételeit és mobiltelefonok cellainformációit, és ez alapján rekonstruálták az érintettek mozgását.

A Fővárosi Bíróság szerint az kizárt, hogy a lány által előadottak szerint megtörtént volna az erőszak, ugyanis a rendőröknek a térfigyelők és a mobilok alapján mindössze 6-7 percük volt a lány Múzeum körútról történő elszállítására, megerőszakolására, majd XIII. kerületi otthonába kísérésére.

Azzal kapcsolatban azonban sem pro sem kontra nincsenek cáfolhatatlan adatok, hogy mi hangzott el - esetleg zsaroló vagy vesztegető szándékkal -, például akkor, amikor rendőrautóban vitték haza Zsanettet, illetve, hogy átadásra került-e a 20 ezer forint.

Zsanett két sms-t is küldött ismerőseinek a csaknem fél óráig tartó igazoltatás közben, amelyek szerint "k... nagy baj van". De hogy ezzel mire célzott, azt az eljárás során nem lehetett kétséget kizáróan kideríteni.

A bíró ugyanakkor kitért arra is, hogy sem a lány, sem a rendőrök előadása nem ad ésszerű magyarázatot arra, miért tartott 25 percig az igazoltatás, amelynek egyébként a rendőri dokumentációkban nem maradt nyoma. Ha rendben voltak a lány papírjai, ha nem, ez az idő a bíró szerint túl hosszú egy rendőri igazolgatásra, közúti, járművezetői ellenőrzésre.

A bíró kiemelte, hogy a hemogenetikus szakértők nem találtak releváns, terhelő bizonyítékként értékelhető DNS-maradványokat az elkövetők, illetve a sértett ruházatán. Ez ugyan nem zárja ki teljesen, hogy erőszakos cselekmény történt, de legalább is nem valószínűsíti.

A nem jogerős ítéletben 913 ezer forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezték a pótmagánvádlót.

A pótmagánvádló elsődlegesen hatályon kívül helyezés, másodlagosan bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében fellebbezett, így mind az öt vádlott ügyében másodfokon folytatódik a büntetőper.

Az első- és a másodrendű vádlott három nap gondolkodási időt kért a fellebbezés eldöntésére, a további három rendőr tudomásul vette az elsőfokú ítéletet.

A pótmagánvádas eljárás végkimenetele befolyásolhatja egyrészt a hamis vád miatt indított másik - jelenleg felfüggesztett - büntetőeljárást, amelynek E. Zsanett gyanúsítottja lehet, másrészt a megvádolt rendőrök által a későbbiekben esetlegesen megindított polgári peres kártérítési eljárásokat.

Háttér

A fiatal nő pótmagánvádlóként indított büntetőpert öt rendőr ellen. Állítása szerint 2007. május 4-én hajnalban Budapesten, a Múzeum körútnál öt rendőr közlekedési ellenőrzés címén feltartóztatta, néhány utcával odébb ketten megerőszakolták, amit három társuk végignézett, majd hazakísérték és még 20 ezer forintot el is vettek tőle.

A rendőrök mindezt következetesen tagadták. Az ügyben korábban ellenük indított egyik büntetőeljárást a nyomozó ügyészek még évekkel ezelőtt - részben bűncselekmény, részben bizonyítottság hiányában - megszüntették és hamis vád miatt másik eljárást indítottak, amely azonban a most folyó pótmagánvádas ügy jogerős lezárásáig fel van függesztve.

E. Zsanett jogi képviselője, a pótmagánvádló február 24-én mondott perbeszédében súlyos, erőszakos bűncselekmények miatt kérte elítélni a megvádolt rendőröket, akiknek az ügyvédei viszont felmentést indítványoztak, bűncselekmény hiányára hivatkozva.

A pótmagánvádló az eljárás során azt igyekezett alátámasztani, hogy az öt rendőr nem szavahihető, vallomásaik ellentmondóak. E. Zsanett jogi képviselője perbeszédében azt indítványozta, hogy erőszakos nemi közösülés, zsarolás, vesztegetés és személyes szabadság megsértése miatt ítéljék el a vádlottakat, mert álláspontja szerint súlyos bizonyítékok szólnak ellenük.

