A jogi szolgáltatások jövője

2011.12. 7. Jogi Fórum / dr. Antal Attila

Anélkül, hogy augurok lennénk, bizton állíthatjuk, hogy mind a jog, mind pedig a jogi szolgáltatások óriási változások előtt állnak. A jövőben egyszerre lesz jellemző a jog(rendszer) egyre összetettebbé válása és a jogi iparág tömegtermékké szelídülése. Mindez azt jelenti, hogy jogászok elveszítik jog feletti monopóliumukat, s ha biztosítani akarják megélhetésüket új, innovatív szolgáltatásokkal kell előrukkolniuk.

Szándékosan használtam a „jogi szolgáltatás” kifejezést, hiszen az egyik legbiztosabb tendencia, amit jelenleg tudunk a jogról az, hogy egyfajta „tömegszolgáltatássá” kezd válni. Erre több jel is mutat: egyrészt maga a jogi tevékenység termékjellege, amit legjobban az jelez, hogy az ügyvédi szolgáltatás reklámozható és reklámozandó; másrészt a jogi szolgáltatás egyszerűen kiszakad a jogászok és ügyvédek hitbizományából, s egy populárisabb műfajjá kezd válni; végül mindezt alátámasztja és elősegíti az informatikai robbanás, a jogi adatbázisok általánossá válása, s általában is egyfajta „jogi mesterséges intelligencia” kialakulása. A következőkben ezt a három jelenséget járom körül, de előrebocsátom: a jog popularizálódását és tömegtermékké válását (mely alatt azt értem, hogy egyre több és korábban meglehetősen bonyolult jogi szolgáltatás lesz egyre inkább felhasználóbarát, a szolgáltatók – akik nem feltétlenül jogászok – pedig komoly versenyre kényszerülnek e szolgáltatások értékesítése terén) korántsem tekintem negatívnak, sőt ez a XXI. század globális kiberterében, a web 2.0 és 3.0 világában tulajdonképpen természetes jelenség.

Kiindulópont: az ügyvédi reklám

A jogi szolgáltató tevékenység reklámozhatósága talán az egyik legfontosabb jele volt annak, hogy a „jogi termékeknek” bizony komoly piaca van, s ezt nem lehet mesterséges eszközökkel teljesen kordában tartani. Mielőtt mindenki előtt egy „e-jogshop” képe rémlene fel (ahol bármilyen jogi szolgáltatás letölthető vagy igénybe vehető), utalni kell arra, hogy a jogi reklám nem lehet teljesen parttalan, s nem érvényesíthetők vele szemben minden fenntartás nélkül az egyébként gyakran kegyetlen marketing-szabályok. A jogi reklám tehát keretek közé szorítandó, de léte nem kérdőjelezhető meg – ezt talán a hazai ügyvédmarketing fejleményein keresztül lehet a legjobban érzékeltetni.

Amint arra korábban már utaltam az ügyvédi reklám kapcsán az ügyvédi tevékenység megítélése tekintetében két alapvető nézet ütközött hazánkban. Az egyiket maga az Alkotmánybíróság fejtette ki a 22/1994. AB határozatában: „Az ügyvédi hivatás megkülönböztető jegye, hogy szellemi szabadfoglalkozásként olyan magántevékenység, amely a közhatalmi szervek működési körében, garanciális okokból, hangsúlyozottan magántevékenységként különül el a közhatalomtól.” E felfogás szerint az ügyvédek a közhatalmi szervek (igazságszolgáltatás) működése körében fejtik ki tevékenységüket. A másik megközelítés szerint azonban az ügyvédi tevékenység egyfajta piaci magatartásként is felfogható, hiszen a jogi képviseletet ellátó személy ellenszolgáltatás fejében végzi munkáját. Ez a speciális szolgáltatás nem tekinthető tipikusnak, így az e terén folyó verseny sem a gazdaság általános szabályai szerint zajlik. A Magyar Ügyvédi Kamara Etikai Szabályzatának az ügyvédi reklámtevékenységre vonatkozó korábbi rendelkezései nem képezték le a fenti közszolgáltatási és szolgáltatási alapértékek összefüggését.