A pótmagánvádló egy civil szakértői bizottság véleményével összhangban bírálta az öt rendőrrel szembeni korábbi ügyészségi eljárást, arra hivatkozva, hogy egyes bizonyítékokat - például a bűncselekmény helyszínén működő térfigyelő kamarák felvételeit - ismeretlenek manipulálhattak, az öt rendőr közti telefonbeszélgetéseket, rádióforgalmazást pedig a sértetti oldal sosem ismerhette meg.

Ugyanakkor a rendőrök védői szerint E. Zsanett az, aki nem szavahihető, a rendőrök csak igazoltatták és hazakísérték őt, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján egyenesen kizárt, hogy a rendőrök egyáltalán elkövethették volna a terhükre rótt bűncselekményeket, hiszen erre öt percnél is kevesebb idejük lett volna.

Néhány napja, a védőbeszédekben felmerült az is, hogy E. Zsanett a pótmagánvádas eljárással csak azt szeretné elérni, ne kelljen a hamis vád büntetőjogi következményeit viselnie. A védők a fiatal nő személyiségét elemezve felvetették: vádjai mögött egy viszonzatlan szerelem állhat, E. Zsanett hajlamos arra, hogy a tényeket megmásítsa, nagyon foglalkoztatta a szexuális erőszak témája, és korábban többször is azt híresztelte, hogy meg akarták erőszakolni. Volt olyan védő is, aki szerint a pótmagánvádas eljárás "fizetett hirdetésként működött".

A rendőrök ellen a katonai ügyészség által indított közvádas büntetőeljárásban egy éve, 2009. január 14-én a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa hirdetett másodfokú döntést. Az ott megállapított tényállás csupán annyit tartalmaz, hogy a rendőrök 2007. május 4-ére virradóra engedély nélkül elhagyták a VIII. kerületi járőrkörzetet, amikor a XIII. kerületbe hazakísérték az intézkedés alá vont, de okmányokkal nem rendelkező E. Zsanettet. Ezért három rendőrt hivatali visszaélés miatt 150 és 200 ezer forint közötti pénzbüntetésre, kettőt pedig szolgálatban elkövetett kötelességszegés miatt 72-72 ezer forint pénzbüntetésre ítéltek.

Az ügyben nem csak az ellentétes oldalon álló ügyvédek csaptak össze. A pótmagánvádas eljárásban egy ismert pszichológus, aki hitelt adott a lány szavainak, és azt állapította meg, hogy E. Zsanett erőszak áldozatává vált, visszaadta szakértői igazolványát. Bagdy Emőke az egyik tárgyaláson már tanúként kifejtette: megállapításait pszichometrikus mérésekre, tesztekre alapozta, vizsgálatai szerint E. Zsanett nem túloz. Álláspontja szerint az a szakértő kollégája, aki a lány előadását nem találta életszerűnek, hibás következtetést vont le, és hibás véleményt alkotott. Bagdy Emőke emiatt az igazságügyi szakértői kamarához fordul.

Az ügy kivizsgálása érdekében a Társaság a Szabadságjogokért kezdeményezésére 2008 tavaszán létrejött egy független szakértői bizottság, amelynek az év novemberében nyilvánosságra hozott jelentése azt tartalmazta: kérdéses, hogy az eljárás tisztességes volt-e, a hatóságok pártatlanul, a szakmai szabályok betartásával jártak-e el, s a büntetőeljárás lassúsága és a kellő körültekintés hiánya "lehetetlenné" tette a megfelelő bizonyítékok összegyűjtését.

A civil bizottság jelentését annak nyilvánosságra kerülésekor "kétes értékű irománynak" nevezte Magyar György ügyvéd, az egyik rendőr védője, aki azonban azt is megállapította: nem vitás, hogy a nemi erkölcs elleni bűncselekmények feltárása terén a magyar hatóságoknak még sokat kell tenniük az eredményesség növelése és a sértett kímélete érdekében.

A Rendészeti Biztonsági Szolgálat öt rendőrét a történtek után nem sokkal felfüggesztették beosztásából, ám 2008 januárjában visszahelyezték őket a jogutód Készenléti Rendőrséghez.

  • kapcsolódó anyagok
BÍRÓSÁG
BÜNTETŐELJÁRÁS
BÜNTETŐJOG
RENDŐRSÉG