E felfogások malomkövei között őrlődött tehát az ügyvédi reklám ügye, amíg a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) el nem vágta a gordiuszi csomót: a GVH Versenytanácsa a 2006. június 14-én tartott tárgyalásán kihirdetett határozatában megállapította, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara Etikai Szabályzatának az ügyvédek reklámozási gyakorlatára vonatkozó egyes rendelkezései, valamint a Kamara elnöksége az ügyvédek internetes honlapjának tartalmát meghatározó állásfoglalásának egyes pontjai a magyar és a közösségi versenyjogba ütközik. A Kamara módosította végül is Etikai Szabályzatát, s 2009-től kezdve immár a versenyjogi szempontoknak is megfelelő, ugyanakkor számos garanciális elemmel teletűzdelt szabályok vonatkoznak az ügyvédi reklámra. A biztosítékok többsége a jogkereső (leendő) ügyfél érdekinek védelmét szolgálja (pl. nem használható ki az ügyfél kiszolgáltatott helyzete), illetve a hivatásrendet védi (pl. nem erodálhatja a reklám az ügyvédségbe vetett közbizalmat). Ugyanakkor vannak olyan szabályok, amelyek a jövőben mindenképp átgondolandók. Ilyen többek között az a szabály, hogy a reklám nem utalhat az ügyvéd eredményességi mutatójára (pl. a megnyert perek számára, arányára), az ügyfelek számára illetve fontosságára. Nyilván az ügyfelek adataival nem sáfárkodhat az ügyvéd, hiszen köti az ügyvédi titoktartás. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy az ügyfél beleegyezésével az ügyvéd egyfajta referenciának használja a jövőben akár az ügyfelek megnevezését, akár a tevékenységi körük felsorolását. Az pedig végképp érthetetlen, hogy az ügyvédi eredményesség fokmérője miért nem kerülhet nyilvánosságra, hiszen a laikus publikum többek között ezen keresztül dönthetné el, hogy milyen szolgáltatást vegyen, s legfőképp kitől. Az ügyvédi honlapra vonatkozó igen aprólékos és szigorú leírás is változhat a jövőben. A Szabályzat többek között nyíltan kimondja, hogy az ügyvéd által ellátott ügy és képviselt ügyfél a honlapon nem nevezhető meg, továbbá az ügyvédi honlaphoz nem kapcsolható a képernyőn látható bármely reklám közlésre szolgáló felület („banner”). Ezek a szabályok, amelyek az ügyvédi hivatásrend maximális védelmét hivatottak elősegíteni, bizonyára nem lesznek tarthatóak egy olyan környezetben, ahol a jogi szolgáltatást nyújtó személy (ad absurdum számítógép) nem lesz jogvégzett és a szolgáltatók között késhegyre menő verseny bontakozik ki az ügyfelekért. De milyen lesz ez a világ?

Az ügyvédek végnapjai?

Populáris szolgáltatás

Richard Susskind a 2008-ban megjelent The End of Lawyers című könyvében (a kötetről Ződi Zsolt írt összefoglalót) azt feszegeti, hogy a ma ismert jogi szakma, s mindenekelőtt az ügyvédi hivatás a jövőben meglehetősen át fog alakulni, s félévszázados időtávban a mai formájában el is fog tűnni. Az Oxford Kiadónál megjelent kötet két fontos tendenciát említ, amely a szerző álláspontja szerint alapjaiban fogja átalakítani a jogász-szférát, mind a kettőt említettük már: a tömegtermékké válás folyamata (commoditization) és az információs technológia (erről később). A szerző abból a nagyon is húsbavágó felvetésből indul ki, hogy alapjaiban más lesz az a világ, amelyben a jogi szolgáltatásokat nem a klasszikus (számos előnyt és kiváltságot) élvező ügyvédi irodák szervezik meg, hanem a piac alakít ki ilyen cégeket, s ezzel párhuzamosan maga a jogalkotó is leépíti az ügyvédek monopóliumait (pl. az ügyvédkényszert). Ahogyan Ződi is idézi: „Fennmarad-e például az óradíj alapú méregdrága számlázás, a hierarchikus, feudális szervezet, az ósdi munkaszervezés akkor is, ha mondjuk a Tesco fogja a jogi szolgáltatást nyújtani?” Ezen koncepció szerint a jog és a jogi szolgáltatás be fog tagozódni az egyéb vállalkozások közé, s az általános szabályok lesznek rá érvényesek, egyre többen a befektetést és nem pusztán a tradíciót, a hivatásrendet látják az ügyvédi szférában. Mindez azt vonja maga után, hogy az ügyvédi tevékenység a szolgáltatóipar egyik meghatározó szektora lesz, s nem pedig valamilyen kétarcú, az állami kiváltságok és a piac „vadnyugati” viszonyai között ingadozó szervezet.

Mindez persze azt is jelenti, hogy a jogászság személyi állománya is átstrukturálódik. Egyrészt a jogkereső laikusok maguk el tudnak érni számos – éppen a technikai fejlődésnek köszönhető – ingyenes szolgáltatást, s maguk járatosabbak lesznek a jogban, de legalábbis nem vesznek el. Másrészt számtalan korábban jogászok által elvégzett jogi munkát vesznek át a számítógépes rendszerek, s olyan alacsonyabb végzettségű emberek, akiknek maguk nem is jogászok. Ződi megfogalmazásában: „Ezek a külső hatások és technológiák új szakmák létrejöttéhez fognak vezetni: például a tudásmérnökére, aki átszűri, lepárolja és feldolgozza a joganyagot a gépek, a rendszerek számára, vagy olyan ’jogi hibridekre’, akik nemcsak a jogban jártasak, hanem ugyanolyan mélységben képzettek például az üzleti tudományokban vagy a projektmenedzsmentben.” Vagy ahogyan az Élet és Irodalomban (ÉS) e témakörben publikált cikkében jelzi: „Ezen felül, illetve ezeket erősítve (részben ezen technológiák miatt is) a jog iparággá válik, amelyre a közgazdaságtan és a modern üzlet törvényei egyre fokozódó mértékben érvényesek. Nagy jogi üzemek jönnek létre, amelyekben a korábban egységesen kezelt jogi képviseletet mint aktivitást részekre bontják, egyes elemeit kiszervezik, automatizálják, olcsó, kevésbé képzett munkaerőre bízzák.”Az ügyvédi szolgáltatás tehát populárissá válhat, ahol a jövő ügyfele nem félistenként tekint majd a jogot töviről-hegyire ismerő joviális ügyvédre, hanem nagyon tudatosan (hogy azt nem mondjam, fogyasztói preferenciái mentén) választ majd magának szolgáltatót. A mostani helyzet (amelynek sommás lényege az, hogy az ügyfél próbál választani a piacon lévő ügyvédek közül) éppen a visszájára fordul: a jogi szolgáltatók keresik majd fel az ügyfelet komplex jogi szolgáltatásokkal, s gyakran már akkor is, mielőtt még maga a jogvita felmerült volna.

Jogi és informatika

A fenti folyamatokat támogatja meg, előlegezi meg az informatika eszközeinek jogba ágyazódása, pontosabban az, hogy a klasszikus jogi szolgáltatások (pl. okiratszerkesztés, szerződések szövegezése, cégek bejegyzése) mind-mind elektronikus formát öltenek, sőt ez lesz az kizárólagos lehetőség. Susskind 10 olyan „bomlasztó” jogi-informatikai jelenséget sorol fel, amely hosszú távon átalakítják a jogi szolgáltatások rendszerét: ilyen többek között az automatikus dokumentum-összeállítás, az elektronikus jogi piactér, az open-sourcing (az ingyenesen, közösen végzett és másokkal megosztott munka), az online jogi tanácsadás és tudásrendszerek bizonyos formái, a workflow- és projektmenedzsment-rendszerek megjelenése a jog világában és az ún. beágyazott jogi tudás. A számítástechnika tehát forradalmasítja a jogi szolgáltatásokat és magát a jogi tudást is, hiszen – ahogyan korábban utaltam rá – a szolgáltatás nyújtásánál nem feltétlenül a jogi szaktudás lesz az elsődleges, hanem az az informatikai megoldás (hordozó közeg), amelyek keresztül az ügyfél megkapja elvárt segítséget. A hazai ügyvédvilág azonban ezen a területen is lemaradásban van. A már idézett ÉS-cikkben Ződi kifejti: „A cégalapítást 2008 óta csak elektronikusan lehet végezni, és ez az eljárás rákényszerítette a jogászságot az elektronikus aláírás és az elektronikus dokumentumkezelés alapjainak elsajátítására. Ugyanakkor az is feltűnő, hogy Magyarországon a jogi szakmában annak más – iroda-automatizálási és üzleti – területein mennyire nincsen jelen az informatika. Egy 2008-as felmérés szerint az ügyvédek nyolcvan százaléka teljesen manuálisan kezeli az iratait, és legfeljebb tizenöt százalékuk tervezi az elkövetkező egy-két éven belül, hogy áttér az elektronikus iratkezelésre.” Mindez nem jelenti azt, hogy a hazai „strucc-politikával” kikerülhetők lennének a fent jelzett folyamatok: a hazai ügyvédi irodák minden bizonnyal szembesülni fognak a jogi tömegtermelés kihívásaival, csupán csak az a kérdés, hogy ez informatikailag felkészülten éri-e őket?

Következetések: jogi tömegcikk és fogyasztóvédelem

Összességében három következtetést tehetünk. (1) Egyrészt a jog üzletiesedésében, a tömegtermékké válás folyamatában nyílván vannak határok, amelyek nem léphetők át, ahol már nem lehet pusztán számítástechnikai megoldásokkal operálni, hanem szükség van az elmélyült jogi szaktudásra. Susskind alapján Ződi két ilyen területet említ: „Az első minden olyan eset, amikor teljesen egyedi szakértői megoldásokra van szükség, olyan problémák megoldására, amelyek még soha nem merültek fel, így velük kapcsolatban a rutinmegoldások sem működnek. A másik pedig a komplex kommunikáció területe, a meggyőzés, az érvek és a bizalom világa.” Mindez azonban nem jelenti azt, hogy nyugodtan lógathatják az ügyvédek a lábukat. (2) Ezen a ponton érünk el a másik következtetéshez: úgy tűnik, hogy a hazai jogászok, ügyvédek falakat emeltek (lásd az ügyvédi reklámot, vagy a számítástechnikai lehetőségek ki nem aknázását) maguk köré a fenti tendenciák tompítására. Azonban ezek a falak előbb-utóbb minden bizonnyal leomlanak, s azzal találják magukat szembe, hogy vagy maguk szerveznek versenyképes jogi szolgáltatásokat, vagy pedig ezt a piac fogja megtenni helyettük. (3) Végül a jogi szolgáltatás popularizálódása és tömegcikké válása egy másik fontos jelenséget is előhoz minden bizonnyal: a fogyasztóvédelem szabályai felértékelődnek a jogi piacon is, hiszen mindig lesznek olyan szituációk, amikor az ügyfél nem azt kapja, amit a pénzéért elvárt. Ez pedig oda vezethet, hogy kidolgozásra kerülnek a jogi szolgáltatások értékelési szenderjei, s még inkább fontos lesz a minőségbiztosítás.

  • kapcsolódó anyagok
INTERNET-JOG
INFORMATIKA